Politikai panoptikum Übü papával

Elő­adásunk abszurd, rémesen vicces, karikaturisztikus 21. századi politikai panoptikum Übü papával, Übü mamával, valamint a Lelkiösmerettel (akit bezártak a fagyasztóba), a Nyugattal és a Kelettel (akik nem mindig értik egymást), a Propagandával (akinek mindig igaza van, akkor is, ha nem), a három Töstérrel (akik négyen vannak), erotikus Nyulakkal, Alfred Jarryval, Medvékkel (már megint!), meg még ki tudja, kikkel, mert itt bármi megtörténhet, és »általjában« meg is történik” – áll az elő­adás ajánlójában. Az alkotók hozzáteszik: a szereplők természetesen kitalált alakok. Bárminemű hasonlatosságuk ma élő, hatalommal bíró s ennek révén eléggé ismert személyekkel kizárólag a véletlen, a képzelet vagy a néző túl élénk fantáziájának műve. 

Übü nem pozitív figura, de ő megpróbálja szerethetővé formálni a rendező segítségével és a kollégák közreműködésével – nyilatkozta Erdei Gábor színművész, aki Übüt játssza az előadásban. „Übü egy nagy gyerek, egy felnőtt testbe zárt kölyök, aki szeret nagyokat enni, inni, habzsolja az életet, és van mellette egy asszony, aki beülteti a bogarat a fülébe, hogy miért is nem vágyik többre, mint amije van. Ez elég neki ahhoz, hogy király akarjon lenni egyik napról a másikra” – fogalmazott a főszereplő, hozzátéve: márpedig tudjuk, hogy akkor ismerszik meg igazán az ember, amikor hatalmat kap a kezébe...

Alfred Jarry (1873–1907) francia írót elsősorban az abszurd dráma atyjaként tartja számon a színház- és irodalomtörténet. Nevéhez regények, versek, rövid színdarabok és operettlibrettók, abszurd esszék és spekulatív újságírás is kötődik. Legismertebb műve az Übü király (1896) című groteszk, szatirikus bohózat, melyet az 1920-as és 30-as évek dadaista, szürrealista és futurista mozgalmainak, valamint az 1950-es és 60-as évek abszurd színházának előfutáraként emlegetnek. A darab első párizsi bemutatója hatalmas botrányt kavart, két előadás után levették a Nouveau-Théâtre műsoráról. Übü figuráját – akiről A láncravert Übü, Übü a csúcson, A felszarvazott Übü címmel a későbbiekben egész drámaciklust írt – középiskolai fizikatanáráról mintázta a szerző.

Hegymegi Máté rendező bevallása szerint olyan szöveget keresett ötödik sepsiszentgyörgyi munkájához, amely viccesebb, groteszkebb az eddigieknél, amely több teret enged a szélsőséges színészi játéknak. Így jutott el az Übü-drámákig, melyeket Garai Judit dramaturg dolgozott át, saját szövegekkel megtűzdelve, kimondottan az előadókhoz alakítva a partitúrát. „Én azt gondolom, hogy nagyon izzó és nagyon mai ez a történet, de úgy tud reagálni a politikára, hatalmi helyzetekre, túlkapásokra, önzésre, kisszerűségre, hogy amellett, hogy szembesít, megkönnyebbülve ki is tudjuk nevetni ezeket a helyzeteket, személyiségjegyeket. Nagyszerű alapanyag volt, melyből hatalmas színészi amplitúdók születtek, s azt gondolom, hogy egy nagyon humoros, ugyanakkor fájdalmasan groteszk előadás jött létre. Iszonyatosan erős ez a társulat, én nagyon szeretek velük dolgozni, mindig izgalmas utat járunk be együtt” – fogalmazott a rendező.

Az előadás elkészítésében a rendező további munkatársai voltak: Fekete Anna díszlettervező, Cs. Kiss Zsuzsanna és Szőke Zsuzsi jelmeztervezők, Kónya-Ütő Bence zeneszerző, Baumgartner Sándor fénytervező, Veres Bartha Edit ügyelő és Dobra Mária Magdolna súgó. Előadók: Erdei Gábor, Pálffy Tibor, Korodi Janka, Kónya-Ütő Bence, Mátray László, Derzsi Dezső, Gajzágó Zsuzsa, Szalma Hajnalka, Varsányi Szabolcs, Göllner Boróka, Nagy-Kopeczky Kristóf, Pignitzky Gellért és Nemes Levente (hangfelvételen).