Ismét konfliktusos helyzet alakulhat ki a Baróti Szabó Dávid Középiskola és a Gaál Mózes Általános Iskola között. Az általános iskola a nagyobb gyermeklétszámra hivatkozva szeretné megszerezni a befejezés előtt álló új iskolaépületet, amit a középiskola vezetősége egyértelműen ellenez: érvelésük szerint a negyven éve készülő épületet mindig is nekik szánták, az ő igényeiknek megfelelően alakították ki, így az több okból kifolyólag sem felelne meg a kisebb gyerekek számára.
A beruházáshoz pénzt biztosító fejlesztési minisztériumnak mindegy: amíg az épületet oktatási célra használják, ők nem kifogásolják, akár az általános iskola is megkaphatja – a végső szót a helyi tanácsnak kell kimondania. Nem először bomlik meg a két tanintézmény között az összhang: 2021-ben a városvezetés és az általános iskola a két iskola összevonását akarta elérni, de a tanácstagok nem támogatták az akkor még független polgármester, Benedek-Huszár János tervét. A következő évtől a Gaál Mózes Általános Iskola a tanévnyitót külön, két helyszínen, a református és a katolikus templomban tartja, ami ismételten megosztotta a helyi közösséget.
Mikortól épül, kinek épül?
Ki tudja már, ki volt a bányaügyi igazgató Romániában 1983-ban? Még azok sem emlékeznek a nevére, akik bő negyven éve ott voltak baróti fogadásán és kezet ráztak vele. Azt viszont többen tudják, hogy Boda János néhai iskolaigazgató és Boros Árpád, a bánya volt igazgatója akkor ígértette meg az illetékes főelvtárssal, hogy a bányászképzés érdekében új iskolát építenek Baróton. Nagyot álmodtak! Nemcsak többemeletes épületet, hanem melléje a tanárok számára szolgálati szobákat, kantint, műhelyeket, sőt, medencét is. Az álom viszont nem tartott sokáig, 1987–88 táján a kivitelezés előkészítését leállították.
Az 1989-es események után ismét napirendre kerül az új iskolaépület kérdése, minisztériumi támogatásról már szó sem esik, de a bányavállalat saját költségen nekifog a kivitelezésnek. Az iparág leépüésének kezdetekor viszont a vállalat kénytelen elállni az építéstől.
Az elmúlt bő harminc évben, ahány polgármester jött, annyiszor rugaszkodtak neki az immár önkormányzati kézbe kerülő épület folytatásának. Korabeli hír volt: pályázatot nyertek, valamennyi pénzt is kaptak, amit elszámoltak, de arra is volt példa, hogy bő tíz évig semmi sem történt a negyedében-harmadában kész épülettel. Nem kell csodálkozni: amikor legközelebb megint érkezett valami pénzecske, a munkát azzal kellett kezdeni, hogy az időjárás által megrongált fenti részeket vissza kellett bontani. Kisebb-nagyobb lendülettel (vagy éppen szünettel) azért csak dolgoztak, csak haladtak. Az elmúlt öt-hat évben minden iskolakezdéskor elhangzott: idén még nem veszik birtokba az új épületet, de a következő tanévet csak ott kezdheti a középiskola. A líceum: mert soha fel sem merült, hogy azt bárki más is megkaphatná.
Nekik jobban kell
A Gaál Mózes Általános Iskola vezetősége és vezetőtanácsának tagjai március 16-án keltezett, a baróti polgármesteri hivatalnak címzett átiratukban azt kérték, a Helyi Fejlesztési Program (PNDL) keretében épülő iskolát nekik adják át. Elismerik, hogy az építkezés kezdetén, úgy negyven éve a líceumnak szánták az új épületet, de azóta igencsak megváltozott a helyzet – fejtik ki. Ma kevesebb a gyermek, ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy a környékbeli tizenkilenc település nyolcadikot végző, továbbtanulni szándékozó diákjai a helyi oktatást választják. Szó sincs már arról, hogy – a korabeli terveknek megfelelően – ezer diák tanuljon ott – írják a folyamodványban.
A Baróti Szabó Dávid Középiskolában csak 386-an tanulnak, az alkalmazottak száma pedig ötvenöt, ezzel szemben a Gaál Mózes Általános Iskolában 625 diák tanul és 87 alkalmazottja van. A diákok zöme (472-en) nem a városhoz tartozó falvakban, hanem Baróton tanul. A számokból kitűnik – érveltek –: jobban kell az új épület annak az általánosnak, amely arra kényszerül, hogy helyhiány miatt osztályait a város különböző részein található épületekben helyezze el.
