Szent László koronája

A vendégeket és egybegyűlteket Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója köszöntötte, jelezve, hogy ez az idei év első jelentős rendezvénye az intézményben.

A múzeumot fenntartó Kovászna Megye Tanácsának elnöke, Tamás Sándor megnyitóbeszédében annak a meggyőződésének adott hangot, miszerint arányaihoz mérten Székelyföldön azért van a legtöbb Szent László-emlék, mert „mi, székelyek hű katonái voltunk a határvédő lovagkirálynak, és a mai napig is hiszünk legendás élete útmutatásinak”. Évszázadokon keresztül – sőt, napjainkban is – segít abban, hogy itt, a Kárpát-kanyarban őrizzük a magyar nyelv és egyben az európai kultúrkör határait. Székelyföldön belül, itt, Háromszéken ma is csodálható módon: Bibarcfalva, Gelence, Gidófalva, Erdőfüle, Kilyén, Kökös, Nagyajta, a kézdiszentléleki Perkő, Sepsibesenyő, Szacsva őrzi a nagy király emlékképeit falfestményeken, kisebb-nagyobb méretben. Ezek közül is Gelencén a Kárpát-medencén belül a legkeletibb helyen, a legnagyobb felületen és a legszebb megjelenítésben. Továbbá Szacsván, ahol néhány hónap múlva a legszebb pompájában, mesterien restaurált módon kerülnek bemutatásra a nemrég felfedezett freskók.

A tanácselnök hozzátette: kalapemelés és nagy köszönet jár több olyan jeles személyiségünknek, tudós emberünknek, akik szívükön viselik Szent László örökségét: Jánó Mihály művészettörténésznek, hogy fáradhatatlanul kutatja Szent László örökségét, és akinek itt, Háromszéken sok izgalmas új felfedezést is köszönhetünk. Kiss Loránd falkép-restaurátornak és Kollár Tibor szerkesztőnek, továbbá Mudrák Attilának, a kötet fotográfusának.

Jánó Mihály dedikál. Fotó: Facebook /Tamás Sándor / Vargyasi Levente

Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, a kötet előszavának szerzője köszöntőjében elmondta, ma olyan pillanatban élünk, amikor szükségünk van elődeinkre, mert a jelenben nem példamutatás van, hanem zűrzavar. Szükségünk van Szent Lászlóra, aki nemcsak egy középkori uralkodó, nemcsak egy koronás fő – hanem örök példázat számunkra rendről, hitről és bátorságról. Szent László király nem a trónon ült, hanem a népe élén járt, hangsúlyozta. Lovagként, törvényhozóként, építőként, béketeremtőként. Egyszerre volt a haza és a keresztény hit bajnoka. Szent László nemcsak törvényeket, templomokat és legendákat hagyott ránk – hanem egy ma is élő kultuszt. „Ez a mély emlékezet vezetett bennünket akkor is, amikor 2014-ben elindítottuk az RMDSZ Szent László-örökségút programját. Lett belőle honlap, lett emléktúra, 2017-ben emlékév. Aztán jöttek az uniós források, és újra élettel teltek meg templomok, várak, kápolnák. Erdély tizenöt pontján újra erővé vált az emlék – nem díszlet, hanem tartalom.” De mi nem állunk meg itt – folytatta Kelemen Hunor. „Mert Szent László története nem lezárt életmű, hanem ma is élő meghívó. Meghívás a rendhez, a bátorsághoz, az összefogáshoz. Nekünk van mire építenünk. Mert van hitünk, van történetünk, és van egy lovagkirályunk – összegezett –, aki ma is azt üzeni nekünk a régi rómaiakkal: «Emeld fel a fejed. A balszerencsét nem siratni kell, hanem legyőzni.»”

A beszédek után Kinda István főmuzeológus moderálásával kerek­asztal-beszélgetésre került sor a könyvről és tartalmáról. A néprajzkutató felvezetőjében elmondta, a Szent László koronája kötet a lovagkirály alakját és a hozzá kapcsolódó gazdag kulturális örökséget nemcsak felmutatni kívánja, hanem gyarapítani, újraértelmezni és a közbeszéd állandó témájává emelni. Az impozáns kötet Kárpát-medencei kitekintésben tárgyal Szent Lászlóval kapcsolatos építészeti vonatkozásokat, festett és faragott emlékeket, stílusbeli fejlődést és kulturális hatásokat. A főszereplőről több szakterület, a történetírás, a művészettörténet, a kultusztörténet, ikonográfia és az emlékezetkutatás metszéspontjában gondolkodik. Szent Lászlót nemcsak történelmi személynek, hanem kultúrateremtő szimbólumnak láttatja, akinek alakja évszázadokon át formálta a közösségi önképet és az igazságosságról, hatalomról, hitről alkotott elképzeléseket.

