Sepsiszentgyörgy Pro Urbe díjasainak méltatása

2026. május 5., kedd, Életutak

Fekete Márta

Egy város nem csupán falakból, utcákból és terekből áll, hanem azokból az álmokból és elvekből is, amelyeket az építői beleálmodnak. Vannak köztünk olyanok, akiknek a hivatása nemcsak a tervezőasztal melletti alkotás, hanem a múlt értékeinek makacs és kitartó védelme is. Fekete Márta építész pont ilyen ember.

  • Mariana Sanda Opra. Fotók: Albert Levente
    Mariana Sanda Opra. Fotók: Albert Levente

Bár nem ismerem Mártát gyerekkora óta – nem tudom, kislányként vagy kamaszként mik voltak a legtitkosabb vágyai, vagy hogy már akkor is vonalzóval a kezében álmodott-e épületekről –, egy dologban biztos vagyok: a pályaválasztása szerencsés döntés volt. Nemcsak számára, hanem Sepsiszentgyörgy és egész Erdély számára is.

Mártát 35 éve ismerem. Akkor találkoztunk, amikor már háromgyerekes édesanyaként és gyakorló építészként egyensúlyozott a család és a szakma kihívásai között. Már akkor feltűnt az a kitartás és következetesség, amellyel a munkájához állt. Számára soha nem létezett „elég jó” megoldás, csak a helyes út, és soha nem hátrált meg, ha szakmai igazát vagy a város érdekeit kellett képviselnie a nehézségek közepette.

Fekete Márta munkásságának egyik legfontosabb pillére az épített örökségünk védelme. Ez számára nem csupán munka, hanem szívügy. Szakmai alázata és tudása messze túlmutat Sepsiszentgyörgy vagy Háromszék határain; Erdély számos régiójában ott hagyta keze nyomát. Munkásságának egyik legfényesebb ékköve a segesvári történelmi városközpont felújítása. Az a precizitás és tisztelet, amellyel a világörökség részét képező helyszínhez nyúlt, nemzetközi elismerést is hozott: tagja volt annak a csapatnak, amely munkájáért a rangos Europa Nostra-díjat vehette át. Emellett meghatározó szerepet vállalt többek között: az emblematikus sepsiszentgyörgyi Lábas Ház felújításában, a csernátoni Ika-vár felújításának tervezési munkájában, de jelen volt a Kálnoky-kastély (Miklósvár) vagy a Mikes-Szentkereszty-kastély (Zágon) helyreállításakor is, továbbá székelyföldi műemlék épületek szakszerű restaurálásakor, a népi és történeti építészet értékeinek dokumentálásában és mentésében, a hagyományos és a modern építészet harmóniájának megteremtésében.

Sepsiszentgyörgy városképe sokat köszönhet neki. Hosszú ideig tagja volt a város urbanisztikai szakbizottságának, ahol egyfajta „lelkiismeretként” működött. Mindig következetesen, néha széllel szemben is kiállt a város arculatának megőrzése mellett, vívta a harcot az építészeti tájidegenség és az igénytelenség ellen. 

Márta azonban nemcsak a vonalak és kövek embere. Számomra ő az a kolléga és barát, aki a szakmai tanácsokon túl – legyen szó egy fontos konferenciáról, amelyre mindig felhívta a figyelmemet – anyai minőségében is példakép maradt. Bölcsessége, élettapasztalata és az a derű, amivel a szakmai és magánéleti kihívásokat kezelte, mindannyiunk számára inspiráló. Amíg egészsége engedte, ott volt minden jelentős szakmai eseményen, építve a közösséget is, nem csak a házakat.

„Az építészet kővé vált zene” – mondta Goethe. Az építészetben oly sokszólamúak az architektikai zengzetek, hogy dirigens legyen a talpán, aki karmesteri pálcájával kordában tartja a harmóniát. Fekete Márta életműve egy olyan dallam, amelyben a múlt tisztelete és a jövő felelőssége találkozik. Nagy örömmel és tisztelettel tölt el, hogy ezentúl Márta is a Pro Urbe díjasok illusztris társaságát gazdagítja. Ez a kitüntetés méltó helyre kerül: egy olyan emberhez, aki nemcsak építette, de óvta is ezt a várost. 

