Székelyudvarhelyről indult, Temesváron szerezte meg matematika–fizika szakos tanári oklevelét, tanulmányi eredményei alapján választhatta volna Szatmárnémeti akkori neves középiskoláját, de sehol máshol nem képzelte el életét, mint Székelyföldön, és amint később kiderült, a pedagógusi pályát is jól választotta. Visszatekintve köszöni a sorsnak és a jó Istennek, hogy tanár lehetett. Negyvenéves pedagógusi pályafutásából Kovács Attila harminchat évig volt a málnási iskola igazgatója. Februárban több háromszéki tanítóval és tanárral együtt a magyar kormány által létrehozott Pedagógus Szolgálati Emlékérmet vehette át a Sepsiszentgyörgyön tartott ünnepségen. Életútjáról málnási otthonában beszélgettünk.
Nem volt könnyű választania a történelem és a matematika között, mert mindkettő érdekelte már kora diákkorában, de a középiskolai tanárai hatására abban biztos volt, hogy a reál tudományok felé veszi útját. Minden bizonnyal ebben közrejátszott, hogy a hetvenes évek közepén, végén a székelyudvarhelyi iskolában, mint mindenütt Erdélyben, elsorvasztották a magyar oktatást, vegyes, román és magyar tannyelvű osztályokat hoztak létre, ennek pedig a társadalomtudományi osztályok estek leginkább áldozatul. Kovács Attilánál nem csak ez volt döntő, mert bányamérnök édesapja után amúgy is a mérnöki pálya volt a cél, ez ellenben már egyetemi évei kezdetén nem vált be, már korán felismerte, tanítani szeretne. Az indulásról azt mondta, szerencséje volt, de Isten is így akarta.
A vidék előnye
Kovács Attila: Papolcot választottam, mint egyetlen lehetséges székelyföldi helyszín a temesvári egyetemi kihelyezésen, de a feleségemmel való megismerkedés, az igazi katalizátor Háromszékre hívott. Kollégáim Moldvában kaptak elhelyezést, én szerencsésen hazajöhettem Székelyföldre. Lenke örökölt egy bennvalót Málnáson, nem volt kérdés, hogy itt telepedünk le, s bár néhány évig Mikóújfaluban tanítottam, a pedagógusi pályám harminchat éve Málnáshoz köt. Akkoriban a mikóújfalusi iskolához tartozott a málnási iskola, az itteni igazgató, Bardócz Elíz hívott, hogy tartsak órákat Málnáson is, majd amikor igazgatónak nevezték ki Mikóújfaluban, én váltottam őt, tehát 1989 őszétől vettem át a málnási iskola igazgatását, ami 2025. szeptember 1-jéig tartott.
– A kinevezés után rövid idővel új szelek fújtak az országban, az 1989. decemberi események és az utána következő időszak nem kedvezett a tanügynek sem, rengeteg változás és bizonytalanság közepette kellett kormányozni az iskolákat. Voltak-e olyan rendelkezések, amelyekkel nem értett egyet, de teljesíteni kellett?
Kovács Attila átveszi a Pedagógus Szolgálati Emlékérmet Várnai Szabolcstól, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzuljától. Fotó: Albert Levente
– 1989 decembere után rengeteg volt a bizonytalanság, bár ezek jó része a málnási iskolát közvetlenül nem érintette. Mindenki tudta, hogy tenni kell a magyar iskolák visszaállításáért és mi, iskolaigazgatók ezt a követelést támogattuk. Én is ott voltam a sepsiszentgyörgyi üléseken, nem értettem egyet az egykori magyar királyi tanítóképző épületének lemondásával, de kompromisszumot kellett kötni, nem volt más választás. Málnáson arra törekedtünk, a gyermekeket ne érintsék ezek a harcok, a magyarság elleni atrocitások, a márciusi marosvásárhelyi események, végeztük a dolgunkat, és élveztük, ki is használtuk a megyeközponttól, a megyei tanfelügyelőségtől, feletteseinktől viszonylag távol eső sajátos helyzetünket.
Szerencsém volt, hogy nagyon hamar változott a tantestület. Aki nem itt élt, esetleg kényszerből került ide, hamar elment. Olyan tanár is tanított itt reál tárgyat, aki alig tudott magyarul, semmi keresnivalója nem volt egy magyar iskolában, amint tehette, el is ment innen. Volt egy rendkívüli román szakos tanárnő, nagyon szerettük, oxfordi egyetemen tanít talán jelenleg is, igazi nyereség volt tantestületünknek, ám nem érezte jól magát nálunk, hamar távozott.
