Kézdivásárhely közel hatvan éve kezdett iparosításával vált szükségessé a város szakoktatásának bővítése. A céhek és udvarterek városában az 1948-as tanügyi reform következtében – később pedig az 1970-es években – alaposan átalakult, egyben fokozatosan bővült is az iskolahálózat. Főként a közép- és szakiskolai oktatás intézményi keretei mentek át jelentős átalakulásokon.
A régi kantai főgimnázium jó ideig elméleti líceumként működött, majd 3. számú Ipari Líceummá alakították át. A mai Apor Péter Szaklíceum elődje volt a mezőgazdasági szakközépiskola. 1974-ben 1. számú Ipari Líceum néven jött létre a faipari líceum, és 1975-ben egy újabb ipari líceum, amelynek feladata az volt, hogy az 1970-ben alakult helybeli csavargyár részére biztosítsa a szakképesített munkaerő-utánpótlást. Az ezt megelőző néhány évben ez a mezőgazdasági szaklíceumban történt, ahol a fémipari szakoktatás szakirányú képzettséggel rendelkező oktatók irányításával zajlott.
2025 szeptemberében lépett fennállása ötvenegyedik évébe a kézdivásárhelyi Gábor Áron Műszaki Oktatási Központ. Megalakulása az akkori Mechanikai Vállalat néven működő gyár igazgatójának, Lőrincz Józsefnek a közbenjárásával valósult meg, és 2. számú Ipari Líceumként szerepelt, a köznyelvben pedig a Csavariskola nevet kapta. Az 1974–75-ös tanévben három kilencedik osztályt már indítottak, ezeknek a 3. számú Általános Iskola, a mai Turóczi Mózes-tanoda adott helyet, igazgató kinevezésére azonban csak 1975 nyarán került sor. Az akkor szokásos módon, a helyi párt- és állami szervek véleményezése nyomán engem javasoltak erre a feladatra, kinevezésemet pedig az akkori Gépipari Minisztérium bocsátotta ki Constantin Crăciun felügyelő által.
Az új iskola felavatására 1975-ben került sor, és ez az intézmény az évtizedek során jó lehetőségeket biztosított számtalan kézdivásárhelyi és környékbeli diák számára. Ez alatt az idő alatt az intézmény vezetői voltak: Kozma Imre, Csuka Antal, Radu Pozna, Jani István, Kovács Mihály, Lambru Anna, Dumitra Georgescu, Gábor Rezső és Finna István.
Kinevezésem után sikerült iskolánknak megnyernem Mocsári Erika matematika szakos és Kovács (Bogdán) Ildikó román nyelv és irodalom szakos tanárnőt, valamint Csegedi Béla fizika szakos tanárt. Titkárnőként áthelyezéssel Kozma Líviát alkalmaztuk, a könyvelőt, Szőcs Máriát hivatalból nevezték ki. Magyar nyelv és irodalmat Mischinger Márta tanított, Mátyás István, mint végzős hallgató, minisztériumi kinevezéssel érkezett iskolánkba. Borbáth Sándor esztergályos oktatómester és Bod József mester az inasképző és szakiskolában vállalt állást.
A mai Turóczi Mózes Általános Iskola épületében folyt kezdetben az oktatás. Az épület második emeletén, a lépcsőház fölött egy 6×2,6 méteres kis helyiség volt egyben könyvelőség, titkárság, valamint tanári és takarítói szoba is. Az osztálytermek is a második emeleten voltak: a 101-es, 102-es és 103-as a IX. osztályosoké, a 202-es és 203-as a X. osztályosoké. Ezek általános fémipari szakosztályok voltak, a tanulók számára a szakosodás XI. osztálytól kezdődött. Osztályfőnökök voltak: Mischinger Márta, Kovács B. Ildikó, Bod József, Csegedi Béla, Borbáth Sándor, Mátyás István. Betanító tanár volt Grepály Mária (egészségtan), Boér Géza (francia), Adrian Savi (francia), Ötvös Gyula (angol), Bandi János (politikai gazdaságtan), Bimbó Judit (orosz), Lambru Anna (német). Betanító műszaki szakemberek, mérnökök voltak: Puiu Georgescu (műszaki rajz és anyagismeret), Bagoly József (műszaki rajz és anyagismeret), Bogdán Antal (ellenállástan és géptan), Kovács Zsombor (műszaki rajz), Deák Mihály (anyagismeret), Csuka Antal (anyagismeret és műszaki rajz). A gyakorlati oktatást Borbáth Sándor és Bod József vezette.
