Demeter J. Ildikó
Kirúgtam a hámból a hétvégén: kilenc könyvet vásároltam a SepsiBook fesztiválon. Mármint kilenc darab papírból készült, lapozható olvasmányt. A tizedik csak ráadás, hangoskönyvnek nevezett műanyag lemezke, amit akár krumplihámozás közben vagy autóban is lehet hallgatni.
Tudtam volna tizenkilenc, sőt, huszonkilenc könyvet is venni, mert a választék igazán káprázatos volt, nagyon sok minden felkeltette az érdeklődésemet. De tömbházban élünk, már most sincs helyünk a polcokon, az előző beszerzések több leomlással fenyegetőző kupacban tornyosulnak itt-ott. Pedig már falura is vittem ki ezt-azt, hogy kéznél legyen az olvasnivaló, ha esik az eső vagy alszik a család.
Épp ezért, de a folyton dráguló élet miatt sem igen akartam vásárolni, legfeljebb egy-két kötetet; hiszen járok könyvtárba is, igazán nem szenvedek betűhiánytól. De aztán kezembe ugrott egy versfüzér, egy történelmi hézagpótló, egy szép album, egy regény, egy túrakalauz, egy nevettető gyűjtemény, egy szülővárosomból származó szerző műve... és nem tudtam otthagyni őket. Főleg, hogy szinte mindenhol kedvezményt kaptam, és mellé jó szót is az eladóktól, fél lábon megvitattuk, hogy az egyik vagy másik írót, költőt, kötetet miért szeretjük. Bizony némelyikről nehezen beszéltem le magam – de hátha jövőben is elhozzák. Mert vettem idén olyan könyvet is, amelyet már tavaly kiszemeltem magamnak, illetve megvolt, de elajándékoztam. Most egyenesen ajándéknak valót is válogattam, örüljenek a címzettek. Általában tényleg örülnek, szerencsések vagyunk, utólag megbeszéljük egymással az olvasottakat, átszűrjük magunkon és a másikon, és máris jobban értjük a világot. Vagy szebbnek látjuk. Tiszta haszon.
Megérte kimenni az Arénába. Már a folyosón kedves régi barát, Csipike fogadott, akit sohasem tartottam gonosz törpének, az óriás nagy bükkfában berendezett lakásánál máig nem láttam vagányabbat. A könyvvásár viszont pompás labirintusnak bizonyult, ahol a lábunk alatt kergetőző gyermekek, a minden egyéb mellett könyvekkel is megrakott szülők, a kisebb csoportokban vonuló kamaszok, az olvasás kalandjának átélésére biztató pedagógusok, egy eseményre vagy „csak úgy” kilátogató sepsiszentgyörgyiek eltévedhettek egy jó könyvet, kiállítást, beszélgetést, ismerőst keresve. Az esti koncerteken nemcsak a zenére, az énekek szövegeire is érdemes volt fülelni. Ismeretlenek is mosolyogva köszöngettek, válaszolgattak. Ünnep volt, valóban.
Ámbár megpróbálhatnánk ezt a hozzáállást hétköznapokon is. Ránk fér.
Fotó: Facebook / SepsiBook
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
