Mikó első diplomáciai útjai még nem a követtanulást szolgálták. Bethlen Gábor inasaként tartott urával, de a tapasztalatokat a későbbi önálló követségei alkalmával hasznosította. Már Székely Mózes idején (1603), 18 évesen Bethlen bujdosótársa volt, 1604-ben Isztambulban jártak, 1604–1605 folyamán részt vettek a Bocskai Istvánnal folytatott tárgyaláson. Az 1609-es pozsonyi követségbe, az 1610-es besztercebányai országgyűlésre, majd Báthori Gábor fejedelem és Thurzó György magyar nádor királydaróci találkozójára is követte Bethlen Gábort. Miután Bá­thori Gábor fejedelemmel megromlott a viszony, együtt menekültek török földre is 1613-ban. 

Mikó meggyőződéses törökbarát volt, Bethlennel együtt hitt abban, hogy a török hatalom megvédheti Erdélyt a Habsburg-befolyástól. Ügyes tárgyalók voltak, a nagyvezér és a divánülő pasák kedvelték őket. Mikó a Históriájában így nyilatkozott a török vendéglátásról: „Mikor azért Bethlen Gábor, kinek én inasa löttem vala, immár a brassai harczról való elszaladása után beérkezett volna Nándor-Fejérvárra (...) Itt a török oly kegyelmességét mutatá, mindennek étele, abrakja, fizetése, végekkel a sok skárlát, gránát, karmasia, úgy hogy bizony soha senki semmi fogyatkozását nem látta.”

1613 júniusában már önálló követként járhatott a Portán, hogy a török támogatását kérje Bethlen Gábor fejedelemmé választásához. Borsos Tamás, aki szintén Isztambulban tárgyalt Báthori Gábor fejedelem követeként, ezt jegyezte fel róla: „Mikó Ferencnek igen hamar válasza lőn (...) teljességgel megértettük, hogy nékünk rosszul leszen dolgunk. Mert az mit az pasa Bethlen Gábornak fogadott, azt véghez akarja vinni, és urunkat a fejedelemségből ki akarja vetni”. A Porta a Mikónak tett ígéretét betartotta, Bethlen 1613 őszén már fejedelemként vezette Erdélyt. 

Bethlen Gábor szinte a semmiből szervezte újra a kormányzatot. Diplomáciai testület híján az alkalmi követségeket kezdetben más-más személyekre bízta; talán a megfelelő embereket kereste. Diplomatái a köznemesség soraiból kerültek ki. A Portára utazó követeknek alkalmazkodniuk kellett a török természetéhez, a főemberek kedvének keresése mellett a megaláztatásokat is el kellett viselni, hiszen a három kontinensre kiterjedő világbirodalom hatalmi pozícióból tárgyalt. 

Mikó első önálló küldetései meghatározták Bethlen Gábor külpolitikai mozgásterét. 1614-ben Konstantinápolyban véglegesítette a fejedelem elismerését, 1615-ben pedig a nagyszombati egyezmény előkészületeiben vett részt, amelyben II. Mátyás német-római császár és magyar király elismerte Bethlen Gábort Erdély törvényes fejedelmének.

1616-tól részt vett két végvár, Lippa és Borosjenő ügyének rendezésében, melyeket Bethlen Gábor a fejedelemválasztásért cserébe a töröknek ígért. 1616-ban átadták Lippát, de Mikó tárgyalásai megtartották Erdélynek Borosjenőt. 1617-ben nemcsak a Portán, hanem Gáspár (Gaspar Graziani) moldvai vajdánál is megfordult követségben.

1618 nyarán a Portán a jenői várról szóló tárgyalásokkal leplezte küldetési célját és elnyerte a török kormányzat támogatását, hogy Erdély 1619-ben megindíthassa hadjáratát a Habsburgok ellen. 1619 nyarán a Portán ismét megszerezte a török engedélyét, hogy Erdély bekapcsolódhasson a 30 éves háborúba, mely során Bethlen Gábor fegyverrel érte el Erdély hivatalos elismerését és karrierje csúcsára ért: 1620-ban a besztercebányai országgyűlés Magyarország királyává választotta. 

Mikó Ferenc a töröknek fizetendő adó hat évre való elengedését is szorgalmazta, és sikerrel kérte Borosjenő átadásának újabb elhalasztását. Értelmi képességeire a török fővezér is felfigyelt: „Mond meg az uradnak én szómmal, máskor olyan kevély bolond követet ne küldjön a portára, mint Kamuti vala (…) Ilyen követet küldjön az urad, mint te vagy; mert látom, hogy te is igaz embere vagy az uradnak, és az országnak; véled tudok beszélgetni (…) Ugyan te hozd bé az adót is.”

