Rettenetesen nagy baj van vele! Ez a gazdasági és politikai szereplők által annyira kívánatosnak tartott gazdasági növekedés valójában teljesen ellehetetleníti a földi rendszereinket, teljesen idegen és összeegyeztethetetlen egy önfenntartó társadalmi, gazdasági vagy biológiai rendszer működésével. Saját számításaim szerint, ha valami évi 3,5 százalékkal növekszik, az 20 évente megduplázza a méretét.
Ehhez a számításhoz csupán az elemi osztályban tanult szorzótábla ismeretére van szükség, elegendő húsz darab 1,035-tel való szorzást elvégezni az 1-es (vagy 100%) kiinduló értéken. A huszadik szorzás után az eredmény 1,9897888634, ami gyakorlatilag 2 (azaz 200%). Trükkösebb olvasók az okostelefonjuk számológép-alkalmazásával is számolhatnak: az 1×1,035 beírása után elegendő 20-szor megnyomni az egyenlőség gombot.
A duplázódás pedig emberi aggyal nehezen felfogható exponenciális függvény. Sok embertől megkérdeztem már, hogy mit gondol, milyen magas lesz egy 0,1 mm vastag A4-es papírlap, ha ötvenszer kettőbe tűrjük? (Valójában ezt csak 6-szor vagy 7-szer tudnánk ténylegesen megtenni, mert nem lenne elegendő erőnk hozzá, de ettől most tekintsünk el: gondolatban ezt az ismételt kettőbe hajtogatást minden további nélkül el tudjuk képzelni akár ötvenszer is). A kapott válaszok többnyire az 5 centiméter és az 5 kilométer közötti tartományból érkeztek, de annál nagyobb érték szinte soha: az emberi agy egyszerűen nem tudja felfogni a kettő az ötvenediken számot, mert nincs gyakorlati tapasztalatunk a való életből exponenciális növekedésre, vagy pláne valamire, ami végtelen. Az ötvenszer kettőbe hajtogatott A4-es papírlap magassága a Nap-Föld távolság 75 százalékával lesz egyenlő! A fenti módszerrel bárki ellenőrizheti: egy 500 lapot tartalmazó papírcsomag kb. 5 cm magas, egyetlen papírlap magassága tehát 0,1 mm, ami kilométerben kifejezve 0,0000001 km. A számológépen elég beírni 0,0000001×2 és megnyomni az egyenlőség gombot ötvenszer. Az eredmény 112 589 990,68 kilométer, durván 112,6 millió kilométer, vagyis a majdnem 150 millió km egy csillagászati egységnyi Nap–Föld távolság 0,75-öd része. A legmegdöbbentőbb mégis az, hogy ennek az irdatlan távolságnak a felénél csak a 49. napon leszünk (ha napi egy tűrést végeznénk el). Felfoghatatlan, hogy az az óriási távolság az utolsó napon, ott a sor végén, ugyanúgy aránylik az előtte lévőhöz, mint a második az elsőhöz a sor legelején, és abból a picike 0,1 mm távolságból áll elő, csupán néhány duplázással!
Miért pont 50-szer számoljuk ezt ki? Mert 1000 év fejlődés pontosan 50 húszévenkénti duplázódást jelent: 100 év alatt ötöt, 1000 év alatt ötvenet. Végül is ez az 1000 év a Krisztus Urunk születésétől eltelt időnek csak a fele, de az írott történelmünknek is csupán egyötöde. Méltán remélhetnénk még legalább ennyi földi időt nemzeteink jövője számára. Vagy mégsem?
Az ipari forradalom kezdetétől (1769, a gőzgép feltalálása) eltelt 257 év alatt eddig nagyjából tizenháromszor duplázódhatott meg a világgazdaságunk mérete. De vajon meg fog-e tudni duplázódni még legalább négyszer, hogy egy ma született gyerek elérhesse a 80 éves életkort? Nem tudom. Ha ma 100 telefont gyártunk le, és jövőre a roppant szerény 3,5%-os profitnövekedéssel akarunk számolni, jövőre már 103,5 darab telefont kell legyártanunk, 20 év múlva pedig 200-at! Az ahhoz szükséges összes anyag- és energiaszükséglettel együtt. Vagyis a telefonunk legyártásához szükséges 60 kémiai elem mindegyikéből a ma meglévő kitermelést növelnünk kell ennyivel, húszévente a duplájára! (Igen, ma már a Föld bolygón fellelhető kilencven kémiai elemből hatvanat beépítünk egy okostelefonba, holott a 20 évvel ezelőtt gyártott gombos telefonokba még elég volt húsz kémiai elem is – de hát ez a technológiai fejlődés ára). Igen, növelnünk kell, nem csökkentenünk. Hogy lesz-e ezekhez jövőre új bánya, a plusz energia megtermeléséhez pedig új erőmű (szén-, gáz- vagy atomerőmű), azt nem tudom, kérdezzék meg a geológusainkat. Szerintem nem, mert az anyag- és energiaárak folyamatos növekedése azt bizonyítja, hogy ezeknek az ipari civilizációnk fenntartása szempontjából nélkülözhetetlen nyersanyagoknak a készletei nem nőnek, hanem csökkennek (ha pedig valamiből kevés van, az megdrágul). Tehát az ellátási láncok lesznek majd egyre hosszabbak és bizonytalanabbak, a termékek pedig egyre drágábbak.
