Olyan világban élünk, úgy szenvedünk, hogy soha véget nem érő politikai csatározások, katasztrófák, szerencsétlenségek, egyéni és tömeges tragédiák közepette csak lelkünkben érezhetjük a békés csöndet.
Tudjuk, hogy el kell jönnie valamikor a halál pillanatának, és nemcsak tudjuk, hanem naponta konstatáljuk is, amikor emberek százai, ezrei halnak meg, de amikor értesülünk, hogy a közvetlen környezetünkből ment el valaki, az akkor nagyon fáj, érezzük akkor, hogy a halál közvetlen közelről érint bennünket…
Nem elég mindez, tegnap jött a hír: elment drága barátom… Czegő Zoltán.
Czegő Zoltán, tudjuk, lázadó, nagy költő volt, romániai magyar költő, író, újságíró. A második Forrás-nemzedék költője.
Czegő Zoltán sokgyermekes székely vándormunkás családban született. Családjával bejárta Székelyföld számos helyét. 1955-ben érettségizett Sepsiszentgyörgyön, majd a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen pedagógia–lélektan–magyar szakos tanári képesítést szerzett. 1967-ig tanított Korondon, majd 1968-ban a Megyei Tükör egyik alapító szerkesztője lett.
Zolival régi, huszonöt éves barátság köt össze. Én az egyetemi tanulmányaim elvégzése utáni időre emlékszem vissza szeretettel, amikor a Megyei Tükörnél – kezdő újságíróként – unokabátyám, Bogdán László és Czegő Zoltán árnyékukba, irodájukba fogadtak. Pályafutásom kezdetén, lapulva loptam el a mesterektől az újságírás titkait. Nagyon sokat korrigáltak, segítettek a munkásságomban. Jó tanáraim voltak.
Czegő Zoltán lázadó, szókimondó ember volt. Az igazságot megfogalmazó székely embereket soha nem szerették, nem szeretik ma sem a hatalmon lévők. Az akkori „magyarkodó” csapatot eltávolították az újságtól. Többet nem jelenhettek meg írásaik. Zoltán is a múlt rendszer áldozata volt. És mert nem bírta azt az igazságtalanságot, a megalázást, 1988-ban áttelepedett Magyarországra. Végre azt tehette, amit szeretett. Újból újságíró lett. 1991-től a Magyar Fórum főmunkatársa, 1992-től az Új Magyarország belső munkatársa. Különböző lapoknál dolgozott. Közben sorra jelentek meg kötetei. Az Időrianás regényéért különdíjat kapott az Irodalmi Jelentől. Huszonkét év Magyarországon tartózkodás után hazaköltözött, ahogy ő fogalmazta meg: „Tulajdonképpen emigráltam Magyarországról Romániába! Már évek óta nem éreztem ott jól magam!” A kilencvenes évek közepétől Magyarországon egyre kevesebb írása jelent meg. Közben dolgozott. Művei hazatelepedése után kezdtek itthon megjelenni: regények, novellák, verseskötetek.
Zolika, beteg voltál… tudtam, hogy közeledik a pillanat… És igaz, hogy fizikailag leépültél, de jó volt találkozni Veled, bár utolsó látogatásaimkor már engem is lelkileg nagyon megviselt Drága Barátom állapota. Elmentél hát...
Nyugodj békében, Zolika!
Fotó: Albert Levente
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