Hidvégi Mikó Ferenc. Fotó: csikimuzeum.ro

1620. április elején Gáspár moldvai vajdánál, majd nyáron a Portán járt követségben, 1621-ben pedig a budai pasánál fordult meg. 1622 márciusában a brassói számadáskönyvek kimutatása alapján Kassára indult.

1624 áprilisában Mikó a kor legmerészebb politikai emberrablását valósította meg, amikor „követségnek színe alatt” a havasalföldi udvarmestert, „a nagy gazdag úri bojár embert Vornyik Nikulát megfogatá, egynéhány fő bojárokkal együtt kihozatá Fogarasba fogságra számtalan javaival együtt”. Ez az akció Bethlen Gábornak a román fejedelemségekben fenntartott befolyását érzékelteti. Mikó júniusban Kovacsóczy István kancellár társaságában II. Ferdinánd császárral tárgyalt Bécsben, szeptemberben pedig már az Ibrahim csausz vezette török követséget fogadta Hidvégen.

1625 nyarán a fejedelem házassági tervét Kovacsóczy és Mikó tárgyalta Bécsben, a sikertelenség után Berlinben Brandenburgi Katalin megkérését készítették elő. Az eljegyzésre küldött ünnepi követség tagjaként Mikó ült Katalin mellé az ágyra a házasság jelképezéseként, a menyasszonyt és nászkíséretét is ő vezette Kassára 1626 tavaszán.

Az 1626-os pozsonyi békekötésen Mikó a fejedelem főkövete volt. A szőnyi béke (1627) kapcsán Bécsből, a császártól érkezett „igen jó válasszal és békességgel urunkhoz”, majd Konstantinápolyban járt a török jóváhagyás ügyében „igen nagy és főkövetségen”, ez alkalommal beszolgáltatta Erdély adóját is.

1628-ban a korábbi egyezmények megerősítése ügyében tárgyalt a szultáni udvarral. 1629 őszén újra Isztambulban járt, a nikolsburgi békével Erdélyhez csatolt hét magyar vármegye oltalmára kért megerősítő okiratot (athnamét) a szultántól, Murtaza pasa pedig ígéretet tett a hajdúk szabadságjogainak és a területek védelmének fenntartására.

1631-ben Mikó Ferenc az erdélyi küldöttség tagjaként Esterházy magyar nádorral tárgyalt Kassán az új erdélyi fejedelem, I. Rákóczi György elismertetése érdekében, mert a hadi készületek háborút vetítettek előre: „az sáncot ők az rakamazit valóban erősítik, az hadat igen költöztetik, minden dolgok csak tökéletlenség, practika s ravasz hamisság”. Mikó közvetítésével fegyverszünetet kötöttek, majd a megegyezés tervezetét is Mikó vitte Kassára. Keresztesi Pál portai főkövetségéhez Mikó készítette elő a császár számára a tízezer aranyat és az ajándéknak szánt kupákat, sólymokat.

1633-ban Mikó Ferencet és két főkövet társát ünnepélyes követség (46 főúr, köztük sepsiszentgyörgyi Daczó László és vargyasi Daniel Mihály) kísérte Isztambulba. Bevitték a szokásos évi adót gazdag ajándékokkal.

Mikó Ferenc talán utolsó követségére 1634. augusztus–október folyamán került sor a lengyelek ellen indított török vezérhez. A rémhírre, hogy a török talán Erdélyt akarja megszállni, Rákóczi Mikó Ferencet Murteza pasa táborába küldte a vezér terveit kipuhatolandó. A lengyel követ előtt tisztáznia kellett Erdély kényszerű szerepét is, mert a törökhöz való csatlakozási parancs érkezése várható volt. Mikót a vezér október 7-én kedvező válasszal indította haza: az erdélyi sereget hazabocsáthatják. Hazaútjában egy török főkövetet kísért, akit a fejedelem október 15-én Szászsebesen fogadott.

Mikó Ferenc 1635. július 15-én hunyt el Gyulafehérváron. Haláláról Segesvári Bálint a következőket jegyezte fel a krónikájába: „Mikó Ferencz, fejedelemnek fő tanácsa, székely úr, az ki az országnak sokat szolgált az portára, mind penig az német császárnál egy nehányszor volt.” A főkapitány, udvarmester, kincstartó és tanácsúr sokrétű tevékenységét hosszasan lehetne méltatni, de Székelyföld egyik legszebb épített öröksége, a csíkszeredai Mikó-vár mellett Mikót fáradhatatlan diplomáciai tevékenyége emelte a kor nagyjai közé.

Nemes Előd