Közel hétszáz éves történelem

Az ozsdolai oktatás története évszázadokon átívelő folyamat, amely a középkortól egészen napjainkig formálta a közösség életét – ez derül ki a Bartók Irén által szerkesztett, Benedek Mónika, Comaroni Veronika és Román Zoica közreműködésével készült emlékfüzetből, amely a századik évforduló alkalmára jelent meg.

Orbán Balázs a Székelyföld leírása című művében azt feltételezte, hogy Ozsdolán már a parókia és a Kun-kastély mellett is létezett oktatás, hiszen Háromszék egyik legrégebbi egyházközsége az ozsdolai. 1675-ben egy verses krónika tesz elsőként említést az iskoláról: „Moldva határt vetett Ozsdola magában, tartatik annak lakosa kemény oskolába, a mester is ha megbúsul néha haragjában tanítványi félelmekben vágynak hallgatásban.” A XVII. században a plébánia levéltárában fennmaradt feljegyzés szerint az iskola két tanerővel működött.

Az 1820–1830-as években Simon János az iskola igazgatója, őt Szigeti Ferenc, majd Dézsi János követte. 1867-ben a népoktatási törvény bevezetése itt is fordulópontot jelent: bevezetik a tankötelezettséget, a községeket pedig törvényben kötelezik az iskolák fenntartására. Az iskolaügy vezetése az iskolaszék felelőssége, amelynek tagjait három évre választja a közösség: az ozsdolai testület első elnöke Gazda Pál római katolikus plébános lett.

1868-tól Bartha Ágoston, Veres Mihály, Jánoska József, Nagy Ferenc, Zsigmond Gáspár és Gergely Pál tanította a gyermekeket. Az 1874-es Historia Domus szerint az oktatás a kántori lakáson zajlott, ahol a kántor, a segédkántor és a katolikus pap végezte a tanítást. 1874–1876 között, mivel a tanulók számának növekedése miatt a kántori lakás szűkösnek bizonyult, önálló iskolaépületet emeltek. Az épület három tanteremmel rendelkezett, de mivel vizenyős talajra épült, a korhadás veszélye fenyegette. A tankötelezettek száma ekkor már meghaladta a négyszázat, ezért az egyházközség újabb épület építésére kényszerült. 1882-ben az iskola három tanítóval – Gergely Pál, Bartha Ágoston és Bartók Albert – valamint egy kántorral működött. Az 1902–1903-as tanévben négy osztály indult. A tantermek szűkös volta miatt 58 gyermeket különböző okokból – Romániában tartózkodás, iparos- vagy tanoncmunka, fejletlenség – felmentettek az iskolalátogatás alól.

1905-ben már öt tanító dolgozott az intézményben, és bérelt osztálytermeket is igénybe vettek. 1909-ben a tanulók egy részének továbbra is falusi bérelt helyiségekben kellett tanulnia, az ismétlők pedig vasárnap jártak iskolába. Az iskolaszék végül belátta, hogy a nagylelkű adományok ellenére sem tudja fenntartani az intézményt, ezért kérte az államosítást.

Kun István Franciaországban él

1911. szeptember 8-án államosították az iskolát, amely a felekezeti épületben, bérelt szobákban működött tovább a park területén, meglehetősen rossz állapotban. 1924-ben új telket kapott az intézmény, erre a területre 1926-ban építették fel az első állami iskolát – a ma is álló V–VIII. osztályos épületet. A téglát Esztelnekről, a cserepet Ludasról hozták, az építkezésben az egész község apraja-nagyja részt vett. A folyosón ma is látható márványtábla hirdeti: „építette Ozsdola község és közbirtokossága, 1924–26”.

1935-ben az iskolaudvar hátsó részén óvodaépületet emeltek. 1939-ben megépült a 2-es számú, nagyági iskola is. Az 1970-es években a gyermeklétszám jelentős növekedése – évente 50–60 gyermek – miatt délelőtti és délutáni turnusokban folyt a tanítás. 1976-ban az iskolát áthelyezték a kultúrotthonba, amely korábban a katolikus egyház tulajdona volt: államosították és lebontották, helyére új iskolaépületet emeltek. Az új épületet 1979 őszén avatták fel, és azóta is az I–IV. osztályos tanulók otthona. A régi iskolaépületet a földrengések megrongálták, ezért 1996–1997 között nagyszabású javításokat végeztek rajta.