Úgy kezdtünk kilencven után, hogy volt két tanítónő, egy óvónő, a magyar szakos tanár és jómagam, akik itt laktunk, ez nagy előny volt, hisz egész pályafutásom alatt az volt az elvem, miként az elődömnek is, hogy ne csak a tanórán legyünk az iskolában, utána maradjunk itt, beszéljük meg a közös dolgainkat. Nem az autóbuszt lestük, délután is maradhattunk beszélgetni. Mikóújfaluban is ezt tapasztaltam, ott volt egy tömbház és akik oda kerültek, többen le is telepedtek.
Kovács Attila az iskola kapujában. A szerző felvétele
Múltja van a málnási oktatásnak
Már az 1850-es években működött egyházi iskola Málnáson, az 1873-as tanügyi törvénynek megfelelően megnyílik a népiskola, majd 1919-ben Tőkés József református lelkész, későbbi esperes (1940–1944 között a Magyar Országgyűlés felsőházi képviselője) kezdeményezésére a régi lelkészi lakás két szobájában újraindul a felekezeti oktatás. 1922-ben az egyház iskolát épít, amely akkor két tanerővel működik, az épület később orvosi lakásnak adott helyet. Az 1930-as évek elején új iskolaépület készül el Tőkés József lelkészsége alatt az egyház és a közösség összefogásával. Az 1948-as államosítás után létesült állami iskolának is ez az épület ad helyet. Szintén Tőkés József kezdeményezésére kezdte meg működését 1940-ben a térség egyik legelső óvodája. Nem csoda tehát, hogy az utókor is nagyra értékelte Tőkés József szerepét a málnási oktatás folyamatos fejlesztésében, ezért 2002-ben róla nevezték el a községközpont nyolcosztályos tanintézményét.
Kovács Attila elmondta, amikor az egyház visszaigényelte és visszakapta az iskola épületét, az udvar hátsó felében már létezett egy 1972-ben felhúzott állami épület, amit szintén az iskola használt, ezt a falakig visszabontották és új iskolát építettek, amelyet 2009-ben adtak át. Az építkezés alatt az egyház még befogadta a visszaszolgáltatott épületben működő osztályokat, a közbirtokosság is adott helyet, a régi iskola két termét is használhatták, mindenki segített, hogy az oktatás ne szenvedjen hiányt ez idő alatt sem. Az igazgató kiemelte Baczó Gabriella könyvelő munkáját, szerinte nélküle ezt nem tudták volna kivitelezni. Rendkívüli hozzáértéssel rendezte a pénzügyeket, ő maga pedig megtanulta az építkezés minden fortélyát, ráadásul az új zalánpataki iskolát is ez idő alatt építették fel. Zalánpatak korábban a történelmi Miklósvárszékhez tartozott, a szárazajtai iskola volt a központ, amikor Málnáshoz csatolták, gondot fordítottak az ottani oktatás lehetőségeinek fejlesztésére is. Málnásfürdőt sem hagyták magára, a villaszerű, magántulajdonú épületet az önkormányzat megvásárolta, ezt az épületet is felújították, amikor a magyar kormány óvodafejlesztési programja részeként az óvoda felújítása 2019-ben befejeződött, akkor adták át az iskolát is. Jelenleg a község mind a három településén az óvoda és az iskola együtt működik.
A málnásfürdői óvoda és iskola. Fotó: Albert Levente
A málnási iskola vonzereje
– Miért sikerült a málnási iskolának az Olt mente egyik gyűjtőiskolájává válni? Mi volt a vonzereje?
– Az egyik fontos előzmény, hogy az 1970-es években itt bentlakás működött, amikor a környék szegényebb, tehetséges gyermekeit idegyűjtötték. Pál Sámuel igazgató idejében itt jó tanári gárda volt, jó volt a hangulat, a szülők szívesen adták ide gyermekeiket. Elszállásolást, kosztot biztosítottak a gyermekeknek, a szülők már jól ismerték a bentlakást és az iskolát, népszerű volt a málnási oktatás. De később is igyekeztünk megteremteni a befogadó légkört, mivel hitvallásunk, hogy mindenkinek ott jó, ahol befogadják. Integráltuk az oltszemi cigány kolónia gyermekeit is, ebben a tanárkollégák is partnerek voltak, nélkülük ez nem sikerülhetett volna. Nagy segítségemre volt feleségem, aki néhány évig Oltszemen volt óvónő, rendszeresen látogatta a családokat és ezáltal én is megismertem ezt a közösséget, bizalommal hozták gyermekeiket az iskolánkba.
