Új kávézó nyílt Baróton a Bányász és a December 1. utca találkozásánál tavaly év végén. Önmagában ez nem lenne nagy hír, de mivel erről a kis helyiségről akár azt is írhatnánk – és írjuk is! –, hogy közösséget gazdagító kezdeményezés, már szóba lehet hozni az eseményt, sőt, a dicséret is kijár. Mert ez a kávézó tényleg a város üde színfoltjává válhat: falai közt nemcsak néhány perc nyugalmat, kávét, teát és üdítőt kaphatunk, hanem a megszokottól némileg eltérő élményt is. A kiszolgálást olyan fiatalok végzik, akikre az átlagos, hétköznapi emberek azt mondhatnák, a sors nem feltétlenül volt kegyes hozzájuk. Igen, néhány megszokott dolognak hiányában vannak, de nem fogyatékosak. Szolgálatkészek, kedvesek és mosolygósak; látszik rajtuk: örömük telik abban, hogy hasznos munkát végezhetnek. Hétfőtől péntekig 9–13 óráig erről bárki meggyőződhet.
Álomból valóság
A Laura-ház Egyesület által foglalkoztatottak gyermeteg lélekkel megáldottak, de jogi szempontból már nem a gyermekek, hanem a felnőttek közé sorolhatók, amikor a játékot mindinkább a munkának kellene felváltania. De milyen elfoglaltságot lehet nekik találni, ami komoly feladat, de mégis számukra testre szabott? Apróságokkal kezdtek. Néhányan olyan makramétechnikával készített, illatosító tárgyakat alkotnak, amelyeket a kocsik belsejébe, sokszor a tükörre akasztanak. Máskor szappant készítenek, vagy a nyáron szedett gyógynövényeket megtisztítva kis üvegekbe teszik s kínálják teafűként.
Egy hollandiai, Goes városában tett kirándulásuk alkalmával figyelt fel az egyesület vezetősége egy olyan kávéházra, amelyben szellemileg akadályoztatottak végezték a felszolgálást. Milyen jó lenne, ha Baróton is kipróbálhatnák! – álmodoztak róla nyomban –, de megvalósítható tervként évekig még csak nem is gondolhattak rá.
Aztán apránként csak megszülettek a kávéház létrejöttének feltételei. A valaha a Listra Egyesület orvosi segédeszközeinek raktáraként hasznosított épületet már rég megörökölték és használták. Tavalyelőtt döntöttek úgy, hogy a nyáron önkénteskedni érkező holland fiatalok segítségével elkezdik a felújítását. A németalföldiek mellé Barótról is érkezett segítség, a Csulak Loránd által vezetett Aita Green Haus Kft. és néhány munkása irányította a kivitelezést. Mindenki mindenkivel remekül együttműködött – tudtuk meg Cseresznyés Emíliától. Az egyesület vezetője utólagosan is csak dicsérni tudja a szárazajtai vállalkozót: messze túlteljesítette vállalásait azáltal, hogy számos feladatot önzetlenül, támogatásként oldott meg embereivel.
Cseresznyés Emília, az egyesület vezetője
A felújítás csak részben sikerült, de némi szerencsével és a környékbeli polgármesterek ügy mellé állásával hamarosan elkészültek. A befejezéshez szükséges anyagiak úgy kerültek elő, hogy az erdővidéki polgármesterek lemondtak egy, a megyei tanácstól számukra visszaosztott jelképes összegről. „Tavaly év elején nagy meglepetésben volt részünk, amikor az erdővidéki elöljárók jelezték, készek részünkre lemondani arról az ötvenezer lejről, amit visszaosztásként kaptak volna a megyei tanácstól. Számukra ötvenezer lej hatfelé osztva talán elhanyagolható jövedelem, az egyesületnek viszont jelentős beruházást lehetővé tevő összeg” – mondotta.
A kivitelezésben anyagilag részt vállalt a Cseresznyés Szilamér vezette Alpin Construction Kft. is, amely szintén erőn felül állt az egyesület ügyéhez.
A két felújítás alkalmával kialakítottak egy kerekesszékesek által is használható mellékhelyiséget és mosdót, csempéztek, padlót raktak, festettek, ablakot cseréltek, vizet vezettek, a villanyhálózatra fordítottak gondot és bebútorozták a kis helyet. Kicsi? Nem is annyira: kényelmesen tizenöt ember tud helyet foglalni, de ha a szükség úgy hozza, akár huszonötnek is helyet tudnak szorítani. És nyártól még jobb lesz, ugyanis azt tervezik, a ház előtti szélesebb járdára is kiköltöznek.
