Mikes általában Brassóban búcsúzott családjától, a követségek ott készültek fel az indulásra: a város fuvarozta az erdélyi állam tisztviselőit, leggyakrabban a Mikes, Béldi, Mikó család képviselőit. Mikes Zsigmondnak fejedelmi parancsra a kocsiját is javították. 1625-ben a fejedelem Brassóban vásárolta Mikes követségének felszerelését is közel 900 forintért. Az előkelő háromszéki családoknak Brassóban is voltak javaik, illetve a város székelyföldi birtokai miatt a kapcsolattartás folyamatos volt. A Mikes család az országos tisztségekbe való feljutás miatt is fontos volt Brassónak, jóindulatukat ajándékokkal keresték. Mikesék kenyeret, sört, bort, ecetet, zöldséget és húst kaptak Brassótól.

Mikes első követségi megbízását 1621-ben kapta Bethlen Gábortól, népes kíséretével Tatárországban járt, 1621 decemberében Nagy Pál küldöttségének tagjaként Konstantinápolyban, ahonnan 1622 márciusában ért vissza.

1623–24-ben állandó követként szolgálta Bethlen Gábort a „világbirodalmi fővárosban”. 1623 márciusában húsz fővel indult útnak, a brassóiaktól 100 forintot vett át, hogy a Portán Nagy Pálnak átadja. Októberben a fővárosból írta Bethlen Istvánnak, hogy a német követek Konstantinápolyba érkezése nem kedvez Erdélynek, amely a 30 éves háború résztvevőjeként augusztusban indított támadást a Habsburg Birodalom ellen: „Mennyi sok szép ajándékokat hatalmas császárnak és a vezéreknek is hozának. E hírre a németes törökök szarvokat igen felemelték.” Kedvezőtlen hír volt a tízezres sereggel és 19 ágyúval Bethlen hadjáratát támogató budai pasa leváltása is. Az új pasa Mikes szerint húszezer arannyal vásárolta tisztségét a császártól. Mikes azonnal kapcsolatot létesített vele az erdélyi ügy érdekében: „Magam szemben voltam vele kegyelmes uram. Ha az szíve is ott áll, amint a nyelve beszél, nem lenne őfelségének fogyatkozására.” A Habsburg követek sok török tisztviselőt megvásároltak, Mikes aggódva vázolja a fejedelemnek az egyenlőtlenné váló küzdelem állását: „Mostan itt csak Hajdar csausz a barátunk. Ez mostani vezér igen gyarló, ha adnak neki, arra igen hajlandó. Alázatoson könyörgök, hogy legyen gondviselése rám, mert immár teljességgel elfogyatkoztam mindenből.” A fejedelem intézkedett: 1624. január 8-án Brassóból Pávay Nagy Mihály erdélyi aranyakkal indult Mikes pozícióinak erősítésére. 

Az eredményes diplomácia információkon alapul. Mikes beszámolt a fejedelemnek az oszmán állam – folyton változó – viszonyairól: „Baki pasát harmadik vezérré tevék, ez is negyvenezer aranyat adott a császárnak.” A román fejedelemségekben is változás állt be: X. Radu Mihnea havasalföldi uralkodót fia követte a trónon, apját 1623 augusztusában a Porta áthelyezte a moldvai trónra. „Huszonötezer aranyat adának a császárnak (...) Immár ötszáz ló terhe pénzében áll az két vajdaság” – számolt be Mikes a vásárról. Ibrahim pasa az erdélyiek támogatására rendelt hadakat szemlézte, azaz Bethlen Gábor hadjáratának támogatásáról nem mondtak le.

Tatrosi György krónikája szerint Mikes 1624-ben a tatár kánnál is követségben járt, 1624 novemberében már ismét a Portán tartózkodott, 1625 márciusában érkezett haza népes kíséret tagjaként, de a hónap végén indult is vissza Szövérdi Gáspár János 95 fős (főurak, trombitások, orvos, darabontok, kocsisok, foglyok) küldöttségével. A fejedelem utasította Mikest, hogy rendezze a viszonyt a lengyel és tatár ügyekért felelős Szilisztrai Mehmet pasával és ajánljon fel segítséget: „Ha kelletik, hatalmas császár szolgálatjára szép hadakat bocsáthatunk.”

Bethlen Gábor török támogatással indított hadjáratai miatt a Habsburgok és a Porta közötti viszony feszültté vált. Bethlen célja a harmincéves háborúban a Habsburg-hatalom gyengítése volt a cseh, morva, angol, holland, dán protestánsok közreműködésével. Mikes elárulta Szilisztrai Mehmet pasának az 1625 tavaszán kötött gyarmati béke kulisszatitkait: a Habsburgok Naszeradin Ogli és Csifet Ahmat török tisztviselőket nyolcezer tallérral vásárolták meg, akik ennek következtében az erdélyiek tanácsát mellőzték. 1625. szeptember 29-én Mikes hét törökkel érkezett vissza Brassóba.

