Noha négy vaskos tanulmányt tartalmaz, közérthető stílusa, valamint gazdag képi anyaga folytán mégis a nagyközönségnek is szól a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont által a múlt év őszén kiadott, Örök és változó jelképek a Székelyföldön című kötet, melyet szombaton mutattak be a SepsiBookon. A szerzők közül ketten voltak jelen – Szekeres Attila István heraldikus és Mihály János történész –, kisebb ízelítőt nyújtva a kötetben foglalt tanulmányaikból, a közvélemény számára eddig kevésbé ismert adalékokat is megosztva. A bemutatón egyértelművé vált, hogy noha sokat kutatott területekről van szó, továbbra is lehet újdonságokkal szolgálni, továbbá még mindig nagy szükség van egyes téveszmék, hamis megállapítások ellentételezésére.
A kiadvány Bicsok Zoltán csíkszeredai levéltáros, Mihály János lövétei történész, helytörténész, Pál-Antal Sándor marosvásárhelyi nyugalmazott levéltáros és a sepsiszentgyörgyi Szekeres Attila István nemzetközi címerakadémikus tanulmányait tartalmazza székelyföldi címerekről, zászlókról és pecsétekről. A bemutatón részt vevő két szerzővel P. Buzogány Árpád, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont munkatársa, a kötet szerkesztője beszélgetett. Felvezetőként egyrészt bemutatta az által képviselt közművelődési intézményt, mely – noha nem ez a fő tevékenysége – könyvkiadással is foglalkozik, így több, a témához kapcsolódó kiadványuk is napvilágot látott. A kezdeteket illetően P. Buzogány Árpád felidézte, hogy a Hargita megyei önkormányzat kezdeményezésére 2009-ben jött létre a Székely Címer-, Pecsét- és Zászlótörténeti Munkacsoport, melynek munkásságát immáron hat kötet őrzi, a legutóbbi az Örök és változó jelképek a Székelyföldön.
P. Buzogány Árpád fontosnak tartotta kiemelni: a munkacsoport tevékenységének sajátos jelleget ad az is, hogy tagjai székelyföldiek, székely származásúak, illetve jelenleg is meghatározó tevékenységet folytatnak az említett három területen, például Szekeres Attila István tervezte sok település jelenleg is használatban lévő címerét. Elmondása szerint a fellelhető legjobb szakértői csapatot sikerült összeszedni, ami pedig a jelen kötetben is közölt tanulmányokat illeti, ezek jól illeszkednek a Forrásközpont azon elvéhez, mely szerint minden korosztályt szeretnének megszólítani. Noha komoly és alapos szakmaisággal megírt munkákról van szó, ezek mégis közérthetőek, könnyen feldolgozhatóak az olvasó számára. Említést érdemel továbbá, hogy a tanulmányokhoz az illusztrációs anyagot minden szerző maga válogatta össze, mindent közérthető magyarázó szöveg kísér, szerepelnek ezek között az olvasók által ismert ábrázolások, de a képanyag java mindeddig nem forgott közkézen.
Elsőként Mihály János nyújtott rátekintést az általa a munkacsoportban vállalt feladatra, a zászlókutatásra, amely meglátása szerint az egyik legnehezebb szakág. Ez főképp a kezdeti (a 15. század előtti) időszakra igaz, tárgyi emlék ugyanis ebből a korból nem maradt fenn (a zászlók posztóból készülnek, ami nem egy időtálló anyag). A későbbi korszakokban – erdélyi fejedelemség, kuruc kor, majd a 19–20. század – már sokkal bővebb forrásanyag áll rendelkezésre. Mihály János szerint a nehézségek ellenére sikerült rekonstruálni a különböző korszakokban a székelység által használt zászlókat, és a kutatások eredményeképp a magyarhoz hasonlóan egy székely történelmi zászlósorozatot is sikerült összeállítani. A kötetben szereplő tanulmányában azt vizsgálja, hogy az 1876–1920 közötti időszakban hogyan jelentek meg a sajtóban azok a szimbólumok (ideértve a nap és hold kettősét), melyeket a székelyföldi vármegyék használtak. Mihály János ugyanakkor viszonylag részletesen kitért a székely szimbólumok zászlókon való megjelenítésének változására is.
Szekeres Attila István Tévhitek a régi székely címerről című tanulmányát illetően elmondta, számos tévhit él a székelyek címereiről, mind az úgynevezett régiről, mind az újabbról. Értékelése szerint az interneten megjelenő magyar nyelvű címertani közlések legalább fele hamis, kezdve a népszerű Wikipédia szabad enciklopédiával, ahonnan az internetes hozzáféréssel rendelkező átlagember elsősorban tájékozódik. Újabban sokan a mesterséges intelligenciát (MI) is igénybe veszik, ám eleinte ez is hamis válaszokat adott a székelyek címereiről, erdélyi címerekről, általában Erdély történetéről. Ám most kellemesen csalódott: épp a könyvbemutatóra való indulás előtt ellenőrizte, mit ír az MI a székely címerről, és jóleső érzéssel töltötte el, hogy pont a könyvben megjelent tanulmányát idézve egész jól válaszolt. Ami a régi székely címert illeti, Szekeres Attila részletesen kifejtette, hogy miért tévesek a 2009 előtti szakirodalomban megjelenő állítások, többek között a régi címer megjelenését illetően, továbbá több példát hozott fel a székelyföldi címerábrázolások változásairól, illetve az ebből fakadó félreértéseket, téveszméket illetően.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
