Késő este van már Kolozsváron, az országgyűlés alkalmára berendezett fejedelmi kancellária egyik termében még pislákol a gyertyafény. Két napja tart az országgyűlés, a fáradtság is érezteti hatását, de az íródeák újra az asztal fölé görnyed. Még egy nekigyürkőzés és készen lesz az utolsó példány is.
Az alapossággal elkészített kiváltságlevelek ott fekszenek a kancellária íróasztalán. Egyikük a távoli Háromszék felé veszi majd az útját. A címerben égszínkék katonai pajzs, mezejében koronából növekvő oroszlán mindkét lábával és karmaival meztelen kardot szorít. A pajzs feletti zárt katonai sisakot drágakövekkel és veretekkel díszített királyi korona borítja. A sisak kúpjából különböző színű szalagok (kék-arany és vörös-ezüst) omlanak alá, körülvéve és díszítve a pajzs mindkét szegélyét. A címerszőnyeg vörös, kék és zöld damaszkolt hátterű, a keret barokkos. A levél szövege fölött óriás betűk hirdetik a fejedelem nevét: Nos, Gabriel Bethlen… és a jus majestatisnak, azaz a fejedelmi felségjognak köszönhetően az új donációs nemes neve arany, illetve vörös színnel tűnik ki a szövegből: Angyalosi Mihály. Azazhogy inkább Michael Angialossi, így, latinul, mert minden oklevél ezen a kultúrnyelven fogalmazódik még a 17. századi Erdélyi Fejedelemségben. Pedig rég győzelmet aratott itt a reformáció, magyar nyelven fogalmazzák a végrendeleteket, a világi históriákat és személyes hangvételű naplókat. De a kiváltságlevél, az más. Az ősi nemesi jog hivatali megtestesítője. Fölötte még nem győzedelmeskedett az új idők szele. Az Úrnak 1615. esztendejében a magyar még csak kisegítő nyelv a kancellárián.
E zavaros időszakban sok a nyugtalansággal együtt járó szervezkedés. A katonák mellett felértékelődött a diplomaták szerepe, sűrűn járnak a fejedelmi tárgyalók, levélvivők. Békéért fohászkodik már minden igaz hazafi. Elég volt a polgárháború borzalmaiból, másfél évtized alatt hat fejedelem váltotta egymást, Erdély lakóinak fele pedig jeltelen sírokban alussza örök álmát. Igaza volt a töröknek, meg kellett volna maradni a fényességes szultán fennhatósága alatt…, „mert akkor még a szegény ember is ezüst kalánnal ett, most pedig már a nemesember sem ehetik ezüst kalánnal”.
Nem tudjuk pontosan, mikor öltötte magára a fejedelmi levélvivő szerepét az angyalosi Angyalosi Mihály, és hogy fejedelmi parancsra, vagy hűségből, kötelességtudatból tette-e. 1612 júliusában már a Báthory Gáborral szembeforduló főúri csoport tagjaként tevékenykedett, és Giczy András trónkövetelő egyik csapatával érkezett haza Konstantinápolyból. Az 1613 májusában Báthory fejedelemmel kötött átmeneti békének ő is a kedvezményezettje, az országgyűlés felmentette és birtokát is visszakapta. Az amnesztiában részesülő főurakkal együtt Angyalosi is Bethlen Gábor későbbi fejedelemségének befolyásos tisztségviselője lett, aki többnyire a levélvivő szerepét töltötte be, de főkövetként vagy követkísérőként is szolgálta a fejedelmet.
Bethlen Gábor uralkodásának első éveiben a magyarok és szászok ellentéteit képtelen volt feloldani, a Szászföld a fejedelem elleni összeesküvés irányába sodródott. A szultán engedelmességre utasította a szászokat. Az 1614 tavaszán békítő szándékkal érkező Hüszejin csausz részéről a szász jogok biztosítása helyett csak dorgálásra futotta, ami a Habsburgok karjaiba hajszolta a támogatókat kereső szászokat. Angyalosi egy erdélyi küldöttség tagjaként Hüszejin csauszt Bécs felé kísérte, hogy II. Mátyással a Habsburg–Oszmán békéről tárgyaljon. Kassán Thurzó György magyar nádor őrizetbe vetette a küldöttséget arra az időre, amíg II. Mátyás követeinek Bethlennel zajló külön tárgyalásai befejeződnek. Az öreg csausz a hallatlan eseten felháborodva a vele együtt tisztes rabságban ülő Angyalosit szidalmazta: „Angyalosit hol czigánnak, hazuknak, nem igaz magyarnak, hanem szásznak nevezi és azt mondja neki, ha te Konstantinápolyba jössz, bemártatlak a tengerbe. Amaz csak hallgat szegény.” A csausz erélyesen szólította fel II. Mátyást, hogy őrizze meg a békét Erdéllyel, ám ígéretet nem tudott a császárnál elérni. A küldöttség május 13-án Várad irányából ért vissza Erdélybe.