Kedves Márta, Isten éltessen nagyon sokáig erőben, egészségben!

Birtalan Csilla 

 

Fekete Márta

 

Török József

Török Józsefet a rendszerváltás utáni hetekben ismertem meg. Csobotár nevű munkatársával keresett meg az akkori munkahelyemen. Mindketten politikai elítéltek voltak, s ezt tudták rólam is. Megkértek, hogy legyek segítségükre a volt politikai elítéltek megyei szövetségének a létrehozásában. Szívesen elvállaltam, miután sikerült elintézni az irodahelyiséget, hozzáláttunk a munkához. Időközben bővültünk, míg kialakult aztán az évtizedekig maradó kis közösség. Közakarattal Jóskát választottuk meg elnöknek, és ő maradt mind a mai napig.

Török József Gyergyósalamáson született 1944. január 10-én. Édesapja Török Dénes Béla földműves, gazdálkodó, édesanyja a háztartást rendezte. Feleségével, született Porkoláb Éva, három gyermeket neveltek. Iskoláit Gyergyóhodoson kezdte, majd Salamáson fejezte be a VII. osztályt. Beiratkozott a Râmnicu Vîlcea-i faipari szakiskolába, ahol tanulmányai során jól elsajátította a román nyelvet. Csupán 16 éves volt, amikor 1960-ban befejezte a tanulmányait, és Galócáson faipari munkás lett. 1965-ben érettségizett. Bukarestben szeretett volna továbbtanulni. Jól sikerült a felvételije, amikor ugyanebben az évben számára ismeretlen okból letartóztatják, és a marosvásárhelyi Securitatéra viszik, majd 1966. május 14-én a bukaresti katonai törvényszék „állam elleni szervezkedésért, a romániai demokratikus rendszer megdöntéséért” 12 évre ítéli. Előbb Marosvásárhelyen, majd véglegesen a nagyenyedi börtönbe kerül. 1967-ben részleges kegyelem folytán 9 évre mérsékelik a büntetését, amelyet le is töltött. 1974-ben szabadult a börtönből. Szabadulása után, 1975. január 1-től beiratkozott az autóvillamossági szakképzésre, majd nyolc hónap után szerszámlakatosként dolgozott. Börtönviselt múltjáról azonban nem feledkeztek meg, állandó megfigyelése nem szűnt meg. Közben megnősült, idővel két gyermekük született, kaptak lakást is. Felesége, Porkoláb Éva konyhai kisegítő szolgálatot látott el.

1988-ban egy gyári gyűlésen felszólalt, kifejezte elégedetlenségét a hiányos magyar nyelvű oktatás és az élelmiszerek hiánya miatt. A panasz eljutott a Securitate tisztjéhez, Corneához, aki számonkérte a gyűlésen elhangzott panaszokért. 1989 decemberében a temesvári zavargások híre a gyárban is sztrájkban csúcsosodott ki, ami azonnal mozgósította a pártot a megyei vezető személyiségek riadalmára. A hírek következtében megalakult az RMDSZ, ahol Török is részt vett és vezető megbízást kapott. Ezután önkéntes alapon részt vett az RMDSZ városi szervezetének a létrehozásában, majd a tagsági díj beszedésében is segített.

1990 márciusában a volt politikai elítéltekkel megalakult a Volt Politikai Foglyok Kovászna Megyei Szövetsége, amelynek közakarattal Török József lett az elnöke. Ennek a tisztségnek egyik jelentős sikere az, hogy kiharcolták a 1990/118-as úgynevezett kárpótlási törvényt, amely összeg az érintettek számára fontos kiegészítője lett a kevés nyugdíjnak.