Teafüvet is árulnak a fiatalok
Kinek mi való?
A Laura-ház tizenöt fiatallal foglalkozik, közülük hárman-négyen vesznek részt a kávézó működtetésében. Lehetnének többen is, de nem mindenkit vonzott ez a fajta munkalehetőség. Cseresznyés Emília úgy véli, ez rendben is van: az elmúlt hetekben többen kipróbálták a felszolgálást, de hamar kiderült, nem nekik való. Mert például nem mindegyikük számára egyszerű a betérő idegenekkel való kapcsolatteremtés vagy a napi több órán át tartó állandó készenlétben állás. Vendégből még kevesebb van – hétfőn és pénteken alig néhányan, a közeli piac miatt viszont szerdánként többen lépik át a kávézó küszöbét –, de ott kell ülni, és figyelni szükséges.
„Nálunk most már mindenki 18 év fölött van, ezért az egyesületünk elsődleges célja, hogy a munkaterápiát meghonosítsuk és megerősítsük. Igyekszünk megismertetni velük a munka fogalmát, azazhogy mit jelent dolgozni és mennyire fontos a kitartás. Felmérjük, egyénileg ki mire képes, és annak megfelelő munkafolyamatba helyezzük. Kis műhelyeinkben próbálunk folyamatosan újítani. Karácsonykor például makraméfonalból díszeket, kis angyalkákat készítettünk együtt, közösen: egyesek fonalat tekertek, mások a fonalat fésülték” – mondta el az egyesület vezetője.
A kávéház létrehozása az egyesület legnagyobb vállalása. Hogy működhessenek, minden szükséges engedélyt be kellett szerezniük, szabályos kasszagépük van, de a látszattal ellentétben nem igazi haszonszerzési vállalkozást folytatnak – a kiszolgáló fiatalok nem kapnak fizetést, a befolyt pénzt pedig az utolsó fillérig visszaforgatják –, hanem tevékenységük érzékenyítő programként jellemezhető. A híd, a kapocs szerepét szeretnék ellátni. Ha az ügyes-bajos dolgaikat intézők vagy a piacolást befejező emberek láthatják, megtapasztalhatják, milyen kedvesek a laurás fiatalok, minden bizonnyal nagyobb empátiával fognak közeledni nemcsak hozzájuk, hanem minden hozzájuk hasonló társukhoz.
Zsuzsika és Attika számára öröm, ha a vendégek kíváncsiak rájuk
Attika és Zsuzsika
Nos, az ottjártunkkor szolgálatot teljesítő Attika és Zsuzsika minden bizonnyal képes a „kapocs”-szerepet ellátni. Kedvesen fogadnak, mosolyognak, és minden pocikájukról lerí, örömükre van az, hogy valaki benyitott ajtójukon, és olyasvalamit kér, amit megadhatnak.
Az elmúlt hetekben megtanulták kezelni a kis kávéfőzőt és a teakészítés mozzanatait, s azt is, hogy miként lehet a felszolgálást jól végezni. Zsuzsikára hárul a rendelés felvevése, és hogy elkészítse, amit a vendég kért, majd felpakolja egy tálcára, s mellékel még egy színes cetlit, amely jelzi, melyik asztalhoz kell Attikának kivinnie. Szintén a fiatalemberre hárul, hogy a vendégek távozása után az asztalt letakarítsa. Az edények elmosogatására nincs gondjuk, mosogatógéppel végzik, ám a takarításnál már mindkettőjüknek jut szerep. A kasszagép használatához még segítséget kérnek, de előbb-utóbb azt is megtanulják, nem olyan nagy ördöngösség.
A két fiatal a felszolgálás mellett azt szereti igazán, ha olyan vendégek érkeznek, akik kíváncsiak rájuk és szóba is elegyednek velük. Ilyenre már volt példa, és minden bizonnyal lesz is. Cseresznyés Emília elmondása szerint az Iskola másként program keretében már többen meglátogatták őket, és még több osztály jelezte, ők is mennének. Szívesen látják, nyitott ajtóval és szívvel fogadják!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