Azt is felvázolták, hogy rengeteg megvalósulásra váró tervük van: a meleg étel biztosítására étkezdét szeretnének berendezni, olvasótermet, nyelv- és robotikai szaktermet akarnak létrehozni (ezek felszerelése már biztosított) a kiváló eredményeket elérő diákjaik számára.
A diákdombi iskolába „hátizsákos” tanárok járnak. Fotó: Böjte Ferenc
Adhatják-e másnak?
Benedek-Huszár János, Barót polgármestere a március 17-én hivatali nyilvántartásba került levél kapcsán még aznap átiratban kérte ki a fejlesztési minisztérium véleményét: az állami forrásból finanszírozott épület átadható-e az általános iskolának? A kérés támogatásának megszerzése érdekében hasonlóképpen érvelt, mint az általános iskola vezetősége: az I–VIII. osztályosok és az ott tanítók száma magasabb, mint a középiskolai oktatásban részesülők száma (bizonyítékként mellékelte a hivatalos beiskolázási számokat), s kitért arra is, hogy az általános iskola az oktatást helyhiány miatt a város különböző pontjain található épületekben tudja megoldani.
Cseke Attila fejlesztési miniszter válaszát március 25-én iktatta a baróti városháza. Az egyoldalas átirat szerint a tulajdonos az, aki megszabhatja, hogy kinek a kezelésébe adja az általuk felépített ingatlant; számukra csak az a fontos, hogy a törvényes keretet betartva, a célnak megfelelően használják az épületet, azaz állami oktatás folyjon a falai között.
Üzenetet hordozna
Kiss Imre megyei főtanfelügyelő úgy vélekedik, nem lenne szabad a líceumtól elvenni az új iskolaépületet. Megbízatása kezdetén, 2015-ben még ők voltak a kivitelezéssel megbízva, de nem sokkal később a fejlesztés kikerült a minisztérium hatásköréből, átadták az önkormányzatnak. Annak ellenére szemmel tartotta, s ha Baróton járt és tehette, felkereste a félkész, mindvégig a középiskolának szánt épületet. Nemcsak azért mondja ezt, mert a dokumentumokban az állt, hanem mert a tervezés során is azt vették figyelembe: magasabb az épület, több a lépcső, nagyobb termeket és laboratóriumokat képzeltek bele.
A főtanfelügyelő úgy vélte, az általános iskolának azt is mérlegelnie kellene, melyik épület az, amelyik jobban megfelel az előkészítősök vagy elsősök számára is. Nem szolgálná-e jobban érdekeiket, ha a legkisebbek kicsit elkülönülhetnének a nagyobbaktól és külön épületet kapnának? „A befejezés előtt álló épület kicsit megerősíthetné a középiskolai oktatást Baróton. A tanulókat és szüleiket is gondolkodásra késztetné: ha új, modern felszereléssel ellátott iskola működik helyben, miért menjenek máshova? Arról hordozna üzenetet, hogy a középiskolai és szakiskolai oktatást fejleszteni kívánják, hosszú távra szánnak számukra komoly szerepet. A tanfelügyelőség nem szólhat bele, hogy az iskolák melyik épületüket mire használják, de ha véleményünket kérnék, azt mondanánk, szükségesebb Baróton a középiskola jelentős megtámogatása” – nyilatkozta Kiss Imre.
Egyértelműen a líceumot illeti
A Baróti Szabó Dávid Középiskola igazgatóját, Derzsi-Ráduly Kázmért nem tájékoztatták hivatalos úton, mindössze abból értesült a helyzetről, hogy a diáktanács egy tagja rákérdezett: mi igaz a pletykából, miszerint nem ők, hanem a Gaál Mózes Általános Iskola költözik az új épületbe. Mindaddig, amíg egy szülő, akinek mindkét iskolában van gyereke, át nem küldte a nekik aláírásra ajánlott támogató kérvényt, nem hitte, hogy valaki is komolyan gondolhatja azt, hiszen a nyolcvanas években azért fogtak építkezésbe, hogy a középiskolának méltó székhelye legyen.
A városháza március 18-án értesítette a középiskolát, hogy két nap alatt ürítse ki a régi, úgynevezett gólyafészkes épületet, mert határidős beruházás kezdődik. Derzsi-Ráduly Kázmér Benedek-Huszár Jánosnak írt válaszában úgy fogalmazott, húsz osztályuk és tizenhét termük van, ha abból elvesznek nyolcat, amennyi a nevezett épületben található, akkor két váltásban sem tudná elhelyezni a tanulókat. Kérte, biztosítsanak számukra megfelelő helyet – javasolta, legjobb az lenne, ha megsürgetnék az új épületnél dolgozókat. A polgármester átirata 20-án reggel érkezett: találkozzon a két iskolaigazgató és a városvezetés az iskolaudvaron, s tekintsék meg hármasban, hova költözhetnének ideiglenesen.
