A romániai mezőgazdaság egyik fontos kérdése ma az, hogyan tudnak a gazdák alkalmazkodni a gyorsan változó gazdasági és klimatikus körülményekhez. Erről is szó esett a szakmai konferencián. A rendezvény célja az volt, hogy a gazdák, szakemberek és döntéshozók közösen keressenek megoldásokat a mezőgazdaság aktuális problémáira. A találkozón többek között a burgonyatermesztés jelenlegi helyzetét és jövőjét is elemezték. A nagyszabású rendezvényen nemcsak a gazdák képviseltették magukat, hanem különböző állami intézmények – köztük a mezőgazdasági minisztérium – képviselői, de gép- és vegyszerforgalmazók, illetve hitelező intézmények is.

Nyolc régió, egy közös hang

A konferenciát szervező Román Farmerek Klubja az ország egész területén, nyolc régióra osztva működik. Az erdélyi régió elnöke dr. Becsek László kézdivásárhelyi farmtulajdonos. A hálózat több mint 1500 tagot fog össze, akik összesen mintegy 1,6 millió hektár mezőgazdasági területet művelnek. A szervezet egyik legfontosabb feladata, hogy képviselje a gazdák érdekeit mind országos, mind európai szinten, és kapcsolatot tartson a döntéshozó intézményekkel. Külön képviselete van Észak-, Közép- és Dél-Moldvának, Dobrudzsának, Olténiának, Munténiának, a Bánságnak és a Partiumnak is, így értelemszerűen más és más körülmények között, különböző kultúrákat művelő, de azonos kihívásokkal szembesülő gazdákat tömörít, akik a minden részről egyre nagyobb nyomással, természeti és gazdasági buktatókkal telített világban próbálnak dolgozni. A klub nemcsak érdekképviseleti munkát végez, hanem oktatási programokat is szervez. 

„Azért fontos, hogy nyolc régióban működünk, mert amikor egy pályázati lehetőség vagy program jön, azt régiónként tudjuk szétosztani, és minden térség részesül belőle” – magyarázta Becsek László, az erdélyi régió vezetője. Egy jelenleg is futó, világbankos projekt például 240 fiatal gazdának biztosít egyéves képzést modern farmmenedzsment, pénzügyi tervezés, banki kapcsolatok és az új agrárpolitika témakörében. A képzés ingyenes, és minden régióból részt vehetnek benne fiatal termelők, Erdélyből harminc, hangsúlyosan Háromszékről, mivel itt él a legtöbb olyan gazdálkodó, aki nem is kicsi, de nem is túl nagy.

A burgonyatermesztők nehéz éve

Az Agri4Future nevű konferencián külön figyelmet kapott a burgonyatermesztés helyzete. Becsek László szerint az elmúlt év különösen nehéz volt a gazdák számára, elsősorban az extrém szárazság miatt. „Harminc éve nem volt ilyen aszály, és pont abban az időszakban jött, amikor a gumók növekednek. Emiatt sok helyen nagyon kicsi termés lett” – mondta. A szakember szerint az alacsony hozam önmagában is problémát jelent, de a gondot tovább súlyosbította a termés minősége. A kisebb gumók gyakran nem felelnek meg a kereskedelmi követelményeknek. „Volt olyan gazda, aki hét tonnát szedett ki hektáronként, mások 10–14 tonnát is alászántottak. Nem azért, mert rossz lett volna az íze, hanem mert a méret miatt nem volt piacos.” A száraz talaj ráadásul mechanikai sérüléseket is okozott a betakarítás során. „Amikor a talaj nagyon kemény, a gépek felszedik a gumókat, a kövek megütik őket, és amikor megmossák a burgonyát, fekete foltok jelennek meg rajta. Az ilyen terméket már nem lehet eladni.” 

A piaci helyzetet nehezítette, hogy Nyugat-Európában ezzel szemben kedvező volt az időjárás, így ott bőséges és jó minőségű termés lett. „Nyugaton jó idő volt, nagy termés lett, és gyakorlatilag túlkínálat alakult ki. Ilyenkor pedig olcsón adják a burgonyát, ami lenyomja az árakat” – húzta alá Becsek László.

A mezőgazdaság három alapelve

Becsek László szerint a romániai mezőgazdaság jövője három alapelvre épül: versenyképességre, rugalmasságra és fenntarthatóságra.

„A klubnak három nagy irányelve van: legyen a mezőgazdaság versenyképes, legyen rugalmas, és legyen fenntartható” – fogalmazott. A versenyképesség elsősorban a termelés mennyiségét és minőségét jelenti. A gazdáknak olyan termést kell előállítaniuk, amely megfelel a piaci elvárásoknak és képes felvenni a versenyt a külföldi termékekkel. A rugalmasság azt jelenti, hogy a gazdaságoknak képeseknek kell lenniük átvészelni a nehéz időszakokat. „A gazdának fel kell tudnia állni egy rossz év után is. Ehhez tőke kell, hitelképesség és egy jó, megfontolt gazdasági menedzsment.” A harmadik pillér, a fenntarthatóság hosszú távon biztosítja a termelés stabilitását.

