Történelmünk rovatunkban ezúttal a kézdialbisi református templomot mutatjuk be, részleteket közölve a Bartos Lóránt – Iochom István szerzőpárosnak – lapunk munkatársai – a Kézdiszékért Egyesület kiadásában 2025-ben Kézdivásárhelyen megjelent, Kézdi-Orbaiszék református templomai című kötetéből.
A kézdialbisi református istenháza helyén romanika kori templom állt, melyet vélhetően a 13–14. században építettek félköríves szentéllyel. A templom nyugati oldala a mai napig tartalmazhat romanika kori falszakaszokat. Jelentős gótikus átépítés a 15–16. században történt, nem sokkal ezután kaphatta a várfalát, kaputornyát, illetve a hajó gótikus szentélyét, melyet kerámiabordás boltozat fedett.
Albis középkori katolikus lakossága a reformáció idején református lett a templommal együtt. A 18. században már református anyaegyház volt. A Köves-hegy lábánál fekvő település késő gótikus református erődtemploma középkori eredetű, a 275 ülőhelyes istenháza építését a 15. század végére vagy a 16. század első felére tehetjük, és többször átépítették. Ennek ellenére megmaradt a templom egyszerűen megmunkált, homokkőből faragott csúcsíves ajtókerete. A sokszög-záródású szentély két déli falán, a befalazott sekrestyeajtó fölött 18. századi falfestés töredékei kerültek elő ószövetségi idézettel. 1998-ban padlójavításba fogtak, mert azt a könnyező házigomba megtámadta és tönkretette.
A templomot ovális alaprajzú, terméskőből készült várfal veszi körül, amely 2,5–3 méter magas és 1,4–1,5 méter vastag. Napjainkban is részben épen maradt, de sokkal alacsonyabb az eredetinél. Egykor magasabb lehetett, de ma már sem lőréseket, sem védőfolyosót nem fedezhetünk fel rajta. Délkeleti részén földig omlott, és a felújítási munkálatok során tovább sérült, mintegy 4–5 méter hosszúságban.
Várfalmaradvány
A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum munkatársai a Kovászna Megyei Művelődési Felügyelőséggel karöltve 1998. augusztus 4–20. között kutatásokat végeztek a templomban, és egy 13. századi kegyhely maradványaira bukkantak egy ugyancsak ebből a korból származó, andezitből készült keresztelőmedencével együtt. A legutóbbi belső felújítására 2024-ben került sor.
A részlegesen elfalazott nyílás érdekessége, hogy az egykori sekrestyeajtót a falban eltolható gerendával lehetett zárni. A gerendaüreg ma is jól látható.
A templom hajóból és a vele azonos szélességű és közel ugyanolyan hosszúságú szentélyből, valamint a később hozzácsatolt, majd nagyított déli portikuszból áll.
A koronázott, különleges rozettákkal díszített, fehérre meszelt kő szószék az egyterű, poligonális szentéllyel záródó templom északi falán áll, középen. Az áttört díszítésű szószékkorona 1776 körüli, esetleg korábbi, mert két festési stílust figyelhetünk meg rajta.
Az orgonakarzat alatt, az északi falban találjuk a három részből faragott, késő gótikus tabernákulumot. A homokkő szentségtartó szárköveit két pálcataggal díszítették, a külsők keresztezik az egyenes szemöldök pálcáját. Ez a kőanyag megegyezik a nyugati kapu és a befalazott sekrestye-ajtókeret kőanyagával, és egy időben készülhettek, de eltér a keresztelőmedence vörös andezit anyagától, amely kimunkálását tekintve is korábbinak tűnik.
Csúcsíves ajtókeret
A templombelső legfontosabb régészeti lelete a 13–14. századi gótikus keresztelőmedence, melyet a reformáció után a templom padlózata alá temettek. A karcsú, nyolcszögű, kehely formájú keresztelőmedence a talprésznél és a szájperemnél egyformán, enyhén kiszélesedik. Szájperemén két csonkítás észlelhető. Erőteljes cikcakkos véset fut körbe a kupáján és a talpán, középen pálcatagból álló övpánt karcsúsítja és két egyenlő részre osztja, amely négyszögű csappal illeszkedik a talapzatába. A készítő mester nevét nem ismerjük, de az elnagyolt kimunkálásból következtetve helyi kőfaragó munkája is lehet, és ez a legkorábbi emlék a Kézdialbisban található faragott kőanyagok között.