1615-ben Angyalosi legalább négy diplomáciai megbízatást teljesített. A török Portára áprilisban főkövetként utazhatott, segítségként a brassói Talpas Márton kísérte el Tergovistyáig. A fejedelem április 27-én kiadott, 11 pontból álló követutasítása nehéz feladatokat rótt Angyalosira. Találkoznia kellett a havasalföldi vajdával, átadni a fejedelem üdvözletét és levelét, amelyre a választ továbbítania kellett Erdélybe. Konstantinápolyba érve az Erdélyi fejedelemség állandó követének, Toldalagi Mihálynak át kellett adnia a fővezérnek szóló fejedelmi levél párját, a másik példány személyesen a fővezérnek volt kézbesítendő. Angyalosinak tájékoztatnia kellett a fővezért Erdély szorongatott helyzetéről: „A molduvai Stephán vajda, okát nem tudhatjuk miért, mireánk sokat árulkodott, sőt országa népét három hónapi éléssel táborba is szállította. És minthogy már ő Örmény Péter által a német császárhoz esküdt és az lengyel király is megengedett neki, bizonyosan értjük, hogy ha német császár hadat küld Erdélyre, Stephán vajda személy szerént reánk jő; Német császár is neki arra ígérte magát, hogy elismeri és megoltalmazza őtet a vajdaságban. Sőt, a lengyel király is tízezer kopjást ígért Erdély ellen német császárnak kardinál által.”
Angyalosi a fejedelem utasítása alapján török segítségért folyamodott, hogy Öküz Mehmed nagyvezír „fenyegető parancsolatjában fenyítse meg a moldvai vajdát, ha Erdélyre hadat bocsát. És ha mód volna benne, őnagysága rendelne mást ez mostani vajda helyett olyat, aki igaz volna, mert ez elszakadott hatalmas császárunk hűsége mellől.” Azt is el kellett érnie, hogy egy török követség a lengyel királynál „az lengyel hadak reánk jövetelinek venné idejekorán elejét.”
Szintén kényes ügyként a török által követelt erdélyi végvár, Lippa és a hozzá tartozó erősségek átadása kapcsán Angyalosinak hangsúlyoznia kellett, hogy az erdélyi kancellária átadja a várat a töröknek, de a budai pasa körültekintően járjon el az ügyben, egyelőre csak Temesvárig vonuljon.
Bethlen Gábor elvárása, hogy Habsburg támadás esetén a budai pasa ne várjon a portáról parancsot, hanem „télbe vagy nyárba kívántatik”, de segítséget nyújtson Erdélynek.
A megbeszélések titkos részletei sosem kerültek papírra, ezért Bethlen Gábor utasítása Angyalosi számára sürgető: „Mentől hamarabb siess haza jönni.”
Angyalosi sikerrel teljesítette nehéz küldetését. 1615 májusában a nagyvezír levélben igazolja a fejedelemnek, hogy „böcsületes emberetek, Angyalosi Mihály által küldött leveletek megadaték, melyből az tü állapototokat több, az ország hasznára nézendő dolgokkal egyetemben megértettük (…) úgy törekedem, hogy fogyatkozás dolgotokban ne essék, valameddig tü a hatalmas és győzhetetlen császárnak, ki e világnak uralkodója, szolgálatjában igazán, híven és engedelmesen szolgáltok (…).” Személyes kihallgatáson is fogadta Angyalosi főkövetet és Toldalagi Mihály állandó követet. Angyalosi június 8-án török és erdélyi kísérettel érkezett vissza Brassóba, június 10-én indult Gyulafehérvárra beszámolni a fejedelemnek. Szeptember 7–8-án már ismét a Portára utasították.
1615. november 27-én Angyalosi négy fő társaságában Radu Mihnea havasalföldi vajdához indult. December 23-án Johann Benkner brassói bíróval és négy havasalföldi posztelnikkel (diplomáciai képviselővel) érkezett vissza Brassóba, majd Benknerrel együtt ismét Havasalföldre indultak.
1616 decemberében Angyalosi a Portáról érkezett vissza Brassóba három fő társaságában, április 17–18-án ismét Konstantinápolyba készült négyfős küldöttségével. Június közepén egy török tisztviselővel és hatfős kísérettel érkezett vissza.
1617. november 4-én Brassóból indult a moldvai–lengyel határvidéken tartózkodó Szkender pasához, ahonnan november 21-én négy fő társaságában érkezett haza.
1619 júliusában Angyalosi levélvivőként járta meg a török fővárost, négy kísérővel szeptember 7-én érkezett Brassóba.
Bethlen Gábor fejedelem elégedett volt Angyalosi Mihály tevékenységével. Isztambuli főkövetségét követően, 1615. szeptember 30-án Kolozsváron címeres nemesi kiváltságlevelet adományozott számára katonai érdemeiért, de főként Konstantinápolyba, az oszmán Portára küldött levelek viteléért és a követségekben teljesített szolgálataiért, így Angyalosi Mihály méltán sorakozik fel a nagy fejedelem háromszéki diplomatáinak sorába.
Nemes Előd
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
