Baróton már március 13-án, pénteken kezdetét vette az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékéhez köthető rendezvények sorozata. A Demeter Zoltán könyvtáros szervezte Tortoma Önképzőkör meghívottai ugyanis helyi történészek voltak, akik a Barót közelében, Vécernél lezajlott 1848-as csaták emlékezetéről, a később ott felállított emlékmű sorsáról beszélgettek. Bemutatták Benkő Levente ...itt 1848-ban elesett vitézek hamvai nyugosznak... című könyvét is.
Vécer közelében két csata is lezajlott 1848 végén – mondta el elöljáróban Demeter László történész. A december 9-i ugyan sikertelen volt, de a december 13-i csatában a székelyek már megfutamították a császáriakat. Idézte a krónikást: „Szédült fejekkel jöttünk át a jégtől zajló Barót patakán” – maradt fenn a honvédek visszaemlékezése az 1848. december 9-i csatáról, ám csak minden negyedik huszárnak volt lőfegyvere, és ilyen körülmények között a csaknem tízszeres túlerővel szemben nem sok volt mit tenni. Mégis, egy cselnek köszönhetően csak hét honvéd esett el, szemben 27 osztrák dragonyossal, akiknek lovaik úgy voltak tanítva, hogy élő emberre nem lépnek, így a hasra feküdt honvédeket átugrálták, s míg a dragonyosok fordultak, a honvédek újra tudtak tölteni. E csata megtorlásaként 1848. december 10-én hajnalban történt a „baj Köpecen”: a falut felgyújtották a császári seregek. Az eseményeknek hírük ment, így négy nap múlva, december 13-án jött a visszavágó, amikor a magyar honvédek már sokkal jobban felkészülve szálltak harcba, két irányból támadva. A császáriak menekülőre fogták a dolgot, a jelentések szerint 260 közülük elhullott a csatamezőn.
E két csata emlékére már a 19. század vége felé felmerült egy emlékmű állításának a gondolata a Vécernél, s mint az est másik meghívottja, Benkő Levente történész megjegyezte: a gondolatot bátorította az enyhülő közhangulat, az 1867-es osztrák–magyar kiegyezés utáni békésebb időszak beköszönte.
1901-re így két emlékmű is elkészül, mindkettőt Prázsmári István, baróti kő- és versfaragó mester készíti, egyiket a Vécernél, másikat Köpecen a községháza előtt állítják fel. A véceri emlékmű felállításában nagy érdeme volt id. Mórik Lajosnak, Barót akkori jegyzőjének, aki a baróti „48-as szoborbizottság titkáraként” mindent lejegyzett, megőrzött az utókornak, ami az emlékműállítással kapcsolatosan történt. Ő volt az emlékműállítás kezdeményezője is – hangsúlyozta Benkő Levente.
1934-ben azonban prefektusi parancsra mindkét emlékművet lebontják, a köpecit és a vécerit is. A véceri emlékmű megmaradt elemeit felszállították Barótra, a régi néptanács udvarára. Voltak olyan pártos emberek, akik az emlékmű elemeit disznóóluk talapzatába építették be – mondta Benkő Levente. Az emlékmű felső, obeliszk részét az egykori Fényes vendéglő előtti kis parkban helyezték el, rajta egy ötágú vörös csillaggal, ahol valameddig állott.
Demeter Zoltán szervező, Benkő Levente és Demeter László történészek a Tortoma Önképzőkör előadása után. Fotó: Facebook / Erdővidéki események. Demeter Zoltán felvétele
Csaknem negyven évnek kell eltelnie, hogy 1972-ben felvetődjön az emlékművek újraállításának gondolata. 1973-ra, ahogy a kommunisták nevezték, „a demokratikus haladó forradalom” 125. évfordulójára a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága munkatervet dolgozott ki, hogyan kell megünnepelni ezt az évfordulót. Ezek szerint Kovászna megyében egyetlen település se maradt, ahol ne szerveztek volna valamilyen 1848-hoz köthető eseményt. Így 1973 májusában Köpecen is tartottak egy szimpóziumot, amelyen megfogalmazódott a véceri emlékmű újraállításának gondolata. A köpeciek megbízták Bányai Sándor asztalosmestert és Zakariás Attila kultúrigazgatót, hogy vegyék fel a kapcsolatot Sylvester Lajossal, a megyei pártbizottság művelődési osztályának vezetőjével és közöljék vele a köpeciek szándékát. Sylvester beleegyezését adta, de azt javasolta, restaurálják a régi emlékművet. És így is történt. Egész nyáron önkéntesek dolgoztak az emlékműnél és helyreállították azt.
De a történelem ismét közbeszólt. 1973. november 21-én egy Constantin Stanca nevű úriember téved a köpeci keresztút felé, aki mellesleg a Kovászna megyei pártbizottság titkára volt, és belekötött a restaurált emlékműbe. „Nem esztétikus, nincs rá még építési engedély sem” – mondta. És a köpeciek hiába érveltek, hogy nem kellett építési engedély, mert csak restaurálták a régi emlékművet, hiába: november 23-án lebontották az emlékművet.
Aztán újabb fejlemény következett: „Bányai Sándor bácsiék egyenesen Fazakas Jánosnak írtak levelet, aki a kommunista párt központi vezetésének tagja volt. Fazakas sokszor jó értelemben intézkedett a magyarság érdekében, így biztos vagyok benne, hogy a levél elolvasása után letelefonált, hogy állítsák vissza az emlékművet” – részletezte Benkő Levente.
Aztán 1974 nyarán a zetelaki születésű Tornai Endre frissen végzett képzőművész, aki Sepsiszentgyörgyön dolgozott, de gyakran járt Barótra, elvállalta egy új emlékmű kifaragását. Novemberre el is készült vele és megtörtént a Vécernél ma is látható emlékmű felavatása.
Mely emlékműnél 1990 óta minden évben erdővidékiek népes, magyar és székely zászlókat lengető, ünnepi tömege jelenik meg, megemlékezni 1848 hőseiről, akik valahol ott pihennek a kétszer lebontott, de harmadszor is újjáépített véceri emlékmű környékén.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
