Kiállításmegnyitó a Lábas HázbanL. Deák Réka vizuális naplója

„Ez a kiállítás nem csupán egy vizuális élmény – számomra ez egy belülről jövő felszabadulás. Egyfajta önálló vallomás, amely megmutatja a láthatatlan és a látható közötti kapcsolatokat, a női lét titokzatos és sokszor elfeledett aspektusait” – olvasható a művész tárlatismertetőjében. Lenkefi Deák Réka Sepsiszentgyörgyön született, képzőművész családban (Deák M. Ria és Deák Barna lánya), itt járt iskolába és a szülei révén nagyon korán kapcsolódott a színház világához. Látványtervezőként végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem díszlet- és jelmeztervező szakán, majd számos erdélyi és magyarországi színházban dolgozott, alapító tagja volt a Csíki Játékszínnek. 2003-ban családjával Budapestről Békéscsabára költözött, ahol 2005 óta a Napsugár Bábszínház csapatát erősíti, illetve onnan jár haza, szülei kovásznai otthonába.

L. Deák Réka Színek, formák, hangulatok című kiállítása március 5-én, csütörtökön este nyílt meg a sepsiszentgyörgyi Lábas Házban. Vargha Mihály szobrászművész, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója köszöntőjében látványtervezőként, bábosként, textilművészként említve a kiállító képzőművészt kifejtette: nagyon örül minden ilyen alkalomnak, mert fontos, amikor valaki, „akit a sors picit odébb dobott”, visszajön, visszacsatol, lényegesnek tartva azt, hogy visszatérjen szülővárosába és bemutassa, hol tart a művészetében, hol tart az aktivitásában, mert nem csak a művészekre érdemes figyelnünk. Éppen ezért, folytatta, nagyon szép gesztus Réka részéről, hogy bemutatja munkáit, s mint fogalmazott: édesanyja textilművész, ezért „lehet, hogy látásmódjában ott van egy textilművész, de amit e kiállításon látunk, az sokkal több annál”. Megtekintve a bemutatott műveket eluralkodott rajta egy érzés, miszerint „szabadság van a világban, nincsenek műfaji határok, nincs beskatulyázás, hanem a művészet igazi alapgondolata, alap életérzése éppen a szabadság”. „Mondhatunk mi izmusukat – hangoztatta –, szülőföldhöz ragaszkodást, kozmopolitizmust, valójában a művészet lényege a szabadság, az a tény, hogy szabadon alkothatok”. Végül Vargha Mihály azt is hozzáfűzte: ezekben a művekben jelen van, nagyon szépen nyomon követhető a pontosság, a precizitás, a keret, ami nagyon fontos, ugyanakkor a keretek között tetten érhető egy erőteljes, érzelmekkel átitatott lazaság és kedvesség, számos gondolattal. 

Megnyitóbeszédében Deák Ferenc Loránd műkritikus felidézte korábbi találkozásait L. Deák Réka műveivel, s ennek kapcsán rögzítette: „alkotásainak műfaji határai nagyon szabadok, hiszen ő ötvözi a különböző, egymásnak feszülő, egymástól eltérő, egymásnak ellentmondó anyagokat, és ebben az ötvözésben végül is az ellentétek egyensúlyából harmóniákat hív elő, hiszen ő nagyon erőteljesen emlékezve, önreflexív módon szereti elrendezni a világot, szereti magában kontúrok közé, elemzési modellek közé visszavinni az érzelmi beütéseket”. Mostani kiállításáról – mintegy tárlatvezetést tartva – megjegyezte: belépve e térbe nemcsak az alkotások szépsége, hanem a közöttük kialakuló párhuzamok, egyensúlyok, határok, ellentétek feszültsége az, ami mintegy színházi katartikus élményen vezet végig. L. Deák Réka művészetére jellemző, folytatta, hogy „nagyon tudatosan építkezik, nagyon absztrahál, nagyon meggondolja, hogy a személyes, hétköznapi apró történések jelentéktelen foszlányaira nincs szükség, mindenből lehet valami mélyebb következtetést levonni, tanulságot felmutatni, de ugyanakkor az élet egyszerűségében mindig az ünnepet kell látni és az ünnepet kell keresni”. Nem véletlen, tette hozzá, hogy színházban dolgozik, hiszen dolgozott csíkszeredai, szatmári, temesvári, budapesti, magyarországi társulatoknál, az otthont Békéscsabán találta meg, ahol pallérozva az ifjúság vizuális műveltségét, férjével együtt egy folyamatos humánumra való törekvést mutatnak fel. „Nekem nagy élmény volt találkozni ezzel a különleges képzőművészeti és színházi látásmóddal – összegezett Deák Ferenc Loránd –, amely egyszerre fenségesen egyszerű és mégis nagyon képlékenyen gazdag”.

A Színek, formák, hangulatok című kiállítás megtekinthető március 25-ig a sepsiszentgyörgyi Lábas Házban. E tárlat jó szívvel ajánlható mindazoknak, akik kíváncsiak a női lélek művészi kisugárzására, leleményére, visszafogott, ám mégis jól érzékelhető határozottságára. Eme, a színházi jelmezek, díszletek világából bőséggel merítő kreativitás főként hölgyek számára lehet csábító, de nem csak: természetesen ajánlható fiataloknak, diákoknak, mindazoknak, akik érdeklődnek a színház, a textilművészet, és általában a kultúra, a vizuális, mély rétegű alkotások iránt. Sőt, emellett a látogatók arra is rápillantást nyerhetnek, miként tekintenek a világra az otthonról hazanéző művészek...