Mózes László
Sepsiszentgyörgy emlékkönyvébe kívánkoznak azok a maradandó, március tizenötödikét időtlenné varázsoló fotográfiák, amelyek gyermekeket, diákokat és fiatalokat örökítenek meg. Színpadon és kórusban, alkalmi Pilvax kávéházban, könyvtárban, szobrok és iskolák előtt, főtéren, emlékhelyen, utcán és parkban: ünneplőbe öltözött apróságok és serdülők, kisdiákok és kicsengetés előtt állók. A magyar szabadság napján mindazok, akik nap mint nap Sepsiszentgyörgyön lélegeznek, itt indulnak reggelente iskolába, itt cseperednek, ismerkednek a világgal és önmagukkal. Ők mindannyian a mai márciusi ifjak, akik egyszer talán a mostaninál is szebbé, élhetőbbé és igazságosabbá teszik, tehetik otthonukat, a Székelyföldet.
E kokárdás fiatalok megszámlálhatatlanok, szépségesek. Látványuk egyszerre megkapó és megható, a rögzített képsorok változatlanul az ünnepélyesség, az emelkedettség érzését fokozzák, őrizni próbálják azt a közösségi, olykor még katarzissal is rokonítható hangulatot, mely évente egyetlen alkalommal, csupán március tizenötödikén érzékelhető. És minél korosabb e jelenség szemlélője, annál valószínűbb, hogy meghatódottsága elérzékenyülésbe fordul át, s felelevenítve saját fiatalságát is – amikor aligha lehetett része efféle élményben –, elterebélyesedik rajta valamiféle keserédes, némiképp szorongató, az idő és az élet múlásával összefüggő érzés...
Így van rendjén, így van jól.
Érdemes hát megőrizni az említett dokumentarista jellegű fényképeket lélekben is, nem csupán albumokban és a közösségi oldalakon. Korunk lenyomatai, melyek ünnepélyességük ellenére mégis természetesek és életszerűek. És aki újra és újra átnézi azokat, bizony, valamiféle megmagyarázhatatlan, nosztalgikushoz hasonlatos vágyakozást érezhet egy elkövetkező március tizenötödike iránt. S mert e képsorok erőt, tartást is sugároznak, jó azokat nem csupán a következő évre félretenni, hanem távolabbi, nehezebb időkre is, hiszen olyan, mintha egy palackban levegőt rejtenénk el légszomjas, fuldoklósabb napokra...
A kokárdás sepsiszentgyörgyi ifjak között kiváltságosak a zászlóvivők. Összeforrottabbak, egymásra utaltabbak, mint a többi gyermek és fiatal, legyenek akár szüleik nyakából nézelődők, avagy a felnőttkor kapujában toporgó, fehér inges, fekete öltönyös diákok. Hiszen önmagában is gyönyörűséges az a két gigantikus zászló, hát még seregnyi hordozójával! A diákok két oldalról tartják, szorítják, viszik az egyenként százhuszonöt méteres lobogókat, az egyik a székely, a kék és arany zászló, a másik a magyar, a piros, fehér és zöld. Selymüket meg-meglebbenti a szél, miként a fiatalok haját is, de ők fogják, nem engednek a negyvennyolcból, arcukon derű és meghatódottság egyvelege, mintha ez csupán egy könnyed, diáknapos futam lenne a város keleti és nyugati pereméről egyenesen annak a szívébe, pedig jóval több annál, és bár nem nehéz a zászló, mégis súlya van, biztos kézzel kell tartani. Az utcák, amelyeken végighordozzák, mintha a város lüktető ereivé alakulnának, s maga a zászló lenne a bennük keringő véráram, mely életet, erőt ad, oxigént juttat a sejtekbe, így a kék-arany és a piros-fehér-zöld nem csupán látványként egyedi és sajátos, hanem a létezés fenntartója...
S a fiatalok, e terebélyes lobogókba kapaszkodó remek márciusi ifjak csendes erődemonstrációt is tartanak, felmutatván és bizonyítván, hogy nem csupán nemzeti színeket őriznek, hanem azzal együtt életet, élhető és vállalható jövőt is kívánnak, s talán néhányan közülük még azt is, hogy egy majdani március tizenötödikén majd az ő gyermekeik is ugyanígy kézben tartsák és hordozzák e gyönyörűséges zászlókat...
Sepsiszentgyörgyi zászlóvivő diákok. Fotó: Facebook / Antal Árpád
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