Derzsi-Ráduly Kázmér ekkor jelezte a városvezetőnek, kihallgatást kér, mert szeretne beszélni a fülébe jutó, számára nyugtalanító hírekről, ugyanis rá is tartozik, hogy ki költözik az új épületbe. „Még aznap találkoztunk, és akkor közölte a polgármester, hogy a Gaál Mózes Általános Iskola vezetősége már szeptemberben jelezte: igényt tartanak az épületre. Kérésüket hivatalosan csak néhány napja erősítették meg: a vezetőtanács kérte, hogy ők kaphassák meg az új iskolaépületet. A kérést a minisztériumhoz továbbította, s kérte, válaszolják meg: bár a líceum volt megnevezve az épület későbbi használójaként és adminisztrátoraként, de megtehetik-e, hogy másik intézménynek adják oda? Amennyiben a minisztériumból nemleges válasz jön, akkor egyértelmű a dolog, ha azt mondják, átruházható – mivel városi beruházás –, tanácsi határozattal dönthetnek, kinek adják” – idézte fel a történteket a líceum igazgatója.
Benedek-Huszár János frissen választott polgármesterként Gál Károly képviselővel, Kallós Zoltán oktatási államtitkárral és Derzsi-Ráduly Kázmérral szemlét tart a készülő iskolában. Archív felvétel. Fotó: Baróti Szabó Dávid iskola
Nem az általános iskolának való
A tizenöt tagú városi tanács kétharmadát a szövetség tagjai adják, azaz igencsak fontos lehet, hogy mennyire jól tudnak érvelni az igazuk mellett. A kérdés a helyi tanács soron következő ülésén már napirendre kerülhet.
Derzsi-Ráduly Kázmér arra készül, hogy feltárja: az épület mindig nekik volt szánva, s igazán nagy hasznát csak ők tudnák venni. Még a régi rendszer éveiben azért vágott bele az iskolaépítésbe Boda János igazgató, majd állt ki a kezdeményezés fontossága mellett Dimény János és Claudiu Cristian igazgató is, mert tisztában voltak vele, hogy a kisrégiót kiszolgáló erős középiskola csak akkor működhet igazán hatékonyan, ha jó infrastruktúrára támaszkodhat. Az az épület, amely végre a megvalósítás felé halad, éppen ilyen. Megfelelően nagy, hogy a húsz osztályuk mindenikét befogadja és szaktermekkel ellássa, és elég jól néz ki ahhoz, hogy az erdővidéki diákokat meggyőzze, érdemes itthon maradni és tanulni. Míg a középiskolának ideális helyet biztosít, az általánosnak nem – húzza alá Derzsi-Ráduly Kázmér. Beférni éppen beférnének, mert amennyiben a szaktermeket átalakítják, a huszonhárom osztálynak huszonnégy terem állna majd a rendelkezésére. De mi lesz akkor, ha a falun élők nagyobb számban fogják behozni gyermekeiket a városba? Ráadásul magas az épület (kik fogják megmászni a három emeletet?) és kicsi az udvara. És ha az általános iskola kapja meg az épületet, akkor a mellette levő hatalmas sporttermet is ők kapják meg, vagy minden tornaórára átmasíroznak a másik udvaron levő, bő száz méterrel távolabb található kisebbe?
További kérdés, hogy az étkeztetést hol fogják megoldani. Az egyetlen üresen maradt teremben, a folyosón délben pedig folyamatosan ételszag lesz? Nem lenne jobb, ha a jelenleg a középiskola által használt épületben vagy éppen az általuk üresen hagyott, külön bejárattal rendelkező tanáriban lehetne az?
„Itt nem csak két városhoz tartozó épületről van szó, melyek sorsáról döntenie kell a tanácsnak: itt két oktatási intézmény jövőjéről is döntenek. Ha oktatási intézményekről van szó, vegyék figyelembe az oktatási szempontokat is, s kérjék ki minden illetékes véleményét. Ne csak politikusok szavazati fegyelme számítson, hanem kérdezzék meg például a tanfelügyelőséget is” – mondotta Derzsi-Ráduly Kázmér.