Rendre következett az emlékművek létrehozása megyénk különböző helységeiben. Így a sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkban, a Kónya Adám Városi Művelődési Ház előtt, Baróton, Kézdivásárhelyen, Sepsibükszádon, Nagyajtán Moyses Márton önfeláldozó mártír emlékére.

Ugyancsak szövetségünk segítségével (is) jelenhetett meg a kommunista diktatúra idején elítéltek emléktára könyvben, Török József a felsoroltaknak és sok más megvalósításnak a kezdeményezője és tevékeny részt vállalt a munkában. 

Fontos érdemeinek figyelembe vételével és elismerésével a lAME gyár szabad szakszervezetének a titkárává választják, valamint a Szabad Szakszervezet megyei elnöke lesz 1992 és 2006 között.

Török József érdemeit számos kitüntetés teszi maradandóvá. Íme: 2008. október 16-án a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét adja át Sólyom László, a Magyar Köztársáság elnöke. 2009. február 9-én emlékplakettet kap az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékének ápolása érdekében végzett tevékenysége elismeréseként Mádi Jenőtől, aki a magyar testvérszervezet elnöke. 2009-ben emléklapot kap az RMDSZ háromszéki szervezetének 20. évfordulóján. 2011. október 6-án a Magyar Köztársaság Érdemrendjének tiszti keresztjét Schmitt Pál, a Magyar Köztársaság elnöke adja át. 2012-ben emléklapot ad részére a sepsiszentgyörgyi Polgármesteri hivatal. 1991. október 25-én a Hazáért és szabadságért emlékérmet kap, amelyet Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke ad át. 2020-ban az RMDSZ Mindig a Magyarokért oklevelét kapja meg. 2024-ben a román állam ismeri el a antikommunista ellenállásban szerzett érdemeit.

Puskás Attila

 

Török József

 

Mariana Sanda Opra

Az ember életében létezik a hivatásnak néhány legnemesebb formája: a művészet, amely a szépséget keresi; a tudomány, amely az igazságot kutatja; és az orvoslás, amely mindkettőt egyesíti a szenvedés enyhítésének és a remény visszaadásának erőfeszítésében. Ma téged ünneplünk, kedves Mariana: az aneszteziológia és intenzív terápia főorvosát, a hivatás, az elkötelezettség és a szerénység emberét, akinek pályája szakmai és emberi beteljesülésekben gazdag.

Az anesztéziáról mindannyian tudjuk, milyen fontos szerepet tölt be a sebészeti beavatkozások során. Ez az a nélkülözhetetlen, olykor láthatatlan jelenlét, amely lehetővé teszi a műtétet, őrködik a beteg felett, és minden pillanatban figyelmet, biztonságot, hozzáértést és tiszta ítélőképességet követel. Az intenzív terápiáról pedig nem is szükséges hosszan beszélnünk. Ez az a hely, ahol nap mint nap az élet és a halál közötti küzdelem zajlik. Ez az a hely, ahol az orvoslás folyamatos éberséggé, mély felelősséggé és minden lélegzetért, minden javuló jelért, minden esélyért folytatott harccá válik. Az aneszteziológia és intenzív terápia viszonylag fiatal szakterület, ugyanakkor az egyik legnehezebb és legmegterhelőbb. (...)

Az aneszteziológusok első nemzedékei közé tartoztál. (...) Ez a hivatás nemcsak tudást kíván, hanem kézügyességet, intuíciót, nyugalmat és nagyfokú önuralmat is. Te mindezt a beteg szolgálatába tudtad állítani. A beteget alázattal, empátiával és szenvedésének mély megértésével közelítetted meg. Tudtad, hogy az anesztézia egyszerre tudomány és művészet: az egyensúly, az adagolás, az éberség és az időben meghozott döntés művészete.