Mondhatná bárki, hogy minden évben fedezünk fel új készleteket mindenből. Igen, de vajon abban az ütemben, ahogyan a felvázolt gazdasági növekedésünkből eredő exponenciális ütem megkívánja? Ma már egyre drágábban termeljük ki a nyersanyagainkat, és egyre rosszabb a készletek minősége (azaz a kívánatos anyagok koncentrációja). Az aranyat ma már 5000 méteren fekvő bányákból is termeljük Peruban. Húsz év múlva majd nyitunk új bányákat 10 000 méteren is? De hisz nincs is akkora hegyünk, a legmagasabb csak 8848 méter magas!
A megdarált hegyekből kifőzött palaolaj előállítása sem annyi energiát igényel ma, mint amikor az első farmerek Texasban ledugtak egy botot, és lám, feltört a kőolaj. Akkor 1 hordó kőolaj energiájának felhasználásával kitermeltek 100 hordót. Ez a szám ma valahol 12 körül lehet, de sajnos folyamatosan csökken.
Ugyanakkor semmi, a kőolaj sem fog soha fizikailag elfogyni a földből, hanem csak egyszerűen annyi energiát kell majd befektetni az egy hordó kitermeléséhez, hogy az több lesz, mint az egy hordó kőolaj által tartalmazott energia mennyisége. Magyarán nem éri meg majd kitermelni, legalábbis energetikai szempontból. Persze majd valaki mindig ki fogja azt termelni, mert roppant gazdag emberek, roppant sok pénzért, roppant drágán mindig hozzájutnak majd, de a 8,5 milliárd ember roppant nagy hányada sajnos nem...
Globális civilizációnk fenntartása szempontjából a kőolaj lassan megszűnik ingyen energiaforrásként működni. A geológiai időskálán keletkezett napenergia-konzervekből termelt benzin és gázolaj ára ugyanis ma csak a kitermelés és szállítás költségeit tartalmazza, plusz az állam által rátett ugyanannyi járulékokat, de a Föld nekünk azt ingyen ideadja. Mert ilyen egy Anya, mindent ingyen odaad gyermekeinek! De gondoljuk csak végig: az egy tonnás kocsimba tankolt benzinért literenként 8 lejt fizetek. A sepsiszentgyörgyi Ág utca közepétől Gidófalváig, tehát 10 kilométeren elhasználom az 1 liternek úgy a felét, az út tehát 4 lejembe került. De az elvégzett mechanikai munka óriási: a motorom húzóereje szorozva a megtett úttal. Ha keresnék négy nagyon erős legényt, hogy húzza el a kocsimat és a családomat – pár csomagunkkal együtt – Gidófalváig, fejenként 1 lejért találnék vajon? Szerintem nem. Kifizettem a benzin valódi értékét a benzinkútnál? Nyilván nem.
A globális léptékű civilizációnk és a gazdaságunknak növekedésre alapuló működtetésének tehát vannak bemeneti és vannak kimeneti problémái. A bemeneti problémákat a felsorolt anyag- és energiaszükségletek biztosításának nehézségei jelentik. Magyarán, hogy mindenből egyre kevesebb van, pedig egyre több kellene, de ez a fránya bolygó nem hajlandó a gazdaságunk növekedésének ütemében fejlődni, egyre nagyobbra nőni! A sugara még mindig csak 6371 kilométer, pontosan, mint a gőzgép feltalálásakor. Borzasztó és roppant illetlen dolog! Bezzeg mi már 13-szor dupláztunk, fogyasztásunk mindenből 8192-szerese már az akkori értéknek (kettő a tizenharmadikon). És ha összejön, 20 év múlva már 16 384-szerese, 40 év múlva pedig már 32 768-szorosa lesz!
De lássuk a kimeneti problémáinkat is. Ezek egyike a roppant mennyiségű felhasznált energia hulladékhőként való megjelenése a Földön (mert az energia ugye soha nem vész el, csak átalakul), amire a légköri folyamatok még rá is erősítenek különböző visszacsatolásaik révén (az elolvadt jég miatt már nem fehér színű talaj több napfényt nyel el és kevesebbet ver vissza; a felolvadó permafrosztból üvegházhatású gázok szabadulnak ki stb. – de ezeket már mindenki untig ismeri). Szokás a klímaváltozás miatt a földi légkörben és az óceánokban felhalmozódó plusz hőt hirosimai atombomba energiaegységében kifejezni: eszerint jelenleg az évente bennmaradó plusz hő egyenértékű 230 millió hirosimai atombomba energiájával, azaz olyan, mintha másodpercenként 7,3 ilyen bomba felrobbanásával fűtenénk bolygónkat. Az ugye percenként 438 darabot jelent, tehát jut belőle néhány minden egyes percben szép hazánkra is. Ennek az energiának a 90 százaléka az óceánokban halmozódik fel. Egyáltalán nem véletlen, hogy az óceánok pusztulása sokkal intenzívebb, mint a szárazföldön tapasztalható pusztulás. De a kimeneti problémáinkat nemcsak a klímaváltozás jelenti, amely a gazdasági növekedésre épített életformánk egyenes ágú következménye, hanem ide tartozik a természeti és társadalmi rendszereink elhasználódása, leépülése is. De ez már egy másik mese lesz!
Erdőközi Zoltán Csaba
(A szerző fizikus, a Mikes Kelemen-iskola informatikusa.)
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