Kun Kocsárd nevét veszi fel az iskola

1990-től viseli az iskola a Kun Kocsárd Általános Iskola nevet. A névadás oka a Kun család kiemelkedő szerepe Ozsdola – és Erdély – történetében. A Kun nemzetség egyik legmarkánsabb alakja Kún Kocsárd (Ozsdola, 1490 körül – Nagyvárad, 1536. augusztus 24.) volt, aki Szapolyai János magyar király hadvezéreként szolgált. 1526-ban a szegedi táborban a háromszéki lovasság parancsnoka, majd János király székesfehérvári koronázásán a székely hadak vezéreként és Buda várának főkapitányaként vett részt. 1528. szeptember 23-án Sárospataknál Czibak Imre és Athinai Simon segítségével megverte a Ferdinánd-párti Serédi Gáspárt, ezzel utat nyitva János király visszatérésének. 1528-ban az erdélyi szászokat hódoltatja, 1529-ben Fogaras, 1534-ben Meggyes ellen indul fővezérként. Szolgálatai jutalmául 1531-ben megkapta az algyógyi uradalmat, oda költözött át Ozsdoláról a család. 1536 augusztusában Szatmár várát ostrommal foglalta vissza a király számára, ám az ostrom során megsebesült, és sebeibe belehalt.

A másik jelentős személyiség gróf osdolai Kuún Kocsárd (Algyógy, 1803. június 25. – Szászváros, 1895. január 11.) volt. 1848-ban Hunyad vármegye követe, majd főispánja és kormánybiztosa, aki jelentős szerepet játszott a szabadságharc támogatásában. A forradalom leverése után vagyonelkobzásra ítélték és börtönbe zárták (Komáromban hat évig szenvedett), 1856-ban szabadult és visszanyerte birtokait. Felépítette a romba dőlt algyógyi kastélyt. 1867-ben ismét Hunyad vármegye főispánja lett, tisztségéről betegsége miatt lemondott. Vagyonából saját költségén felújíttatta a szászvárosi református kollégiumot, amely 1945-ig az ő nevét viselte (ma Aurel Vlaicu Líceum), 120 ezer forintos alapítvánnyal támogatta, később 1887-ben negyedmillió forint értékű algyógyi birtokát is az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületnek (EMKE) hagyta, amelynek egyik alapítója és tiszteletbeli elnöke volt. Mélyen vallásos, nemzeti elkötelezettségű emberként életét a magyar művelődés szolgálatának szentelte.

A Kun-kastély falmaradványai a templom szomszédságában

Az iskola a régi Kun grófok udvari kertjében épült fel, ezért 1990-ben a két híres ős vitézségének és hősiességének emlékére kapta a Kun Kocsárd nevet.

1991-ben meglátogatta az intézményt a Svájcban élő ozsdolai Kun István gróf és Kun Julianna grófnő. Az iskolások rövid műsorral fogadták őket, majd néhai Balázs Ildikó magyartanár a kastélyból megmaradt kis faldarabbal ajándékozta meg a testvéreket. Az ozsdolai Kun Kocsárd Általános Iskola ma is őrzi ezt a több évszázados hagyományt: nem csupán tudást ad, hanem közösséget formál, és méltó módon viseli a régi nemesi család nevével együtt annak örökségét is.

Százéves a Kunok ozsdolai öröksége

A jubileumi ünnepségen szeretettel várták Kun István grófot, aki franciaországi leszármazottként korábban már köszöntötte az iskolát. A gróf különleges vendégként videoüzenetben szólalt fel, és szívhez szóló köszöntőbeszédben idézte fel a Kun család évszázados ozsdolai kötődését, valamint a két kiemelkedő Kocsárd ős dicsőséges életútját. Az 1952-ben Marosvásárhelyen született, jelenleg Dél-Franciaországban élő Kun István hangsúlyozta: az iskola nem csupán falakkal és tantermekkel, hanem hittel, munkával és közösséggel áll itt már egy évszázada. „Itt nemcsak tanulni lehet, hanem emberré válni is” – fogalmazott, utalva a tanulmányi eredményekre, a közös ünnepekre, a kirándulásokra, a néptáncra, éneklésre és mesemondásra, amelyek a természet szeretetére és a közösségre nevelnek. Kun István beszédében rámutatott: a család sorsa a 20. században sem volt könnyű – vagyonvesztés, fogság, börtön, majd emigráció várt rájuk. „Mindezekből világosan látszik, hogy Ozsdola és a Kun család története elválaszthatatlan egymástól” – mondta. A falu nemcsak otthona, hanem formálója is volt a nemzetségnek, miközben a Kunok dicsősége és szolgálata visszasugárzott Ozsdolára.

A beszéd zárásában a jövő felé fordult: „Legyen ez az iskola a következő száz évben is a tudás, az anyanyelv és az összetartozás otthona. Legyen a hely, ahol a gyermekek megtanulják, kik ők, honnan jöttek, és merre tartanak.” Szívből kívánta, hogy a Kun Kocsárd Általános Iskola erős, élő és megtartó közösség maradjon.