A nagykoalíció végnapjai?

S miközben újabb és újabb témákban feszül egymásnak a koalíció gerincét adó két nagyobb párt, vezetőtestületeikben politikai állásfoglalásokat fogadnak el, amelyek arról árulkodnak: mindkét oldal már a következő lépést készíti elő arra az esetre, ha a kényszerű együttélés véget ér. De vajon tényleg csak idő kérdése, hogy újra politikai válság alakuljon ki Romániában? Vajon ennyire kibékíthetetlenek az ellentétek a két alakulat között? Ahhoz, hogy e kérdésekre választ kapjunk, érdemes azt is górcső alá venni, hogy a kommunikációs hadviselésen túl a koalíció pártjainak milyen valós opcióik vannak a jelenlegi felálláson túl: mit nyernek és mit veszítenek egy esetleges szakítással?

Kétségkívül: a legidegesebb szereplő a Szociáldemokrata Párt. Kettős prés között vergődik a pártvezetés: az alakulat népszerűsége továbbra is esik, a megszorító intézkedések csak rontják megítélésüket, híveik egy része átpártolt az AUR-hoz, polgármestereik, megyeitanács-elnökeik viszont nem szívesen mondanak le a kormányzással járó forrásokról, előnyökről. Sorin Grindeanu éppen pártcsaládjuk, az európai szocialisták képviselői­vel, vezetőivel tárgyal, az onnan érkező üzenet pedig szinte borítékolható: a külföldi partnerek azt várják el a PSD-től, hogy felelős módon vegyen részt az Európa-barátként elismert kormány tevékenységében, és semmiképp se szövetkezzék a szélsőjobboldali AUR-ral. Mindezek inkább azt vetítik előre, hogy minden szájkaraté mellett Grindea­nuék nem fogják szakításig élezni a helyzetet. Bár kétségkívül jobban feküdne nekik, ha a jövő évben esedékes „vetésforgóig” Bolojantól szabadulnának, és egy simulékonyabb, engedékenyebb liberális miniszterelnök kerülne tisztségbe, ha ezt nem sikerül kierőszakolniuk, akkor továbbra is inkább a kormányon belüli ellenzék szerepét választják. 

Márpedig a dolgok jelenlegi állása szerint a liberálisok összezárni látszanak Ilie Bolojan mögött: hétvégi állásfoglalásukban egyértelművé tették, hogy többé nem tárgyalnak kormánytöbbségről a PSD-vel, ha utóbbiak kormánybuktatás révén akarnák kikényszeríteni a jelenlegi miniszterelnök lecserélését. Persze, túl sok opciójuk a liberálisoknak sincs arra az esetre, ha a PSD kilépne a kabinetből, vagy bizalmatlansági indítvány révén buktatná meg azt. Egy esetleges kisebbségi kormány a továbbra is rendkívül nehéz gazdasági helyzetben sokkal nehezebb lenne, mint a mostani felállás, amikor csak idegekkel és kommunikációs hadviseléssel kell bírni a renitenskedő PSD játszmáit.

Ami a kisebb pártokat illeti: az USR egyetlen esélye a politikai túlélésre a PSD-vel való éles szembenállás kidomborítása, Bolojan erős támogatása, és mindezt lehetőleg kormányból – számukra ez a felállás inkább kedvező, mint kedvezőtlen, más opciójuk nincs. Mint ahogy az RMDSZ-nek sem: Kelemen Hunorék megítélése rövid távon talán nem szenvedne ilyen hatalmas károkat, mint most, amikor a kormánynak megszorító intézkedéseket kell hoznia, de az AUR-ral közös ellenzéki porond sem csábít semmi jóval, ráadásul még kevesebb forrás, befolyás állna a magyar szervezet és közösség rendelkezésére, mint e mostani, távolról sem ideális helyzetben.

A racionalitás tehát azt diktálná, hogy a koalíció az eddigi felállásban folytassa tovább. A kérdés csak az, hogy a csökkenni nem akaró társadalmi feszültség engedi-e, hogy a racionalitás győzzön a pártok stratégiáiban.

Fotó: Facebook / Partidul Național Liberal