2004-ig, Málnás község önállósulásáig a mikóújfalusi iskolához tartoztunk, málnási igazgatóként addig Újfaluban volt a felettesem, de ezt nem éreztették, mindent megbeszéltünk. Pénzügyileg nem volt könnyű, akkoriban a sepsiszentgyörgyi művészeti iskolához tartoztunk. Az volt az elvünk, hogy a község minden öt-nyolc osztályos diákja nálunk tanuljon és még az oltszemieket is idevonzottuk, erre szükség is volt a létszám miatt.
A málnási diákok műsora március 15-én a helyi kultúrházban. Fotó: Kovács Attila
Minden gyermek egyforma
– állítja Kovács Attila. Nem arra gondol, hogy ugyanazok a képességeik, hanem arra, hogy függetlenül attól, milyen családi, társadalmi háttérrel rendelkeznek, egyformán értékesek és meg kell becsülni őket. Ezt annak okán hangsúlyozta, hogy kezdetben nem volt könnyű egyesekkel elfogadtatni, miért toborozzák az oltszemi cigány kolónia 5–8. osztályos gyermekeit a málnási iskolába, hisz ők Bodokhoz tartoznak.
– Mindenféle közegből érkező gyermekek integrálása volt a cél, szegényebbek, jól szituáltak, romák együtt tanultak, össze kellett gyúrni ezt a társaságot. Hitvallásom, ezeket a gyermekeket úgy kell nevelni, hogy fogadják el egymást, tiszteljék, becsüljék egymást. Minden gyermek találja meg azt a közeget, bárhol jár iskolába, ahová szívesen megy, ahol megbecsülik, ahol minden gyermek értékét támogatják és később szeretettel gondoljon vissza arra az iskolára, ahol végzett.
Sokszor tették fel a kérdést, mit értünk el az oltszemi kolóniával? Miért kellett idehozni őket? Érthető, hogy kellett a létszám, de mit értél el velük? Ilyenkor azt válaszoltam, megtanítottam reggel hétkor felkelni, rendszeresen eljönni iskolába. Ha rendszertelen életet élnek gyermekkorukban, dolgozni sem fognak. Most autók állnak a házak mellett, fejlődtek ők is, normális életet élnek, integrálódtak. Ez egy folyamat volt, a tantestület is elfogadta őket. A kollégák partnerek voltak ebben, ezeket a gyermekeket megtanítottuk viselkedni.
Diákjainkat mindig arra biztattuk, tanuljanak tovább. Szerencsénk Sepsiszentgyörgy közelsége, a jó tanulók és a gyengébbek is felvételiznek kilencedik osztályba, kinek ahová sikerül, ott folytatja.
A március 15-iki istentisztelet után a diákok is koszorúztak a templomkertben lévő '48-as kopjafánál. Fotó. Kovács Attila
Pedagógusok voltunk, nem csak tanárok
– Talán nem volt eddig senki Háromszéken harminchat évig iskolaigazgató egy helyben. Mi ennek a titka? Kellett az önbizalom? A lehetőség, hogy több mindenben meghatározó szerep jut? Becsvágy vezérelte, vagy úgy alakult, hogy más nem vállalta? A tanárkollégák támogatása, bizalma volt a meghatározó?
– A jó Isten mindig szeretett, mindig kisegített, megmutatta, hogy kell az emberekkel bánni. Amikor a legdühösebb voltam, elszámoltam tízig, és azután szólaltam meg. Régi vágású tanár voltam, nálunk aránylag rend volt, tisztelet, egymás megbecsülése. Szigorúak voltunk, jó volt a tantestület fellépése, pedagógusok voltunk, nem csak tanárok. Vakáció után azzal kezdtük, mit olvasott a diák a szünidőben, mivel töltötte az idejét, ez fontosabb volt a leckénél. Túráztunk a diákokkal, megismertettük velük a vidéket, a szűkebb és tágabb életterüket.
Kezdő mikóújfalusi tanárként két dolgot tanultam meg akkori igazgatómtól Rabocskai Lászlótól: hogyan kell megelőzni a konfliktusokat, hogyan kell kezelni ezeket a főnök-beosztott viszonyban és milyen többletet ad a természet, a természetben járás az embernek. Ezt követtem egész pályám alatt, évente legkevesebb kétszer túráztunk, együtt az egész iskola. Elmentünk gyalog a Szent Anna-tóhoz, a Bodoki-csúcsra, de voltak kétnapos kirándulásaink is.
