Ezt a könyvet akkor vettem a kezembe, amikor az életemnek egy nagyon nehéz időszakához érkeztem. Húsvét ünnepére készülődtünk, amikor édesapám kórházba került. Nem sok jót ígértek az orvosok: édesapám állapota válságos volt, így csupán idő kérdése volt, hogy mikor kell végbúcsút vennünk tőle. A napok ilyen körülmények között nehezen teltek, egy része az agyamnak-szívemnek mindig ott volt vele.
A könyvről feleségemtől hallottam már, előttem olvasta, de különösebben nem ajánlotta, mondván, hogy ebben a helyzetben, lehet, jobban felkavar. Én mégis úgy gondoltam, hogy nekifutok, hátha választ kapok benne néhány nehéz kérdésemre, néhány miértre.
Irvin D. Yalom – Marilyn Yalom: Halálról és életről című műve a veszteség és a szerelem története, mely gyönyörű és mélységesen szomorú egyszerre. A gyászról, a halálról, a veszteségről szól, mely életünk egy-egy szakaszában elkerülhetetlenül nehezedik az ember vállára. Nem egy könnyű olvasmány. Nem a nyelvezete vagy stílusa miatt, hiszen az hétköznapi, olvastatja magát, hanem a sok nehéz érzelem miatt, mely előtör az emberből, miközben olvassa.
Marilyn és férje, Irvin D. Yalom, a neves pszichoterapeuta elhatározzák, hogy közösen írt naplóban vallanak a feleség gyógyíthatatlan betegségéről, a közelgő véggel vívott küzdelemről, a búcsúzkodás szakaszairól, az egyedül maradás fájdalmáról. Felváltva szólal meg a fejezetekben Marilyn és Irvin, ezáltal két különböző oldalról ismerhetjük meg a halált, mely minden élet része, velejárója, lezárása. Betekintést nyerünk egy haldokló gondolataiba, félelmeibe, illetve házastársa küzdelmeibe, akinek el kell tudnia engedni őt.
Felváltva beszélnek hozzánk soraikkal, majd az egyikük hangját már nem hallhatjuk többé. Kamaszkori szerelemből házasság, majd közös életút 65 évig – ettől kell búcsúzni, ezt kell meggyászolni. És bár a házaspár már idős, ezért azt gondolná az ember, hogy ennyi idősen már teljesen „normális” a halál és számolni kell vele, mégis rámutat a könyv: akárhány éves legyen az ember, végleg búcsút venni attól, akit nagyon szeret, nagyon nehéz. Nehéz, de végső soron, a legmélyebb fájdalomban is csak az a fontos, csak az számít, hogy szerethettél és téged is viszontszerettek.
A könyv főszereplője látszólag a halál. Mégis az életre hívja fel a figyelmet, az életről beszél annak minden egyes oldala. „Sok éve vallom meggyőződéssel, hogy a halálszorongás és a meg nem élt élet között egyenes összefüggés van” – írja a szerző, ezzel arra buzdítva az olvasókat, hogy merjünk élni, merjük megélni a mindennapokat, az ajándékba kapott szép pillanatokat és adjunk hálát azokért szüntelen.
Marosi Árpád
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