Mi, fiatalabb orvosok, először a sepsiszentgyörgyi kórházban találkoztunk veled, amikor csapatunkat nagy melegséggel, megértéssel és támogatással fogadtad. Számunkra nemcsak osztályvezető voltál, hanem szakmai és emberi iránytű is. Határozottan, de gondoskodással vezettél. Tudtál hallgatni, bátorítani és védelmezni. Egységes és teljesítőképes csapatot formáltál, és akik melletted dolgozhattak, elmondhatják, hogy sok tekintetben az ATI fénykorát élhették meg. Vezetésed alatt az osztály jelentős változásokon ment keresztül. Döntő lépések történtek a korszerűsítés felé, új technikák kerültek bevezetésre, a régi berendezéseket modernebb technológia váltotta fel, és olyan utak nyíltak meg, amelyek orvoslásunkat közelebb vitték a kor színvonalához. Bevezetésre kerültek a vesepótló kezelések technikái, valamint a légzési elégtelenség kezelésének új módszerei, korszerű gépi lélegeztetéssel. (...)

Megértő, empatikus és emberekhez közel álló vezető voltál. Figyeltél mindenkinek a gondjaira, és képes voltál olyan érzést teremteni magad körül, hogy egy szakmai családhoz tartozunk. Nekünk, akik veled dolgozhattunk, ez rendkívül sokat jelentett.

Azokban a nehéz időszakokban, amelyeken keresztülmentél, gondolatban és imában melletted álltunk. Csodáltuk belső erődet, méltóságodat és hitedet, amellyel továbbmentél. Akkor is ugyanazt a tartást bizonyítottad, amelyet nap mint nap megmutattál hivatásodban. Munkabírásod közmondásos volt. Még nyugdíjazásod után is tovább szolgáltad az orvoslást, anesztéziát végezve nehéz területeken és helyzetekben, többek között gyermekanesztéziában és szülések során alkalmazott epidurális katéterek behelyezésében. Ezek olyan területek, amelyek tapasztalatot, türelmet, felelősséget és bátorságot kívánnak.

Egy intenzív terápiás és aneszteziológus orvosi pálya évek ügyeleteit, álmatlan éjszakákat, stresszt, fáradtságot és személyes áldozatokat jelent. Családtól elvett és a közösségnek ajándékozott időt jelent. Végső soron olyan életet jelent, amely az egészség, a gyógyítás és a remény szolgálatába állt.

De a tisztelt orvoson, az osztályvezetőn és mentorunkon túl különleges édesanya és nagymama is vagy: gondoskodó, védelmező, igazi mater familias. Tudtál hidakat építeni hivatás, család, művészet és kultúra között. Aktív és szép életet éltél, és az utánad következőknek nemcsak egy értékes orvos emlékét hagyod örökül, hanem egy teljes ember példáját is.

Kedves Mariana, az osztály és mindazon orvosok nevében, akiknek szerencséjük volt megismerni téged, jó egészséget, nyugalmat, örömöket és sok elégedettséget kívánunk nagy és szép családod kö­rében. Hálával és csodálattal gratulálunk egész pályafutásodhoz és a Pro Urbe kitüntetéshez, amely megerősíti azt, amit mi már régóta tudunk: hogy a városnak, betegeidnek és kollégáidnak nemcsak orvosi tudást adtál, hanem jellemet, emberséget és odaadást is.

Dr. Blényesi Olga

 

Márkus András

 

Márkus András

Márkus András 1955. február 19-én született Székelyudvarhelyen, Marcus Ottó és Marossy Ilona harmadik gyermekeként. Gyerekkora első éveit apai nagyszüleinél tölti. Ott találkozik a német és a román nyelvvel, valamint a napi rendszeres imádsággal. Iskoláit szülővárosában végezte, az I–VIII. osztályt magyar nyelven. Az első kudarc is itt éri: a VIII. osztály elvégzése után sikertelenül felvételizik a tanítóképzőbe.

Édesapja akaratának eleget téve a könyvelői szakon folytatja tanulmányait román nyelven a Mezőgazdasági Líceumban. Kiválóan megtanul románul, aminek nagy hasznát veszi a későbbiek során. Végzős gimnazistaként találkozik Istennel. Az isteni hívás erősnek bizonyul. Édesapja tudta és beleegyezése nélkül felmegy Gyulafehérvárra, ahol sikeres felvételt nyer a Teológiára. Ezt követi a kilenc hónapos katonaság a sepsiszentgyörgyi hegyivadászoknál.