Kollár Tibor műemlékvédő, a kötet szerkesztője elmondta, amikor elindult a könyvkiadási folyamat, úgy gondolták, hogy egy kötet lesz. Aztán az első kötetet átdolgozva, kicsit kicsontosítva újból kiadták, és most ez a második kötet, amelyben nagyon sok új kutatási eredmény van. És lesz egy harmadik kötet is. A bemutatott változatban újabb izgalmas felfedezések láttak nyomdafestéket köszönhetően olyan lelkes munkatársaknak, mint Jánó Mihály művészettörténész, a Szent László-falképek szakavatott kutatója, a kiadvány címadó tanulmányának a szerzője vagy Kiss Loránd falkép-restaurátor, akinek nevéhez az utóbbi évtizedekben számos templom falképeinek feltárása és megmentése kötődik. Elmondta, szerkesztőként csak a legjobbakkal szeret dolgozni, szerzőkkel, a legjobb fényképésszel és a legjobb tervezővel, és ezt sikerült is megvalósítani. Tavaly a budapesti Ünnepi Könyvhét megnyitóján a Szép könyv versenyben megkapták a köztársasági elnök különdíját.

A Szent László koronája című kötetet lapozzák. Fotó: Facebook / Tamás Sándor / Vargyasi Levente

A szerzők a legmagasabb tudományos színvonalon tárják elénk azokat az eredményeket, amelyeket elértek, ugyanakkor pont a kiváló szerző arról ismerszik meg, hogy nemcsak nagyon jót ír, hanem jól is ír, mondotta Kollár Tibor. Hozzátette, az volt a céljuk, hogy olyan embereket is arra késztessenek, hogy beleolvassanak ezekbe a tudományos leírásokba, akik amúgy nem biztos, hogy művészettörténeti szakcikkeket olvasnak. A képanyag, a könyv kiállítása, nyomdaipari kivitelezése összhangban van a tartalommal.

Arra a kérdésre, hogy a kötet címében miért éppen a korona szerepel, Jánó Mihály, a címadó tanulmány szerzője azt mondta, a korona mindig megkoronáz valamit, és úgy gondolja, a trilógiának ez lesz a húzó kötete. A Szent László-ábrázolásokról elmondta, azok érvényesek voltak az egész történelmi Magyar Királyság területén. A kultusz nem régióhoz köthető – magyarázta –, hanem az egész magyarságnak egyetemes kultusza, és ennek megfelelően egységes magyar szellemiséget, egységes magyar vizuális élményt jelentenek az ábrázolásai. Ezek ahány, annyiféle, jó esetben lehet egy-egy műhely kontúrjait felfedezni. Műhelyek, névtelen mesterek alkották ezt a csodálatos vizuális kultúrát. Egyetlenegy mestert ismerünk Szent László székelyföldi ábrázolásaival, Ungi István fia Pált, aki a székelyderzsi falképeket festette – hangoztatta Jánó Mihály.

Kiss Loránd falkép-restaurátor a marosvásárhelyi vártemplom felújítása során tett feltárásait ismertette. Elmondta, Pál Péter kollégájával együtt sikerült alaposan megvallatni a falakat, és egy Szent László-legenda jött velük szembe a legnagyobb székelyföldi gótikus építményben, amely ferences kolostortemplomnak épült. Ez a középkori Erdély első olyan Szent László-falfestménye, amely városi környezetben került elő.

Kiss Loránd elmondta, a gidófalvi falképek restaurálását Szakács Tamás sepsiszentgyörgyi restaurátor irányította. Ezáltal azt igyekezett mondani, hogy van utánpótlás, Tüzes István a művészeti iskolában elkészített restaurátor kabinetjében sok gyereket megfertőzött, ebből a generációból jött ki Szakács Tamás mellett Mednyánszky Zsolt és Szőcs János is, mind sepsiszentgyörgyiek.

Végezetül Kiss András, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Hierotheosz Egyesület elnöke, a program támogatója fejezte ki reményét a sikeres folytatásban.

Jánó Mihály és Kiss Loránd mellett a kötet további társszerzői: Bagi Dániel, Kollár Tibor, Szakács Béla Zsolt, Weisz Attila, Nebojsa Stanojev, Emődi Tamás, Radu Lupescu és Kovács Gergely. A fényképeket Mud­rák Attila készítette.