A májusfaállítás ötletgazdája Ürmösi-Incze Gergő volt, aki kilencedmagával, Ticleanu Norbert, Szász István Nimród, Biró Balázs, Zoltáni Ákos, Baliga Botond Attila, Dancs Benedek, Kisgyörgy Csanád, Nagy Szabolcs Bence és egy rétyi zenész közreműködésével vágott bele ebbe az izgalmas kalandba, miután mindent alaposan – és persze titokban – előkészítettek. A legénycsapatból Gergő, Norbert és Nimród, a megajándékozott lányok közül pedig Cismaru Edina és Kellán Szandra mesélt lapunknak a történtekről az Ürmösi-Incze portán. 

Hagyomány
A májusfa a természet újjászületésének, a tavasznak és a szerelemnek a jelképe, amelyet a magyar néphagyomány szerint a legények május elsejére virradó éjszaka többnyire titokban állítottak fel a lányos házakhoz. Ez egyes vidékeken a felnőttség elismerését is jelentette, csak ezután mehettek bálba, táncmulatságba a lányok. Elsősorban annak a lánynak állított májusfát a legény, aki tetszett neki, ezt megelőzően pedig a lány is jelezhette neki az udvarlásra való nyitottságát például azzal, hogy húsvétkor virágot tűzött a ruhájára, vagy olyan mintázatú tojást adott neki, amely valamilyen titkos jelzést is tartalmazott. Ha több fiúnak tetszett egy lány, több fát is állítottak neki (vagy elvitték egymás fáit, így azokat őrizni kellett). Ha a lány magaviselete nem volt megfelelő, csipkebokrot is szegezhettek a kapujára. Egyes településeken éjjeli zenét is adtak a lányoknak ugyanezen az éjszakán, amit különböző gyertyajelzésekkel kellett fogadni.

A legénycsapat
Az árkosi legények zeneszó mellett járták végig a falut, de nem szerenádot adtak, inkább csak azért énekeltek, hogy jobb hangulatban teljen az éjszaka. Amikor megálltak egy-egy kapu előtt, abbahagyták a zenélést, hiszen nem akarták felkölteni a háziakat, a májusfát meglepetésnek szánták. Árkoson régen a fúvósok kísérték a legényeket, de ezúttal másképp alakult. Egy zenész megígérte, hogy elkíséri őket, de végül mégsem vett részt az eseményen, ezért egy rétyi fiatalember, Csoma Attila segítette ki őket, aki harmonikán játszott, és akinek nagyon hálásak, hogy a rendkívül hideg éjszakában, mínusz 2–3 fokban is végig kitartott mellettük. Többszöri egyeztetés után végül huszonnégy portához állítottak májusfát, és mindenhová kettőt, mert a hagyomány úgy tartja, hogy a kapu mindkét sarkához illik tenni. Volt, ahol be is hívták és megkínálták őket, elbeszélgettek velük. Az erdőre hatan mentek nyírfáért, amit szekérrel hoztak le. A szekeret-lovat bérelni kellett, és reggel indultak, tehát egész napos kaland volt a májusfa-állítás. Gergő 19 éves, a társai többnyire fiatalabbak egy-két évvel. Két 15 éves fiút is bevontak, de az annál kisebbek még nem számítanak legénynek – mondják.

Falujárás az éjszakában

Igazi meglepetés
Bevallásuk szerint a lányok nem számítottak erre a meglepetésre, mert a fiúk semmi jelét nem adták annak, hogy mire készülnek. „Írtak nekem éjszaka, hogy lépjek ki a kapuba, mert itt vannak, de én nem tudtam, hogy mire számítsak, így nem mentem ki, csak reggel vettem észre a fákat. Gyorsan utánanéztem, hogy mi ez, és akkor esett le, hogy májusfát kaptam” – fogalmazott Edina.