Az öntözés kulcsszerepe

A beszélgetés egyik legfontosabb témája az öntözés volt. Becsek László úgy látja, a klímaváltozás miatt az öntözés nélkülözhetetlenné válik a mezőgazdaságban. „Évek óta mondom: öntözőrendszerekre van szükség. Ha nincs víz, nincs termés.” 

Szerinte az egyik megoldás a gyűjtőtavak kialakítása lehet. „Kiszámoltam, hogy egy nagyobb gazdaságnak elég egy négyhektáros gyűjtőtó. Ez biztosítani tudná körülbelül háromszáz hektár öntözését.” A rendszer lényege, hogy az esővíz vagy a patakokból érkező víz a tározókban gyűljön össze, majd onnan lehessen öntözni a földeket a száraz időszakban. „Amikor jön egy nagy eső, a tó feltelik. A többi víz lefolyik, de nekünk marad tartalékunk két-három hétre, akár egy hónapra is.” 

Az ilyen víztározók ráadásul környezetvédelmi szempontból is előnyösek. „Ahol tavat hozunk létre, ott mikroklíma alakul ki, új élővilág jelenik meg. Ez nemcsak mezőgazdasági beruházás, hanem környezeti érték is” – hangsúlyozta Becsek László. Felhívta a figyelmet: egy tó kialakítása nem olyan ördöngös dolog, mint sokan képzelik. „A megyében több olyan cég működik, amelynek megvan a kapacitása, hogy pár nap alatt kiásson egy vízgyűjtőt. Tehát ez nem akadály, hanem inkább az, hogy jelenleg mindenki egyénileg próbál érvényesülni. Ez viszont veszélyes, ugyanis most az öntözés kutakból történik, ha a vízszint annyira csökken, hogy veszélyezteti a lakosság ellátását, akkor egyszerűen megtilthatják a használatukat. Egy gyűjtőtó esetében ez a veszély viszont nem áll fent” – magyarázta.

Együttműködés nélkül nem megy

Becsek László szerint az öntözési projektek csak akkor valósulhatnak meg, ha a gazdák összefognak. „Nem kell nagy közösségekre gondolni. Ha 10–15 gazda összefog, létrejöhet egy szervezet, amellyel pályázni lehet és támogatást lehet kérni.” A szakember szerint sok termelő még mindig egyedül próbál boldogulni, pedig az együttműködés sokkal több lehetőséget nyitna meg. „Ha egy gazda egyedül megy egy minisztériumba, hónapokig várhat. De ha egy szervezet képviseli őket, akkor minden ajtó könnyebben kinyílik.”

Ő egyébként el is készített egy tervet, amely lépésről lépésre vázolja, hogy milyen megoldásokra lenne szükség, de úgy látja: az egyik buktató a politikai akarat, illetve a politikai stabilitás hiánya. „Már öt mezőgazdasági miniszterrel tárgyaltam, a tervet lehet, jobban ismerik Bukarestben, mint jómagam. Csak egy tárcavezető volt, akinek az érdeklődését felkeltette a dolog, a többi átsiklott fölötte. De nem csak a minisztereknek kellene lépéseket tenniük: meglátásom, hogy a képviselők és szenátorok is aktívabban kellene ezzel foglalkozzanak, hiszen egy stratégiai ágazatról van szó, amely az ország élelmezését biztosítja. Oda kellene a gazdák mellé állni, hogy tudjanak fejlődni, minőségi és mennyiségi termést előállítani, hogy ne függjünk a külföldi behozataltól” – magyarázta.

Raktárak és fejlesztés

A romániai mezőgazdaság egyik gyenge pontja a raktárkapacitás hiánya. Sok gazda nem tudja hosszabb ideig tárolni a termést, ezért kénytelen azonnal eladni, gyakran alacsony áron. „A raktárkapacitásban nagyon gyengén állunk. Pedig a jó raktár legalább olyan fontos, mint a jó termés” – mondja Becsek László. A szakemberek ezért olyan fejlesztési programokat javasolnak, amelyek támogatják a raktárépítést, az öntözési infrastruktúrát és a vetőmagtermesztést. 

Becsek László szerint a mezőgazdaság jövője nemcsak a politikai döntéseken múlik, hanem a gazdák hozzáállásán is. „A kezdeményezésnek a gazdáktól kell indulnia. Ha nincs kezdeményezés, nem lesz változás sem” – szögezte le.