A 2009-ben felavatott új málnási iskola. Fotó: Tőkés József Általános Iskola
Testvérünk, Alsóörs
1990. február 3-án küldöttség érkezett Málnásra a Balaton partjáról, Alsóörsről, akik azzal a szándékkal jöttek, hogy tartós baráti kapcsolatot alakítsanak ki. „Óriási volt az öröm, hiszen az 1940-es évek elején a „kicsi magyar világ” idején járhattak itt magyarországi hivatalosságok. A fogadtatás is hasonlított a ’40-es bevonuláshoz, hiszen a falu egy jó része kint volt a központban az iskola előtti téren és várta a vendégeket” – fogalmazott egy korábbi visszaemlékezésében Kovács Attila, aki mai napig úgy tartja, Alsóörs igazi testvéri települése Málnásnak. Ezt nem csak ő gondolja így, a két település kapcsolatának tavaly tartott harmincötödik évfordulóján is ezt hangsúlyozták a házigazdák és a balatoni vendégek is.
Amikor a falu gondjaival törődő kis közösségben latolgattuk, hogy jó lenne egy testvértelepülési kapcsolat, néhai Kisgyörgy Tamás, a Háromszék független napilap akkori grafikusa, aki már málnási lakosnak számított, mert itt volt hétvégi háza, ajánlotta, hogy segít ebben, és így is történt. 1990-ben Mikóújfalu megtűrt gyermekei voltunk, saját dolgainkat mi, málnásiak rendeztük. Alsóörssel is mi tartottuk a kapcsolatot. Az iskola tanári szobájában gyűlt össze az a választmány, tanító, vállalkozó, a falu vezető rétege, s megbeszéltük a falu dolgait, a szétválást, az önállósulást is mi indítottuk el. Az iskola volt a motorja a falu közéleti és kulturális életének. Ma is ott vannak diákjaik minden kulturális megmozduláson, évente kiemelt szerepet kap az iskola a március 15-i ünnepségen, amikor Mihály Emese rendezésében hagyományosan történelmi játékot mutatnak be. Ezekkel bejártuk a Balaton környékét, a dévai Téglás Gábor Szakközépiskolával tartott kapcsolat révén a szórványban is többször felléptünk, Csernakeresztúron, Négyfaluban is tartottunk előadást. Amikor a dévai diákok jöttek Málnásra, családoknál voltak elszállásolva, elvittük Sepsiszentgyörgyre őket, és nagyon csodálkoztak, hogy itt többségében magyarul beszélünk. Ez óriási hatással volt rájuk.
Tőkés József mellszobra előtt a református templom kertjében a 2017-es tanévnyitó alkalmával. Fotó: Tőkés József Általános Iskola
Ezeket a történelmi játékokat Papp Zsuzsa, az iskola korábbi történelemtanára kezdeményezte, a Székely sors volt az első előadásunk, legtöbbször mi, tanárok is részt vettünk benne. Utána sok jó előadás született, a korábbiakat is felújítottuk és vittük, ahova meghívtak. Gyermekeink táboroztak a Balatonnál, mi fogadtuk az alsóörsieket, nagyon erős barátságok kötődtek.
A történelem és a túrázás a hobbija
A Málnás fennállásának 650. évfordulójára 2016-ban kiadott kismonográfiában a falu történelmi, társadalmi áttekintését összefoglaló fejezetet Kovács Attila jegyzi. Mindig foglalkoztatta a magyarság történelme, jelenleg is ez az egyik hobbija, készül a monográfia kiegészítésére, amiben a kilencvenegy éves apósára, Szép Jánosra is számít, „aki nagy tudósa a helytörténetnek”. Két gyermeke informatikus, óvónő feleségéről azt mondta: „mindig az a háttér volt, aki nélkül nem szárnyalhattam volna”. Kovács Attila tagja az Országos Közoktatási Minőségbiztosító Testületnek (ARACIP), ezáltal még nyugdíjasként sem szakad el a tanügytől, de a szabad idejét leginkább olvasással, kertészkedéssel és túrázással tölti. „Engem a jó Isten mindig szeretett, mert azzal foglalkozhattam, amit szeretek. Köszönöm a sorsnak, hogy tanár lehettem” – összegzett beszélgetőtársam.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