Megosztó a kérés
A Baróti Szabó Dávid Középiskola tanárai az önkormányzatnak, valamint Barót és Erdővidék lakosságának írtak levelet. Mint fogalmaznak, megdöbbenéssel értesültek arról, hogy a középiskola számára negyven évvel ezelőtt megálmodott és megtervezett épületet a Gaál Mózes Általános Iskola kívánja használatba venni. „Ez a kezdeményezés a gimnázium részéről lesújtotta iskolai közösségünket, nemcsak azért, mert etikátlannak tartjuk, hanem azért is, mert már érezhető ennek a döntésnek a közösségromboló, közösséget megosztó hatása” – írták.
A negyvenhat tanár által jegyzett, március 27-én kelt levélben hangsúlyozzák: meggyőződésük, az erdővidéki középfokú oktatás erősítése, vonzóvá tétele hozzájárulna ahhoz, hogy a baróti és erdővidéki ifjúság itthon végezze tanulmányait, ami a fiatalok itthon maradásához is jelentősen hozzájárulna. „A középiskola munkaközössége tisztelettel kéri Barót Város Önkormányzatának döntéshozó testületét, hogy határozatával lehetőleg a szűkebb és tágabb közösség érdekeit szolgálja, amely rövid és hosszú távon nem romboló, konfliktusokat előidéző, etikailag és emberileg nem megalázó, hanem szellemileg építő, múltat, jelent és jövendőt egyformán számba vevő és értéket teremtő.”
Szűk folyosókon a diákdombi iskolában? Böjte Ferenc felvétele
Rossz körülmények között dolgoznak
A Gaál Mózes Általános Iskola igazgatója, Benedek-Huszár Erika szerint az elmúlt negyven évben igencsak megváltozott a baróti iskolák helyzete. Néhány évtizede több volt a gyermek, de azok jelentős arányban nem a városban, hanem szülőfalujuk általánosába jártak, a középiskola pedig összegyűjtötte a környék minden községének nyolcadik osztályt végző tanulóját. Csakhogy manapság már akár az előkészítő osztályosok közül is sokat bevisznek szüleik Barótra, ötödiktől pedig mindenki ott tanul, hiszen csak elemi osztályok maradtak meg a városhoz tartozó falvakon. A középiskolánál azonban már egyáltalán nem egyértelmű, hogy aki Erdővidéken született, az ott is fog szakiskolába járni vagy éppen érettségizni; nem kevesen vannak, akik Sepsiszentgyörgyön vagy Székelyudvarhelyen folytatják tanulmányaikat.
Az intézményvezető kifejtette: a Gaál Mózes Általános Iskola meglehetősen mostoha körülmények között – szűkös, udvartalan épületekben vagy éppen sáros udvarú terekben – kénytelen létezni. Az osztályok több helyszín közt oszlanak meg: a tanároknak ingázniuk kell a főépület, a Petőfi utca, a Diákdomb és az inkubátorház között, a gyermekeknek tornaóra vagy informatikaóra idején kell útra kelniük. „A mi tanáraink gyakorlatilag hátizsákos tanárok, mert folyamatosan úton vannak, két óra között jóformán le sem ülhetnek. A körülményekről csak annyit, hogy a Petőfi utcai épületnél még 2010 körül is favécé állt rendelkezésükre. Jelenleg a központi épület második emeletét foglaljuk el, de alig férünk, tanárink nincs, volt rá példa, hogy a kicsi, hat férőhelyes román kabinetben húzta meg magát tizenvalahány kollégám. Jó lenne, ha végre egy fedél alá kerülne intézményünk, és emberi körülmények között taníthatnánk” – nyilatkozta Benedek-Huszár Erika.
Többen vannak, kell a hely
Az intézményvezető szerint a gyereklétszám amellett szól, hogy ők költözzenek be az új épületbe: százharminccal többen vannak, mint a Baróti Szabó Dávid Középiskolába járók, és a tanárok száma is jóval magasabb. Jelenleg tizenegy elemi és tizenkét gimnáziumi osztályuk van, de az lehetne több is, mert némelyik osztályban huszonheten vannak – azokat azért nem osztották két kisebbre, mert nem lett volna hova elhelyezni őket. A középiskola minden tantermét megkaphatják, de úgy sem lenne elég számukra. Az osztályoknak éppen elég lenne, de a megálmodott fejlesztőtermeknek már nem jutna hely – állította.
Fontos lenne számukra az új épület azért is, mert egyéb tevékenységük is teljesebb lehetne. Évek óta részt vesznek az egészséges ebéd programban, de étkező hiányában csak szendvicset tudnak adni. Az alagsorban viszont be lehetne rendezni egy minden igényt kielégítő étkeztetőtermet. A délutáni foglalkozást is egyszerűbben lehetne az új épületben megoldani.