1975-ben megkezdi teológiai tanulmányait Gyulafehérváron. Nagy szeretettel és nosztalgiával emlékezik ezekre az évekre és tanáraira. A hat év alatt gépeli a teológiai jegyzeteket, majd másodévtől szervezi és rendezi az összes ünnepséget: Mikulást, karácsonyt, húsvétot, Mária-ünnepet és nem utolsósorban a szilveszteri kabarét. Kiváló humora révén elnyeri a „Cirkusz” becenevet, amellyel napjainkban is nagyon sokan illetjük, jómagam is. Tanárai közül nagy szeretettel emlékezik meg dr. Gurzó Anaklérről, dr. Huber Józsefről, dr. Jakubinyi Györgyről, dr. Molnár Lajosról, Jager Péterről és Gál Alajosról.

Első állomáshelye Brassó-Bolonia, ahol segédlelkészként kezdi papi életét. Itt érvényesíti román nyelvi tudását a román diákok hitoktatásában. Egy év után a háromszéki Gelencére kerül, itt kezdődik cigánypasztorációs tevékenysége. Sok anekdota fűződik a cigány gyermekekkel való foglalkozásához. Ezt követi nyolc év Gyergyóremetén. Meghatározó nyolc esztendő ez a kiváló néhai nt. Orbán László pápai prelátus védő és baráti szárnyai alatt. Sok élménnyel és tapasztalattal érkezik Sepsiszentgyörgyre 1991. augusztus 1-jén. 

Személyéhez kötődik a Mária Világ Királynője Plébánia indulása és a Néri Szént Fülöp cigány iskola alapítása. Saját magát a cigányok papjaként nevezi, munkássága, nevelői tevékenysége az őrkői cigány közösségre nagy hatással van, amelyet immár 35 éve végez, először mint Csíkí utcai beszolgáló plébános, utána pedig 1996-tól mint őrkői plébános. Szociális érzékenységéről tesz tanúságot az is, hogy szívesen vállalja a plébániákhoz nem tartozó és hajléktalan hívek temetését.

Sok éven keresztül kiváló pedagógusként, latin tanárként gazdagította a Székely Mikó Kollégium és a Mikes-líceum diákjainak tudását. Nemcsak tanított, hanem nevelt is. Diákjai elismeréssel emlékeznek sokszínű óráira. Tizenöt éve vasárnaponként a központi Szent József-templomban végzi az esti szentmiséket, kiváló prédikációival gazdagítja és örvendezteti meg a lelkeket. Reményt ad, növeli a hitet és buzdít a felebaráti szeretetre. Ha pár szóval kellene jellemezzem, így foglalnám össze: szociális érzékenység, empátia, egyházához való hűség és engedelmesség.

Szeretettel javaslom a Pro Urbe díjra. Valóban háttérharcosként sokat tett városunkért.

Hajdu János főesperes

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Mi a véleménye a Bolojan-kormány megbuktatásáról?







eredmények
szavazatok száma 1751
szavazógép
2026-05-05: Elhalálozás - :

Elhalálozás

2026-05-05: Szabadidő - :

Mit főzzünk ma? (Grillezett lazac zellersalátával)

Hozzávalók. A grillezett lazachoz: 2 lazacfilé (40 dkg), só, bors; a fokhagymás mártáshoz: 2 cikk fokhagyma, 2 evőkanál olaj, 3 evőkanál tejföl, só. A zellersalátához: 20 dkg zeller, 10 dkg murok, 10–15 dkg alma, só, bors; a majonézhez: 1 tojássárgája, 1,5 dl olaj, 1 kiskanál mustár, só, bors, cukor. A párolt rizshez: 10 dkg rizs, só; a tálaláshoz: citrom- és narancskarikák.