A 70-es, 80-as évek iskolájába röpített vissza László Noémi gyermekkönyvének bemutatója, ám a találkozón kiderült, azokra az érzésekre, hangulatokra, tapasztalatokra, melyeket rövid kis írásaiban megfogalmazott, nagyon rezonálnak a mai gyermekek is, mintha róluk szólna, velük történne.
A sepsiszentgyörgyi Néri Szent Fülöp-, az illyefalvi és a négyfalusi iskola diákjai jelentkeztek be a SepsiBook péntek délelőtti találkozójára, melyet Farkas Kinga, a hasonló életkorúaknak szóló Cimbora folyóirat főszerkesztője vezetett, és amely egy vidám, nyitott beszélgetéssé alakult, bevonva a teremben ülő gyermekeket is.
A Gutenberg Kiadó gondozásában megjelent A mi iskolánk tavaly elnyerte az Év gyermekkönyve díjat, és nemcsak a benne lévő szövegek értékesek, de a Hatházi Rebeka által megalkotott különleges képvilága is – fogalmazott Farkas Kinga. László Noémi elmondta, hogy rövid, kis történetei a tanároknak, tanítóknak szánt Közoktatás folyóiratba készültek, és szerkesztői buzdításra rugaszkodott el a megszokott formától, „okoskodástól”, bújt vissza egykori gyermek önmaga bőrébe, idézte fel, milyen volt iskolásnak lenni, annak jó és rossz oldalait. Három éven át, minden hónapban „fejére tette a gyermeksapkát”, és visszarepült az időben, azzal a szándékkal, hogy megmutassa a felnőtteknek, milyen a gyermekek számára az a rendszer, amit oktatásukra teremtettek. Visszatért egykori kisgyermek önmagához, az ő szemén, az ő szavaival írta le egy-egy emlékét. A szövegek végül véletlenül formálódtak könyvvé, egy fiatal illusztrátornak szeretett volna segíteni elindulni a pályán, ezért ajánlotta fel a kiadónak, ez nem sikerült, de a könyv Hatházi Rebeka közreműködésével megszületett. Harminchat rövid írást tartalmaz, és nem kronológiai sorrendben, azaz nem első osztálytól tizenkettedikig, hanem vegyesen, ahogy jöttek az emlékek – mondta el László Noémi. Kérdésre válaszolva beszélt arról is, miért többes szám első személyben szólalnak meg elmesélései: azért, mert mindenkiről szólnak, aki valaha gyermek volt, úgy gondolta, iskolai élményeink nagy része közös. „Ez nem egy személy története, emléke, hanem egy egész generációé, sőt, úgy tűnik, a mindenkori iskolás gyermekeké.”
Felolvasott néhányat írásaiból, és kiderült, a mai iskolások élményei valóban nagyon hasonlóak. Gond a korán kelés, vannak erőszakos tanárok ma is, és a gyermekcsínyek sem különböznek nagyon. Vegyes volt a válasz arra a kérdésre is, kinek jó és kinek rossz az iskolája és miért. Egyértelműen kitetszett azonban, hogy a különböző környezetből érkező gyermekek mindenikéhez szólnak László Némi több évtizeddel ezelőtti emlékeiből építkező szövegei, majd mindenki magára ismerhet egy-egy helyzetben, történetben. Nem maradt el a szerző jutalma: sok nevetés és hatalmas vastaps.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
