Aki sokat jár, sokat lát. Különösképp olyankor, amikor célzatosan bolyong a város utcáin. És ilyenkor érik a meglepetések: valamit keres, de egészen mást talál. Többnyire emlékeket. Mert a múlt már csak olyan, hogy akarva-akaratlanul előtüremkedik, felidézheti az enyhe szélfuvallat által tovasodort ebédillat, a város túlsó végében megkonduló harang hangja, a tavalyról a zsebben felejtett gesztenye ráncos-érdes felületének megérintése, a sebtében lenyelt kávé szájpadláson maradt kesernyéssége. De leginkább, amit a szem befog.
A hivatásos városjárónak olykor megbízatást kell teljesítenie. Most épp egy olyan padot kell keresnie, mely a múltat idézi meg, azt a bizonyosat, amely nem is olyan régen zárult le, pontos idejét még nem határozták meg a történészek, de úgy gondoljuk, hogy végképp elmúlt, ha árnyai itt lebegnek is néha még. Peremvidékek alkalmasak leginkább ódon tárgyak rejtőzködésére, meglepő, milyen dolgok vészelték át az évtizedeket. Nemrég még ott díszelgett egy tömbház bejárata fölött az Augusztus 23. sugárút felirat, alig kőhajításnyira tőle a népek atyjáról elnevezett Lenin lakótársulás cégére bújt meg szerényen egy másik tömbház beugrójában, Alcsík egyik zsákfalujában még ma is a Néptanács felirat olvasható a községháza homlokzatán, a csíkszeredai egykori traktorgyár felső pereméről pedig még nem kopott le az aranykorszakot dicsőítő jelmondat. Egy pad azonban ártatlan jószág, ideológiailag semleges, és mindaddig, míg teljesíti hivatását, kortalannak számít. Legfennebb a kor szellemét tükrözi, funkcionalitás és esztétikum párosítása árulkodik arról, mekkora régiséggel rendelkezik.
Szemerja a város legrégebb kialakított tömbháznegyede, majd minden lépcsőház előtt-mellett ott van még a nagy építkezések korában készült betonlábas szocreál termék, akkoriban a minél egyszerűbb és olcsóbb vezérelv alakította a hétköznapokat, a tartósság másodlagos szempont volt, az ülőalkalmatosság kényelmi foka meg egyáltalán nem számított. A szemerjai tömbházrengeteg amúgy rejteget még kuriózumokat, két toronyblokk közt felnyikorog néha a régi ringlispíl, mellette az egykor pingpong játék űzésére készült betonlap már csak a környék tinédzsereinek találkozóhelyéül szolgál nyári estéken, hiába, a fiatalok nem szeretik a konvencionális dolgokat. A betonvázas, deszka ülőlapos padok a Szemerjánál kicsivel fiatalabb Csíki negyedet is benépesítették, mára már zömmel csak otromba lábaik maradtak meg, azoknak is jó része javíthatatlanul megsérült. Itt elvétve még találni a korábbi generációs padokból is néhányat, az ívelt öntöttvas lábakon a sűrű lécezet sokkal kényelmesebb pihenést kínál, mint a puritán kivitelű padrokon, hogy ezekből igen kevés maradt meg, annak talán az lehet a magyarázata, hogy nincsenek helyhez rögzítve, s volt idő, amikor minden mozdíthatót elvittek a közöst sajátosan értelmezők. Minden bizonnyal ezért betonozták be már eleve az egyszerűség és olcsóság újabb kori műremekét, a betonvasra hegesztett fülekhez rögzített deszka ülőfelületű és háttámlájú padokat, ezekből is találni párat a Csíki negyedben, egyik valami vezetékfelújítási munkálat során útba kerülhetett, hát lábain a betontömbbel arrébb hurcolták a munkások, azóta is levágott gallyak és kidobott gumiabroncsok közt vár jobb sorára.
S ha ez idáig csak mostoha sorsú padok kerültek a városjáró útjába, hát kitartó keresgéléssel talált egy megbecsült példányt is. Nem a köztéri bútorzat állapota árulkodik arról, hogy tekintélye van a környéken, hiszen az ülésre szolgáló deszkák egyikét átrágta az idő, másiknak a vége málott el, kétcolos vastagságú foszninál pedig ez ugyanvalóst hosszú folyamat. Festéket is régen látott már, ahol még megmaradt a zöld réteg, ott sem nagyon ragaszkodik a fához. De van egy olyan pót kelléke, amit csak közelről vizsgálva lehet megtalálni: a lánc, amivel elmozdíthatatlanul az árnyékot adó fához rögzítették.
Na igen, úgy tűnik, az elmúlt rendszerbeli „közös” és a mai értelemben használt köztulajdon fogalmak közt nincs is olyan nagy különbség.
A fához láncolt sepsiszentgyörgyi pad. Fotó: Váry O. Péter
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