Török kaftán az isztabuli Topkapi palotamúzeumban. A követek megkaftánozása az oszmán udvari etikett szerint megtiszteltetés, rituális ajándékozás volt. A szerző felvétele

Tatrosi György krónikája szerint Mikes 1625-ben ismét a tatár kánnál járt követségben. A harctéri nyugalom közepette a diplomáciai küzdelem hágott a tetőfokára. 1627 júniusától a szőnyi békét Borsos Tamás, Mikes Zsigmond és Demjén Ferenc tárgyalta a Portán, a beszámolójuk szerint: „ezekkel az németekkel mi soha jól meg nem alkuhatunk, annyi rosszindulatot hintenek itt a portán őfelsége (Bethlen Gábor) felől, nyilvánvaló gyalázatjára és veszedelmére, hogy a végetlen sok hamis practikáért minden rend elutálta”. Mikesék a török–Habsburg tárgyalások halasztásáért küzdöttek. Júliusban a tolmácsok és tisztviselők már a fizetésért veszekedtek velük: „mind tallérostól oda nem vesztem a nagy habokba a sietségbe, amíg annyi pénzt csak magunk zsebünkbe, kebelünkbe által hordhaték”. Mikes a titkos üzenetek közvetítőjeként már augusztusban hazatért. 

1628 januárjában Mikest újra Tatárországba rendelte a fejedelem, májusban érkezett haza „egész háza népével”. Binder Pál szerint 1928-ban rendkívüli követként a Portát is megjárta. 

1629 tavaszán két francia követet kísért el a török fővárosba, hogy tapasztalatával és helyismeretével hasznukra legyen. Bethlen Gábor a franciák által a török engedélyét kérte a lengyel korona megszerzéséhez, Lengyelország semlegesítése érdekében. Ebben az időszakban a szintén háromszéki Donát János volt az állandó követ. A franciák titkos megbízatása miatt Mikes nem engedte Donátnak a követség székhelyéül szolgáló Erdélyi házba való befogadásukat sem, mert a harmincéves háború időszakában a diplomaták minden lépését figyelték: „Amikor a franczusok megjelenték, hogy Felséged levelével járnak, igen nagy vigyázásban voltanak az francziaiak és németek, mikor a basák kapuin voltunk az agákkal, igen vigyáztak, most is vigyáznak, fizetéssel is fogadtak vigyázó embereket.”

Mikest azonban a fővezér hetekig nem fogadta: „Hogy pedig lovasmesteretek az fővezérrel szemben nem lehetett, okát meg nem írtuk, Juszuf agától izentünk, hogy megmondja.” Az elvárt ajándékok hiányában a török diplomácia befékezett. „Noha maga a basa nem jelenti, de főemberektől értjük, hogy neheztelné a basa, hogy Felséged becsületit ajándékküldéssel meg nem adta, főemberek csudálkoznak rajta, hogy Felséged semmit nem küldött, idegenségit ítélnék felőle. Kaimekám is igen várt nehány szép puskát és pisztolt. Felséged tudja a porta állapotját, hogy adománnyal jár” – számoltak be a fejedelemnek az ügyintézés lassulásáról, és hogy a budai basának küldött ajándék is a kivételezés gyanúját erősítette. 

Június 9-én Mikes és Donát a fővezérhelyettessel tárgyalt, így június 12-én éjjel a fővezér fogadta a franciákat, akik tolmácsolták Bethlen tervét. A török felkarolta a fejedelem szándékát: „Megértettük ezen nagy terveket, melyek felségedhez méltók. (...) Tanakodtunk velük, tisztába jöttünk és megállapodtunk, hogy kegyelmed terveit előmozdítjuk.” Levelet írtak a svéd királynak, a krími és nogaji tatároknak pedig utasítást küldtek, hogy Bethlennek engedelmeskedjenek. A fejedelem tekintélye személyi változásokat is eszközölt: „Kegyelmed tudtunkra adta a híreket a moldvai vajda árulásáról és az ő letételét tanácsolta, mi arról hamar meggyőződtünk, felséges császárunk elmozdította és Sándor vajdát ültette helyébe.” Mikes 1629 július végén tért haza. 

Fejedelmi lovászmesterként lóvásárokat is teljesített, 1625-ben a fejedelem nevében kérte Szilisztrai Mehmet pasát, hogy „két jó lovat küldjön, mert a jó lovaink elhalának; 29 főlovunk hala meg”. 1629-ben is két lóval érkezett haza, „a jobbikat urunk elvevé tőle, az másikját Zólyominak adta”.

I. Rákóczi György fejedelem megbízásából 1634-ben a Portán, 1637-ben Tatárországban a kánnál, 1644-ben pedig a lengyel királynál járt követségben.

A Mikes család felemelkedése Zsigmond diplomáciai szerepvállalásával indult meg igazán. Fiai közül János Kővár kapitánya, Kelemen Háromszék főkapitánya és a fejedelmi ítélőtábla elnöke, Mihály pedig kancellár lett, ezzel végleg Erdély nagyjai közé emelve a katolikus családot.

Nemes Előd