A családon belüli erőszak nem az első elcsattanó pofonnal kezdődik, hanem a privátban vagy nyilvánosan megfogalmazott bántó megjegyzésekkel és fikázással, az ehhez párosuló megfélemlítéssel és zsarolással, illetve az egyéni szabadság korlátozásával. Erre hívták fel a figyelmet Brassóban azok a szervezetek, amelyek országszerte támogató csoportokat működtetnek a családon belüli erőszak áldozatainak megsegítésére, és amelyek országos fórumát a múlt hétvégén szervezte meg a Szabadságért és Nemek Közötti Egyenlőségért Egyesület (ALEG).
Miért ilyen későn tesznek panaszt?
Nem a viktimizáció és nem is a férfiak szidalmazása köré szervezték az eseményt, sokkal inkább azoknak a szociális és pszichológiai szolgáltatásoknak a jelenét és jövőjét térképezték fel, amelyek nyomán a bántalmazó, a sok esetben tettlegességig elmenő hatalmi visszaéléseken alapuló kapcsolatokból kilépett nők részesülhetnek mentésük, majd felépülésük során.
Az esemény hangulatában és megszervezésében számomra azonnal feltűnt egy olyan fajta pragmatizmus, amellyel sok mindent megélt, megtapasztalt embereknél találkoztam, de közösségben eddig még nem. Brassóban sok ilyen gyakorlatias nő találkozott, panaszaik pedig leginkább a hatályos törvényeket nem vagy hiányosan alkalmazó hatóságok gyakori hozzá nem értésére, illetve tájékozatlanságára és előítéletességére vonatkoztak. Sokan osztották meg azt a tapasztalatukat, miszerint ha valaki a bántalmazó kapcsolatból való kilépés mellett is dönt, ezeket a döntéseket az illetékes hatóságok nagyon ritka esetben követik le úgy, hogy maradéktalanul alkalmazzák a törvényes előírásokat. Így a segítségre szoruló nők kétszeresen bántalmazottakká válnak.
Az országos fórum panelbeszélgetésein bukaresti, illetve Brassó, Iași, Kolozs és Szatmár megyei civil szervezetek által működtetett támogató csoportok képviselői osztották meg tapasztalataikat és árnyalták azt a hazai napi valóságot, amelyre igyekeznek sokrétű megoldást nyújtani.
„Miért ilyen későn tett panaszt és mondta el, hogy mit élt át?” – erre az áldozattal szemben gyakran megfogalmazott általános vádra is nagyon egyszerű, pszichológiai szempontból alátámasztható magyarázattal szolgáltak a résztvevők. Sok nő igazából nem is tudja, hogy bántalmazó kapcsolatban él, hiszen az örökölt családi minták és a közvélekedés is a nők magas tűrőképességének elvárásán, a bántalmazás tényének minimalizálásán, az áldozat „engedetlenségének” felrovásán alapul. Mindez azt eredményezi, hogy a nők gyakran fel sem ismerik a zaklatás első jeleit, nemhogy jelentsék a veszélyt, és általában akkor folyamodnak segítségért – sokan évek, évtizedek után –, amikor a helyzet már a teljes elviselhetetlenségig mérgesedett. Ez megnehezíti az egyéni felépülést és fejlődést, illetve több szakterület segítő szakembereinek kemény munkáját teszi szükségessé. Hiszen nem ugyanolyan hatékonysággal lehet orvosolni azokat az eseteket, amelyekben néhány hónapja, éve van jelen az abúzus, mint azokat, amelyekben néhány évtizedes visszaélésről, a bántalmazás hosszas, már különböző mentális és fizikai betegségeket is eredményező elszenvedéséről lehet beszélni.
Fotó: ALEG Egyesület
A nő és a férfi legnagyobb félelme
„Egy nő legnagyobb félelme az, hogy megölheti egy férfi, miközben egy férfi legnagyobb félelme is az, hogy megölheti egy férfi” – jelezte a kolozsvári támogató csoport vezetője azt a társadalmi valóságot, amelyben élünk, ugyanakkor az is elhangzott, hogy bár Romániának van az egyik legprogresszívebb (de még mindig tökéletesítésre szoruló) törvénykezése az Európai Unióban, ez csak papíron marad, nem válik élő valósággá.
