Pálmai Tamás
Mindjárt folytatnánk is – legalábbis a mi hatvanas generációnk biztos –, hogy játék és muzsika tíz percben. A Kossuth rádió kedvelt zenei vetélkedőjének címe bizonyára sokunk számára ismerősként cseng ma is. Ám ha félretesszük a pillanatnyira felvillanó nosztalgiát, többünknek ismét csak ugyanazon „téma” felé száll a gondolata. A kergekóros világunkra.
Van olyan, aki nyer ma ebben a piszkos játszmában, amely körülöttünk zajlik? Bizonyára van. Egy maroknyi mindenre elszánt, a világ gazdaságát zömében uraló és mozgató csoport biztosan. Akik vagyona elképzelhetetlen, hatalma mérhetetlen. De nem mindenható és nem végtelen.
A vasárnapi misén az atya a rászorultakról beszélt. Mindannyiunknak a nélkülöző ember jut eszébe erről a szóról. Jogosan, hiszen csak ha a szinonimákat, a rokon értelmű szavakat nézzük, ezt találjuk a rászorultság szónál: szükség, nehézség, ínség, nincstelenség, szegénység, kiszolgáltatottság, nélkülözés, szorultság, kétségbeesés. Tiszta kép, mondhatnánk. De az atya másról is beszélt. Egy magas funkciót betöltő, gazdag ember példáját hozta fel, aki már csak testőrökkel tud közlekedni, nem térhet be egy zöldségeshez egy kiló almáért, mert veszélyben lenne vagy zaklatnák. De említette a világsztár popénekes példáját is, akit ismertség és mesés vagyon zár annyira ketrecbe, hogy már nem is képes a saját normális emberi életét élni. Az atya szerint ők is rászorulók. Nem gazdaságilag persze. De szomjazzák az egyszerű életet, és magányosak. Saját helyzetük foglyai. Helyzet, amelyet éppen ők hoztak létre vagy fogadtak el. Persze ki lehetne lépni belőle, de mekkora hit és lélek kellene ehhez! Az atya a példáival és példázataival végül is oda „lyukadt ki”, hogy tulajdonképpen mindannyian rászorulók vagyunk. Hisz minden ember rászorul Isten irgalmára.
Hallgattuk, próbáltuk elfogadni okfejtését. Elméletileg és elvileg meg is tettük, a mindennapi gyakorlatra gondolva viszont támadtak kételyeink. Mert az elmélet lehet jó, de a gyakorlatba ültetés a nagy döccenője mindennek.
C. C. Simpson fejtegette egy írásában, hogy „a körülöttünk lévő rendszer a sebességet és a méretet bálványozza. A világ megkísért rövidítésekkel és azonnali milliókkal. Isten azonban a fillérre hív: a hűség mindennapi választására, az engedelmesség apró cselekedeteire. És egy napon meglátjuk, hogyan sokszorozza meg olyasmivé, ami minden képzeletünket felülmúlja."
Hát legyen igaza. Mert lehet, hogy más nyer ma, de bízzunk abban, hogy nem egy, a világ romjain, halom aranyán ülő vénemberrel végződik a történetünk, aki még egy utolsót szippant privát oxigénpalackjából, hanem a végtelen szeretetben folytatódik. Mindörökké.
Fotó: Pixabay.com
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