„Én igazából ébren voltam, amikor hozták, és hallottam, hogy zenélnek, de nem tudtam, hogy pontosan mi történik. És mivel volt egy vicces történetem egy hasonló esetről, amit ők is ismertek, azt gondoltam, át akarnak verni. Visszafeküdtem, de aztán úgy hallottam, mintha valami motoszkálna a háztetőn, s mégiscsak kinéztem. Láttam az ágakat, és lefutottam anyuékhoz, hogy kérdezzem meg tőlük, mi történik? Akkor utánaolvastunk, és rájöttünk, hogy ez csakis májusfaállítás lehet. Hát erre én igazán nem számítottam, kedves gesztus volt” – mesélte Szandra.

Nemcsak azok a lányok kaptak májusfát, akik tetszenek nekik, hanem valamennyi lánypajtásuk, de olyanok is, akikkel nincsenek közeli viszonyban – tudták, hogy azok a velük egykorú lányok, akik részt vettek az ugyancsak általuk szervezett szüreti bálon.

A falu református és unitárius lelkészének a házához, illetve a katolikus harangozóházhoz is tettek faágat, mert régebb is megtisztelték ezzel az elöljárókat. Egy testvér és egy anyuka is kapott májusfát. 

Májusfa a kapu mindkét sarkán

Előkészületek, nehézségek
„A hétvégéken szinte folyamatosan kint vagyunk, együtt vagyunk, mégsem tudtuk, mire készülnek a fiúk” – mondja Edina. „Pedig voltak pillanatok, amikor majdnem elszóltuk magunkat” – replikázik Gergő. Még aznap reggel is titokban tartották, pedig érdeklődtek a lányok, hogy miért nem mennek iskolába. El kellett kérezkedjenek ugyanis az iskolából, hogy elmehessenek fát vágni, szerencsére a tanárok értékelték a szándékukat, és elengedték őket. Voltak nehézségeik, de a legnagyobb nehézség az volt, hogy titokban tartsák ezt a közel három hónapig tervezett akciót. Valahogy mindig kimagyarázták magukat, ha bármi gyanús volt a lányoknak – mondják nevetve. 

A májusfaállítást megelőző megbeszéléseken énekpróbákat is tartottak, és ugyanazokat a lányokhoz, szerelemhez kapcsolódó énekeket énekelték, mint a szüreti bálok alkalmával.

Az árkosi közbirtokosság elnöke, Váncsa Lajos nevét is fontosnak tartották megemlíteni, aki mindig lelkesen támogatja a fiatalokat, ezúttal is azt kérdezte, hogy mennyi kell, mert a dupláját is szívesen adja. Vele mentek fel az erdőre, ő mutatta meg nekik, hogy mit és hogyan kell levágni. Voltak előre nem látható nehézségek is, hisz tapasztalatlanok az erdőjárásban: kutyák támadtak rájuk, a ló alig tudott kimenni egyes helyeken, de közös erővel mindent megoldottak.

Közösségépítés
Végül is úgy érzik, megérte fáradozni, mindannyian azon a véleményen vannak, hogy jó kaland volt, és rengeteg pozitív visszajelzést kaptak a lányoktól. Egyesek Facebook-bejegyzésben is megköszönték a legényeknek a figyelmességet. És bizonyára a szomszédok, falubeliek is jóleső érzéssel fogadták a hagyomány felelevenítését. Jövőre mindenképpen folytatni szeretnék, és bíznak benne, hogy még többen csatlakoznak hozzájuk a fiatalok közül.

„Hasznos dolog is ez, amit a fiúk végeztek a mezőn, legelőtakarításnak is lehet nevezni, továbbá rendkívül fontos a közösségépítés szempontjából. Lehet, hogy már nem divat az ilyenfajta figyelmesség, túl macerás is, miközben Sepsiszentgyörgy rengeteg lehetőséget kínál arra, hogy szétszéledjen, vagy a városban mulasson az árkosi fiatalság. De mégis csak ezek tartják meg a közösségeinket, nem beszélve arról, hogy ez népi és keresztény hagyományunk is, általa a saját gyökereinkhez térünk vissza. Úgyhogy én nagyon büszke vagyok ezekre a fiatalokra, hogy ezt bevállalták és meg is valósították, mert sokkal kényelmesebb lett volna otthon ülni és telefonozni” – mondta végezetül Ürmösi-Incze Mária, az ötletgazda édesanyja.