A barna pácos, lakkozott úrasztala 1867-ben készült, Demeter Károly és nője, G. M., valamint Lengyel Jákob és nője, B. É. adományozta az egyháznak – derül ki az asztallap vésetéből.
Az orgonakarzat jobb oldali falán latin nyelvű szövegtöredék került napvilágra. Jól kivehető két szó, a Fabricinus Leoninus és a Baltasar de Zagon férfinév. Az orgona mögötti falrészen, kb. egy méter átmérőjű babérkoszorúban latin felirattöredék látható, amelyből arra következtethetünk, hogy a templomot 1710-ben renoválták és ugyanakkor festették ki, valamint kiolvasható a Francisci Baczoni név is. A felirat töredékessége miatt nem derült ki, hogy az a mestert, a kurátort, az adományozót vagy éppen az akkori pap nevét örökítette-e meg. Mivel ezt a feliratot teljesen takarja a mai orgona, a szakemberek szerint 1710-ben ez a karzat nem orgonakarzatként létezett, tehát máshol és talán más orgonája lehetett akkor a templomnak.
Tabernákulum
Az évekkel ezelőtt végzett restaurálás alkalmával növénydíszes belső falfestményrészletek is előkerültek a vakolat alól. A díszített falfelületek megőrződött motívumai: inda, virágornamensek és más szimbolikus motívumok, pl. a nyugati karzatban a napkorong arcot foglal magában. Színezésükben megfigyelhetjük a kobaltkék, fekete, valamint a vörös és a sárga okkerárnyalatait. Nem kizárt, hogy az egész templom ki volt festve a reformációt követő időben is, mert mind az orgonakarzat, mind az egykori szentély hordoz a 18. század első feléből származó festést és feliratokat. A falakon kivehetők magyar nyelvű bibliai idézettöredékek is. E templom rámutat a magyar protestáns falképek és falszövegek elfeledett gazdagságára.
Mindhárom karzatmellvédet fából készítették és kifestették. A kazetták motívumai szerényebbek, mint amilyeneket elvárnánk egy 18. századi díszítéstől. A karzatmellvéd a déli oldalon zöld és kék átfestést kapott, de középső kazettáján átsejlik a korábbi, bordóval festett alapozás. A templom nyugati és keleti karzata egyaránt 1786-ban készült.
A nyugati karzaton a gránátalma-motívumokkal díszített kazetták mellett találunk egy díszesebbet, amelynek a közepére pajzsba szerkesztett kilencsoros feliratot festettek, amelyből kiderül, hogy „Albisi Tso / mós Josef / kedves éle / te párja Tö / rök Judith / emlékezetire / építette ezen / ka.r / AO 1786.” A Csomós család az albisi egyház egyik legkiemelkedőbb patrónusa volt.
Keresztelőmedence
Jelenlegi orgonáját Klink Sándor készítette 1900-ban kézdivásárhelyi műhelyében özv. Bakcsi Lajosné Tamó Sára megbízásából, aki már abban az esztendőben a templomnak ajándékozta a hangszert, amely a mester 58. műve, manuálpedálos, nyolcregiszteres. A magas páratartalom és az eltelt több mint száz év miatt az illesztések szétváltak, a szú megtámadta a fa alkatrészeket, a bőr elévült, a fém alkatrészek nagymértékben oxidálódtak. Az orgona több évtizeden át működésképtelen volt. 2017 novemberében Dénes Endre marosvásárhelyi orgonajavító Szász Szabolcs mezőmadarasi kántor segítségével öt hónap alatt befejezte a műemlék templom orgonájának restaurálását. Azóta ismét szól Kézdialbis orgonája Isten dicsőségére és a gyülekezet lelki örömére.
A déli oldalon lévő kaputorony 1657-ben épült. Erre építették rá később a ma is álló, hagymasisakos, barokk harangtornyot, benne két műkincsértékű haranggal. A torony felső emeletén tágas hangvető ablakok láthatók. A kaputornyon keresztül történik a cinterembe való bejutás. A régebbi és kisebb harang 1558-ból való. Ezt a harangot Zaboláról vásárolta a gyülekezet 1927-ben. A kis harangot eléggé nehezen felismerhető alakos figurákkal ellátott érmék díszítik. A nagy harang felirata: O REX GLORIAE JESU CHRISTE VENIT PACE CUM ME FUDIT IOHANN TARTLER A(NNO) 1770 (Ó, dicsőség királya, Jézus Krisztus, jöjj békével). A nagyobb harang 1770-ből való, és Johannes Tartler brassói szász harangöntő munkája, rajta is van a város címere reneszánsz stílusú olaszkoszorúban.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
