Marosvásárhelyen a Postaréten – ott, ahol a Makk-féle összeesküvés megbízott vezetőit, Török János kollégiumi tanárt, Gálffy Mihály ügyvédet és Horváth Károly földbirtokost 1854. március 10-én bitófára küldték – került sor tegnap ismét a székely szabadság napi megemlékezésre. Ahogy az elmúlt években, úgy most is Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke felolvasta, az esemény mintegy bő félezer résztvevője pedig közfelkiáltással elfogadta azt a kiáltványt, melyben megerősítik: Ismételten kinyilvánítjuk, követeljük Székelyföld területi autonómiáját!
„Változatlanul kijelentjük: Székelyföld területi autonómiája nem sérti Románia területi egységét és állami szuverenitását, nem sérti a Székelyföldön élő román és más nemzetiségű polgárok érdekeit, és összhangban áll Románia alkotmányával” – fogalmaz a kiáltvány. Az eseményen részt vevők a kormánymegbízotti hivatalhoz vitték a Románia kormányának és parlamentjének címzett, tájékoztatásul Nicușor Dan államelnöknek is szánt okiratot.
Nem szabad meghátrálnunk
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének gondolatait Szilágyi Zsolt tolmácsolta. Beszéde elején az aradi és a székely vértanúk szabadság melletti kiállásáról emlékezett meg: nem golyó általi halál, hanem bitófa járt nekik, mert cselekedni mertek. A Habsburgok „a gyalázatos halálnem által megalázni és megfélemlíteni akartak, de célt nem érték, nemzetünk mártírjainak vesztőhelye pedig a magyar, a székely és a világszabadság örökre szóló, ragyogó jelképeként magasodik előttünk”.
Agyagfalva, Madéfalva, Háromszék és Székelyvásárhely jól példázza, az elmúlt évszázadokban Székelyföld hány és hány alkalommal küzdött a székely szabadság és az önrendelkezés megteremtéséért. Jól illik a Bem apó és Gábor Áron által fémjelzett sorba a Makk József-féle székelyföldi összeesküvés: a szabadságharcot vérbe fojtották, de akadtak, akik nem voltak hajlandóak feladni, beletörődni, készek voltak „olthatatlan szabadságvágyukért” életüket áldozni. „A következetes szabadságharcosok és a székely vértanúk példája azzal a tanulsággal szolgál és arra indítson bennünket, hogy jelenkori harcainkban mi se adjuk meg magunkat a sorsnak, és ne hátráljunk meg, hanem még a legkedvezőtlenebb és már-már lehetetlennek tűnő körülmények között is legyünk készek folytatni a szabadságért, az igazságért és a jogainkért vívott küzdelmünket. Ha nem ezt tennénk, akkor ellenségeink kedvére cselekednénk, akik éppen arra várnak és azon mesterkednek, hogy végtére feladjuk a harcot és letegyük a fegyvert” – fogalmazott levelében az EMNT elnöke.
Küzdeni kötelességünk
Csibi Krisztina, a Fidesz országgyűlési képviselője úgy fogalmazott: bukovinai székely gyökerei kötelezik, hogy a háromszáz éve elkezdett harcukat „tűzön-vízen át” folytassa. „A szabadság, kedves honfitársaim, nem egy szólam, nem egy költői óhaj vagy lírai sóhaj, nem politikai jelszó és nem lázadó hevület, nem az egyén önkifejezése. A szabadság életforma, a saját életmód feletti rendelkezés, a béke, a biztonság, a jólét záloga. A közösség önazonosságának védelme, tehát túlélésének feltétele. A szabadságvágy szívós kitartás. Az én őseim is, bármilyen országba, bármilyen államhatárok közé vezette őket a sorsuk útja, szüntelenül azért küzdöttek, hogy megőrizhessék közösségi önszerveződésük szabadságát, a székely szabadságot. Ezért küzdeni nekünk is kötelességünk, őseink emlékéért, a magunk jogaiért, a fiaink jövőjéért tesszük is kellő elszántsággal” – mondta, s biztosította a Székely Nemzeti Tanácsot, kész tenni annak érdekében, hogy a jog és az igazság órája mihamarabb jöjjön el, s „legyen Székelyföldnek autonómiája”.
