László Zsuzsa
Ha jól emlékszem, alig huszonéves voltam, amikor egy rendezvényen valaki megpróbált „kiudvarolni” az akkori szerelmem mellől. Nekem eszembe sem jutott elkalandozni, de az engem kerülgető férfiember egy igen jó fotóművész volt, és bennem ösztönből dolgozott az ego, így hát egy fotózás erejéig kötélnek álltam.
Nem kell semmi rosszra gondolni, szó sem volt ott semmiféle Me too-ról (hol is volt az még akkor), csak ültem, álltam ide-oda, mit tudom már, hová. Arra emlékszem, hogy valamikor hajnali órákban készültek azok a képek, az arcom enyhén töredezett volt. De az akkor valahogy vagánynak tűnt, mintha előre megtöredezett volna bennem az élet. És ez nekem nagyon tetszett, olyan művészinek tűnt. Pedig mit tudhattam akkor, hogy mik várnak még rám!
Fiatal voltam, szerettem előre szenvedni. És most már (enyhén szólva) korosodva, azt hiszem, értem a valamikori énem, és a mostani fiatalok „nyomorúságait”. Mondhatnám, hogy könnyű dolgom van, mert frissen tartanak a fiatal gyermekeim és a barátaik. De frissen tart minden fiatal, akikkel szerencsém van kapcsolatba kerülni.
Fiatalon valahogy többet vagyunk képesek szenvedni, mint jóval azután. Tudom, látom, nemcsak a magam tapasztalatai mentén, hanem mert felneveltem két gyermeket. Már felnőttek, de én folyamatosan keresgélem magamban, hogy jó anyjuk voltam, vagyok-e? Tudom, hogy ezzel a kérdéssel sem vagyok egyedül. De vajon mit tudtam átadni nekik a derűmből, vagy mit hoztak le a valamikori szenvedő énemből? Sokat változott a világ, és ezáltal a fiatalság is, de az alapvető érzések, vágyak, a sérülékenység és az ezekkel járó problémák ugyanazok. A pörgés, a technika és sok egyéb bezavar, és megzavarja a gyermekeinket, fiataljainkat, de ők is pont olyanok, mint mi voltunk. Kíváncsiak, érzékenyek, tiszták, nem az ő hibájuk, hogy miként dübörög a világ. Lehet, hogy épp talpig feketébe öltöznek, agyontetováltatják magukat, zöldre meg lilára festik a hajukat, az orrukba piercinget rakatnak és természetesen, feszegetik a határaikat. A gyermekeimnek is volt mindenféle időszaka. Piros és zöld hajú, piercinges, tetkós és igen gyakran világfájdalomtól terhes. Próbáltam megérteni és elfogadni, mert tudtam, hogy ezek múló dolgok. Nekem sem a valamikori, hajnali órákban megtöredezett, szinte vágyott arcomról szólt a további élet. Hogy aztán igazából hová töredezett, az más kérdés.
Olyan izgalmas, szép, de ugyanakkor gyötrelmes is fiatalnak lenni! És nem árt emlékezni rá, hogy milyen is az!
Fotó: Pixabay.com
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