Az elmúlt öt évben minden fejlesztési lehetőséget megragadtak, de tér hiányában nem tudtak felszerelni egy teljes robotikalabort, bútorzatot vásároltak olvasóteremnek (hogy ott az ingázó gyerekek várni, tanulni tudjanak, amíg a buszuk megérkezik), de minden dobozolva van, mert nem tudják felszerelni. „Virtuális szemüvegeink is vannak, de nem használhatjuk, mert térigényesek. Pedig milyen csodálatos lenne: a gyerekek rácsatlakoznak egy szoftra, például biológiaórán nem pusztán a táblán nézi a szívet, hanem belemegy és körbesétálja az emberi testet, vagy – attól függően, hogy a tanár éppen »hova viszi« – éppen középkori várba vagy a dzsungelbe megy” – mondotta Benedek-Huszár Erika.
Az általános iskola ugyanakkor szeretné megkapni a sportcsarnok használati jogát is. Ez az új épülethez esik közel, azt kell hogy megillesse, aki oda költözik. A sportpályát ugyanakkor a két iskolának közösen kell használnia. Mivel pályázatot nyertek a régi tornaterem felújítására is – a mellette lévő műhelyépülettel és a tetőtérben kialakított szálláshelyekkel –, ez azé marad, aki a régi nagy épületben marad. A Gaál Mózes Általános Iskola vezetője szerint a Baróti Szabó Dávid Középiskola nem veszít semmit, sőt, már rövid távon is nyer, hiszen nem egy lelakott épületet hagynának hátra. Megnyeri azokat a termeket, amelyeket ők üresen hagynak, könyvtárat, szaktermeket, irodáikat és a felújított mellékhelyiségeket, valamint azt a megnyert pályázatot, amely segítségével jóformán teljes egészében felújítható lesz a középiskola identitását meghatározó épület.
„A Baróti Szabó Dávid Középiskola nem veszít semmit, mindene megmarad, ami valaha is az övé volt a Kossuth Lajos 172. szám alatt. Ők hozták létre a kopjafaerdőt, az ’56-os emlékművet, ide jön vissza mindenki, aki valaha itt érettségizett. Ők vannak itt itthon, mi a második emeleten – és a város számtalan pontján – megtűrt módon éldegéltünk. Úgy vélem, annyi évtized alatt megbűnhődtük már a múltat s jövendőt is, azaz a baróti általános iskolai oktatás már nagyon megérdemelné azt a méltó teret, ahol jó munkáját továbbra is végezhetné. Ennyi gyermek és ekkora szülői-pedagógusi közösség reggeltől estig élettel tudja megtölteni az iskolát” – nyilatkozta Benedek-Huszár Erika.
Döntés leghamarabb júniusban
Egy nappal a ma esedékes tanácsülés előtt lapunk megkeresésére Benedek-Huszár János elmondta, egy sor adminisztratív lépés előzi meg a döntést, hogy melyik iskola használhatja az új épületet. A mai testületi ülésen a különfélék között tárgyalják az ügyet. Az építkezési munkálatokat különben befejezték, jelenleg az üzembe helyezési tevékenységek folynak, a villany- és fűtési hálózat, a gyenge áramú rendszer próbái zajlanak, egy-két teremben álmennyezet beépítését végzik. A bútorok nyolcvan százaléka bent van, az osztályokban a katedrák, asztalok, székek a helyükön, a folyosói szekrények, az orvosi rendelő bútorzata is az épületben – részletezte a polgármester. Döntés csak azt követően születhet, miután a kivitelezőtől az önkormányzat átveszi az épületet, telekkönyvezteti, majd tanácshatározattal önkormányzati közvagyonba veszi. Benedek-Huszár János leszögezte: az adminisztratív, jogi lépéseket be kell tartani, egyik függ a másiktól. Csak ezt követően lehet összehívni azt a tanácsülést, amely dönt a közvagyonba való bevételről és megnevezi a felhasználót – ecseteli a folyamatot a polgármester. Mindez legjobb esetben is eltart júniusig – mondotta Barót elöljárója.
Kérdésünkre, hogy személy szerint mi az álláspontja az új iskolaépület felhasználása tekintetében, Benedek-Huszár János azt mondta, mindkét iskola indoklásában vannak érvek, mind a kettőt figyelembe kell venni, erről fognak beszélni a mai tanácsülés különfélék pontjában. (fekete)
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
