„Egy szál ruhában, egy kis ennivalóval a tarsolyban feltaszigáltak egy nyitott teherautóra, amelyen már ott volt a többi sorstársunk. Én hatéves voltam, a testvérem tíz, de nem számított, hogy öreg vagy fiatal, az egész családnak mennie kellett.” Így emlékezett két évvel ezelőtt lapunkban Beczássy Tatjána, a Dálnokról kitelepített földbirtokos család egyik tagja.
És most tőle búcsúzunk. Talán a sors akarata, hogy napra pontosan hetvenhét esztendővel később, épp a kitelepítés napján hagyja el ezt a földi világot, költözik az örökkévalóságba.
Tánja néni, ahogy a dálnokiak többsége hívta, azok közé tartozott, aki nem csupán lelkében, hanem sorstársaival együtt, a szervezést, mozgósítást is vállalva sokat tett azért, hogy március 3-a a helyi történelmi emlékezet fontos dátuma legyen. Nem rajta múlott, hogy itt még sok az utókor adóssága.
Idén kórházi ágyáról hívott, s nem tudhattuk, hogy ez lesz utolsó telefonbeszélgetésünk.
Tánja mintegy édesapja, Beczásy István örökébe lépve – aki visszaszerezve dálnoki birtokait tettekkel bizonyította, hogy a kommunista hatalomátvétel után a kitelepítés valódi célja korántsem a „kizsákmányolás felszámolása” (ahogy akkoriban hirdették), hanem a vidéki értelmiség likvidálása volt –, a „lencsekirály” halála után is igyekezett összefogni mindazokat, akikkel a huszadik század egyik legkegyetlenebb rendszere könyörtelenül elbánt. Egyesületet hoztak létre, s épp Tánja lelkes mozgósításának köszönhetően is az egyre fogyatkozók közössége igyekezett menteni a menthetőt. A sepsiszentgyörgyi megemlékezések pedig egy pillanatra az erdélyi magyar közösség eme meghatározó történelmi pillanatára irányították a figyelmet.
E szomorú hír kapcsán újból megfogalmazódik, hogy mennyire fontos lenne minél hangsúlyosabban beemelni e napot történelmi emlékezetünkbe. Hiszen jó néhány család személyes kálváriáján, az „osztályellenséggel” való leszámoláson túl magyarellenes jellege is tagadhatatlan. Az erdélyi D.O.-sok többsége ugyanis magyar volt, így a kényszerlakhelyre hurcolás, a megalázás, végső soron a likvidálás szándéka egyben a homogenizáció ördögi tervét is szolgálta. Háromszéken mintegy hetven személyt kényszerítettek arra, hogy elhagyják otthonukat, a többségében felsőfokú végezettségű szakemberek kétkezi munkával, kényszerlakhelyen, majd kényszermunkatáborokban keresték meg a betevő falatot családjuk számára. Vagyonukat, ingóságaikat, ingatlanjaikat pedig széthordták, elkobozták.
Beczásy Tatjána sorsa egybeforrt az erőszakkal felszámolt vidéki értelmiség sorsával. Tanúságtétele velünk marad és kötelez.
Nyugodjál békében, Tánja!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