A brassói fórum szakemberei a különböző kapcsolódó területeken dolgozók szakképzését, tájékoztatását látják elengedhetetlennek, hiszen a rendőröknek, ügyvédeknek, bíróknak, szociális munkásoknak, gyermekvédelmi alkalmazottaknak stb. is többet kellene tudniuk azokról az egészen sajátos pszichológiai folyamatokról, amelyek a családon belüli erőszak áldozataira és elkövetőire jellemzőek. Ezeket a folyamatokat nem lehet elintézni „érzésből”, sem pedig az uralkodó, reflexszerűen alakuló közvélekedésre alapozva, hiszen ezek igen gyakran tévesek.
Maga a társadalom is védi a „klasszikus” férfi-nő kapcsolatra vonatkozó illúzióit, amelyben az abúzus legtöbb formája „természetesnek” számít, és amelynek a gyermekek is hosszú távú elszenvedői. Több jelen lévő nő is beszámolt arról: esetükben a gyermekek jelentették azt az alapot, okot és legfőbb érvet, amelyre szükségük volt ahhoz, hogy a bántalmazó kapcsolatból kilépjenek. A válás az esetek többségében nem jelenti egyben a bántalmazás végét is – ezért komplex szociális szolgáltatásokra van szükségük azoknak a nőknek, akik életük újrakezdése és egyéni fejlődésük elkezdése mellett döntöttek.
A #ȘIEUREUȘESC országos hálózat logója
Együtt bátrabbak vagyunk
Az első napi programot követő magánbeszélgetésben rákérdeztem egy számomra fontos vonatkozásra, amely pont annyira súlyos, mint amennyire szégyenletesnek számít társadalmilag: a bántalmazott férfiak ügyére. Bár ezek a családon belüli erőszak eseteinek elenyésző hányadát teszik ki, szembesülni kell azzal a valósággal is, amelyben a nő lehet a bántalmazó fél. Jászvásári szakértő számolt be nekem arról, hogy bizony férfi kliensei is vannak, ami teljesen megváltoztatta a lesújtó társadalmi jelenségre vonatkozó gondolkodását. Miért fontos mégis beszélni ezekről az elszigetelt esetekről? Mert az, ahogy ehhez a marginálisnak számító jelenséghez viszonyul ez az alapvetően nők megsegítésére létrehozott rendszer, rámutat egy fontos dologra. Nem valamely „elvetemült feminista” vagy „férfigyűlölő” konstrukcióról van itt szó, hanem egy olyan – egyelőre csak részlegesen kiépült – hálózatról, amely józanul és ítélkezésmentesen áll hozzá az erőszak jelenségéhez, minden esetben az áldozatot védelmezve (mindegy, hogy ki ő). Ez hitelességet és hatékonyságot kölcsönözhet a családon belüli erőszak ellen cselekvő aktivistáknak, civil szervezeteknek egy olyan országos környezetben, amelyben a nőgyilkosság viszont egy egészen aggasztó, égető jelenség.
A fórum résztvevői a társadalmi szolidaritásban, a nevelésben és tájékoztatásban látják a jövőt, mindemellett az olyan szociális szolgáltatásokban is, amelyek országszerte ösztönzik a nők bátor fellépését a bántalmazó kapcsolatok ellen, illetve azoknak a férfihangoknak a kihangosítását, amelyek elkötelezettek az emberi jogok és a nemek közötti egyenlőség értékei mellett. Ez is a hálózat egyik jelmondata: „Együtt bátrabbak vagyunk!”
Bartha Réka
Sepsiszentgyörgyön a bántalmazottak a Szociális Támogatási Igazgatóság székhelyén (Erege utca 19.) személyesen kérhetnek tájékoztatást és útmutatást a rendelkezésre álló szociális és támogató szolgáltatásokról, a távoltartási végzés megszerzéséhez szükséges eljárás megértésében. Telefon: 0711 938 603, 0267 312 111. A szolgáltatások ingyenesek és konfidenciálisak. A hatékony és komplex beavatkozás érdekében az igazgatóság együttműködik a sepsiszentgyörgyi rendőrséggel, a Kovászna Megyei Szociális Ellátási és Gyermekvédelmi Vezérigazgatósággal, valamint más illetékes intézményekkel, szervezetekkel.
ORSZÁGOS INGYENES ZÖLDSZÁM: 0800 500 333 – naponta 24 órában, a hét minden napján elérhető családon belüli erőszak, nemi alapú diszkrimináció és emberkereskedelem bejelentésére. (Forrás: Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatalának honlapja: sepsiszentgyorgyinfo.ro)
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
