Két csűrben csépelnek

Az elmúlt hetekben a Tanügyi Szabad Szakszervezetek Föderációja (FSLI) és a Spiru Haret Tanügyi Szakszervezet több alkalommal is tiltakozó megmozdulásra szólította az oktatásban dolgozókat, legutóbb közvetlenül a pedagógusokat biztatták arra, hogy ne vegyenek részt a nyolcadikosok próbavizsgáján, ezt sokan – a szakszervezetek szerint nem elegen – meg is tették, a következő lépés a próbaérettségi bojkottálása, de ami miatt most már szinte biztos, hogy áprilisban megkezdik az aláírásgyűjtést az általános sztrájkra, az a Mihai Dimian oktatási miniszterrel, a tárca államtitkáraival és gazdasági főigazgatójával folytatott múlt heti tárgyalás eredménytelensége.

A két országos szakszervezet részletes tájékoztatást juttatott el a társszervezetekhez, amelyben közlik: a kapott semmitmondó ígéretek és a kétértelmű válaszok nem mutatnak abba az irányba, hogy valós megoldások születnének a megszorítások enyhítésére, feloldására. A panaszlista elején a pedagógusok heti óraszámának növelését, a csoport- és osztálylétszám emelését, az indokolatlan iskola-összevonásokat, az óraadók igazságtalan bérezését teszik szóvá, majd folytatják azzal, hogy egyes iskolaigazgatók nyomást gyakoroltak azokra a tanárokra, akik visszautasították, hogy részt vegyenek a nyolcadikosok próbavizsgáján. Az is terítékre került, hogy bár törvény rendelkezik róla és bírósági döntések is születtek az ügyben, az óvodai takarítószemélyzetet mégsem sorolták be a kisegítők közé. Több kérdésre semmitmondó ígéretet kaptak vagy annyit, megvizsgálják a helyzetet, másokat válaszra sem érdemesített a tárcavezető, többek között arra a kérésükre sem kaptak választ a szakszervezetek képviselői, hogy a főtanfelügyelőkkel tartott videótájékoztatókra őket is hívják meg.

Nehéz eldönteni, volt-e egyáltalán értelme egy ilyen találkozónak, hisz ezeket a sérelmeket már több alkalommal szóvá tették az érdekvédelmi szervezetek. Hiányérzetünk abból fakad, hogy az elmúlt húsz-harminc évben nem éreztük és ezúttal sem látjuk, hogy a pedagógusi hivatás szakmai érdekvédelme, az oktatás tartalmának felülvizsgálata tárgya lenne a tiltakozásoknak, szinte kizárólag zsebre megy a játék. Míg korábban még elfogadható volt az, hogy a szégyenteljesen alacsony bérek miatt a pedagógusok úgy érzik, nincsenek eléggé megbecsülve – ami ellenben nem indokolja, hogy ne álljanak ki az oktatás igazi reformja mellett –, mostanra ennek az érvnek a hangoztatása visszatetsző és ellenszenvet vált ki azokban, akik valóban éhbérért dolgoznak.

Azt már megszokhattuk, hogy a mindenkori oktatási miniszter bagatellizálja a problémákat, olcsó ígéretekkel próbálja elhallgattatni az elégedetlenkedőket, majd azokból nem lesz semmi, mégis aggódunk, mert mindez gyermekeinket érinti. Ők az elszenvedői a folytonosan változó rendelkezéseknek, a húzd meg, ereszd meg politikának, a bojkottnak, a tiltakozásoknak, az őket körülvevő, minden korosztályt mérgező társadalmi hangulatnak.

Szépít a miniszter, hogy idén nagyobb lesz az oktatásnak szánt költségvetés, csak azt nem teszi hozzá, mihez képest – vagyis, hogy ezzel együtt is az utolsók között kullog az ország Európában –, és azt sem árulja el, ezt a pluszt mire költik majd. A jövőbe fektetik vagy megy tovább a lejtmenet a ki tudja, milyen mélységek felé?

Mihai Dimian oktatási miniszter. Fotó: gov.ro