Csoportkép az 1976-os évzáróról. Fotók: A szerző gyűjteményéből
Az iskola műhelye a csavargyár épületében működött, s megfelelő eszközökkel és gépekkel volt ellátva: fém esztergapad, fúrógép, elektromos hegesztő, marógép, rúdból daraboló gép és egyebek segítették a szakmai ismeretek elsajátítását. Havonta egy hét gyakorlaton vettek részt a tanulók, és a gyárban előállított minden termék gyártására megtanították őket az elméleti és gyakorlati oktatás keretében. A tanulók napi hat órán át munkások mellé beosztva rendre minden gépen dolgozhattak, s így elsajátíthatták a különböző gépek kezelését.
Minthogy tanulóink egy részének lakást is kellett biztosítanunk, a csavargyárral szemben fekvő garzonlakásban fiúbentlakás létesült, mely szigorú program szerint működött Marius Marcu felügyelete alatt. Hozzávetőleg hetven bentlakó tanulónk volt, akiket két-három ágyas lakrészekben helyeztünk el. A bentlakás nevelői szobával és a betegek számára elkülönítővel rendelkezett. 1976. január 1-től a matematikát tanító Sándor Béla lett a nevelő. A bentlakók számára az étkezést a kissé távol eső faipari líceum étkezdéjében lehetett megoldani, így a napi háromszori étkezéshez mintegy hat kilométert kellett gyalogolniuk. Minden tanuló ösztöndíjban részesült.
1975. szeptember 15-én, amikor megszólalt az iskolacsengő, készen állt az órarend, és beindult a tanítás iskolánkban. Az első szülői értekezletet a városi művelődési ház nagytermében tartottuk. Erre az alkalomra diákjaink A csitári hegyek alatt... címmel mutattak be rövid kulturális műsort, amelyet Kovács Ildikó állított össze. Hangsúlyt fektettünk a sporttevékenységekre is. Mátyás István sporttanár vezetésével sítábort szerveztünk: autóbusz vitt a Torjai-hágóig, onnan pedig gyalogosan mentünk tovább a Bodoki-hegyekben lévő táborhelyig. Felejthetetlen élmény volt!
Decemberben Bálványosfürdőn kolléganőnk, Kovács Ildikó villájában bulit rendeztünk. Nagyon jól sikerült a mulatság. Annak ellenére, hogy nem énekeltük el aszékely himnuszt, behívattak a helyi állambiztonsági hivatalba, azzal gyanúsítva, illetve vádolva meg, hogy bizony elénekeltük...
1976. szeptember 24-én tudtam meg, hogy iskolánkban igazgatóváltást készít elő a megyei tanfelügyelőség, mivel egy szeptember 12-i megyei igazgatói értekezleten elhangzott hozzászólásom nem tetszett valakiknek. Hamarosan az iskolának Csuka Antal személyében új igazgatója lett.
Munkatársaim a helyi Rózsa vendéglőben búcsúztattak el mint igazgatót. Én Petőfi Sándor Világosságot! című verséből idézve búcsúztam: „S használ-e vagy sem? / A kérdések kérdése ez. / És nem a »lenni vagy nem lenni?« / Használ-e a világnak, aki érte / Föláldozá magát?”
Ötven év távlatából úgy ítélem meg, hogy tartoztam ezzel a kissé megkésett emlékezéssel és vallomással a Gábor Áron nevét viselő kézdivásárhelyi szakközépiskola ötven évvel ezelőtti megalakulásáról és kezdeti éveiről.
Kozma Imre ny. tanár, Kézdivásárhely
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