Kettős mércét alkalmaz az unió
A Katalán Nemzeti Tanácsot képviselő Teresa Calveras úgy fogalmazott, bár az önrendelkezésért küzdők folyamatosan ellenszélben kénytelenek harcukat megvívni, nem szabad csüggedni. Fontos, hogy egymás társaságát keressék, együttműködjenek, szolidaritást vállaljanak ügyeikben.
Minden nemzetnek és népcsoportnak joga van békésen és demokratikusan a saját politikai jövőjéről dönteni. Ha igazságosabb Európát akarunk építeni, a nemzetiségi kisebbségek jogait is biztosítani kell. Nem szabad gátat vetni ezen törekvéseknek, bármilyen formában is kívánja a közösség megvalósítani önrendelkezését: „a döntésnek a népnél kell maradnia”.
Teresa Calveras kettős mércével vádolta az Európai Uniót, mondván, a kisebbségi jogok tekintetében csak akkor szólal fel hangosan, ha az távol Európától történik, ha viszont az unión belül, akkor „fejüket elfordítják és mélyen hallgatnak”. Kézenfekvő példája ennek a hallgatásnak: némák maradtak, amikor a spanyol rendőrség 2017-ben „különösen erőszakosan törte le a békés és demokratikus katalán referendum lebonyolítását”. De említeni lehet a nemzeti régiókról szóló európai polgári kezdeményezés elutasítását is. Hiába támogatta azt 1,2 millió uniós polgár, a politikum magyarázat nélkül leseperte az asztalról.
„A székelyeknek és a katalánoknak ki kell állniuk a maguk igazáért és ügyéért, le kell lepleznünk a jogsértéseket, igazságtalanságokat, és következetesnek kell maradnunk harcunkban” – jelentette ki Teresa Calveras.
A parlament elé viszik
Zakariás Zoltán, az Erdélyi Magyar Szövetség elnöke március 10-e fontosságát hangsúlyozta beszédében. Ebben az időpontban Marosvásárhelyen kell lenni, mert a hagyomány arra kötelez, emlékeznünk kell az előttünk járókra. Marosvásárhelyen kell lenni azért is, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk: az az autonómia, amely közösségünknek jár, még nincs kivívva. A megvalósításhoz „hosszú és fáradságos küzdelmet” kell megvívnunk, támadókkal, gáncsolókkal és bomlasztókkal kell szembenéznünk. Ebben a küzdelemben mindenkire szerep hárul – jelentette ki a parlamenti képviselő. A feladatot vállaló szervezetek tisztségviselőinek meg kell szervezniük azokat az eseményeket, amelyeken a közösségi igény megmutatkozhat, hogy erőt mutathassunk, a közösség tagjainak azokon részt kell venniük, a parlamenti képviselőknek tenniük kell, hogy a már elért „jogmorzsák” ne csak megmaradjanak, de bővüljenek, a Székely Nemzeti Tanácsnak pedig nemzetközi téren kell képviselnie ügyünket.
Az Erdélyi Magyar Szövetség országos választmányának megbízása alapján hatodszor is benyújtják a Székelyföld autonómiastatútumára vonatkozó törvénytervezetet a román parlamentben.
Közfelkiáltással követeltek autonómiát
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke felolvasta azt a kiáltványt, melyben ismételten követelték Székelyföld autonómiáját. Emlékeztették a címzetteket – Románia kormányát és parlamentjét –: az Európa Tanácshoz való csatlakozáskor egyoldalú kötelezettséget vállaltak, az 1993/1201. számú ajánlás teljesítését, amelynek egyik cikkelye kimondja: ahol egy nemzeti kisebbséghez tartozó személyek többséget alkotnak, „jogukban áll, hogy sajátos történelmi és területi helyzetüknek megfelelő és az állam nemzeti törvénykezésével összhangban álló helyi vagy autonóm közigazgatási szervekkel vagy különleges státusszal rendelkezzenek”.
A jelenlevők közfelkiáltással fogadták el a kiáltványt, majd himnuszaink eléneklését követően közösen vitték a néhai városházára, a prefektúra jelenlegi épületéhez, hogy átadják azt az intézmény képviselőjének.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
