Az elnök kormánya

Amióta a szociáldemokraták önös politikai érdekből, az államelnök hallgatólagos engedélyével megbuktatták az Ilie Bolojan vezette kormányt, a megásott árkok csak tovább mélyültek. Gyorsan semmivé vált a PSD forgatókönyve, nem lázadtak fel pártelnökük ellen a liberálisok, és nem lehetett újra összetákolni egy Nyugat-barát többséget, immár Bolojan nélkül. Sőt, a PSD és az USR annyira zokon vette a PSD lépését, hogy azóta is ragaszkodnak álláspontjukhoz: nem vesznek részt olyan kabinetben, melynek a Grindeanu vezette párt is része. A PSD ágál, vezetői folyamatosan azt nyilatkozzák, hogy nem lépnek koalícióra az AUR-ral, de a parlamentben mégiscsak alakulgat az együttműködés a szélsőséges párttal: több kétes törvényt is átnyomtak közösen a plénumon.

Ez a jelenlegi helyzet, mindenki haragszik mindenkire, összeegyeztethetetlen feltételek sokasága minden oldalon, és ebből kellett az államelnöknek egy stabil, demokratikus értékeket valló, szélsőségesek nélküli kormányt összekalapálnia. Lehetetlen küldetésnek látszott, hisz már nemcsak külső és belső válság, gazdasági katasztrófa fenyegeti Romániát, de mélyül a társadalmi elégedetlenség is, egyre többen vonulnak utcára tiltakozni a tervezett bértörvény ellen, amelyet még a korábbi kormány alkotott meg (nem mellesleg egy PSD-s munkaügyi miniszterrel) az EU-s pénzek lehívásának nyomása alatt.

Nicușor Dan négy hétig húzta az időt, több békítő fordulót is szervezett, látszólag eredménytelenül. Tegnap végül előállt egy névvel, Eugen Tomac európai parlamenti képviselőt, külhoni románokért felelős tiszteletbeli tanácsadóját, a román parlamentbe be sem jutott Népi Mozgalom Párt (PMP) elnökét bízta meg kormányalakítással. Mint fogalmazott, a politikai pártok saját érdekeiket helyezték előtérbe, így kénytelen volt máshol keresgélni, egy függetlent megbízni, hogy alakítson szakértői kormányt.
Megeshet, beválnak az elnök számításai, és hamarosan új kormánya lesz Romániának. Eugen Tomacnak talán sikerül összehoznia bár egy törékeny parlamenti többséget technokratának nevezett miniszterei támogatására. A politikai pártok hátradőlhetnek, mindenki ellenzékbe vonulhat, ám nagy kérdés, hogy mit tud majd tenni egy ilyen kabinet. Ilie Bolojannak egy erős párt elnökeként, jelentős parlamenti többséggel a háta mögött sem sikerült reformokat életbe ültetnie, a PSD kerékkötése minden érdemi lépését akadályozta. Az államelnök összetákolhatja saját szakértői kormányát, csakhogy megtapasztalhattuk már a Dacian Cioloș-féle kísérlet során, hogy szinte semmire sem képes egy ilyen kabinet. Lehívják az EU-s milliárdokat, féken tartják a kiadásokat – ennél többet nem várhatunk majd tőlük. És néhány hónap múlva megbukhatnak, mert politikai érdekeket sértenek.

Nicușor Dannak nem sikerült megoldania a politikai válságot, ama gordiuszi csomó lazult kicsit, de nem enged. Egy tehetetlen, politikusok által sakkban tartott kormánnyal fejlődés, valós reformok nem várhatóak. Az elnök megpihenhet, ám a jól végzett munka nyújtotta elégtétel elmarad, Románia továbbra is vesztegeti idejét, lehetőségeit.

Eugen Tomac és Nicușor Dan. Fotó: presidency.ro