Ahogy a tavasz lassan átadja helyét a nyárnak, az erdők és parkok korhadó tuskóin, elöregedett fatörzsein feltűnnek a csengettyűgombák (Pluteus nemzetség). Nem harsányak, nem hivalkodóak, mégis sajátos módon jelzik: megérkezett a nyári gombaszezon első igazi hulláma.
Barna csengettyűgomba
(Pluteus cervinus)
Sepsiszentgyörgy parkjaiban vagy a közeli erdőkben sétálva gyakran bukkanhatunk egy barnás színezetű, korhadó fatörzseken élő gombára: ez a barna csengettyűgomba. Ő a legismertebb csengettyűgomba, nemzetségének igazi vezéralakja. Tekintélyes méretűre is megnőhet, kalapja olykor a 10–15 centimétert is eléri. Felülete nedves időben zsírosan fénylik, színe pedig a világos szürkésbarnától a mély gesztenyebarnáig változhat.
Legérdekesebb ismertetőjele a lemezeiben rejlik. Ezek sűrűn állnak, puhán rugalmasak, és olyan könnyen „lapozhatók”, mint egy könyv oldalai. Fiatalon még fehérek, később azonban a spórák érésével fokozatosan rózsaszínűvé, végül húsvörös árnyalatúvá válnak. Ez a rózsaszín spórapor a csengettyűgombák egyik legfontosabb határozóbélyege.
A barna csengettyűgomba igazi „famunkás”: elhalt, korhadó faanyagon fejlődik, fontos szerepet játszva az erdők és parkok természetes lebontó folyamataiban. A fák lignin- és cellulóztartalmát bontja le, így részt vesz az elhalt faanyag visszaforgatásában a természet körforgásába. Sepsiszentgyörgyi megfigyeléseim során leggyakrabban magányosan vagy párban bukkant fel, ritkábban kisebb csoportokban. Városi környezetben fűz, amerikai juhar, vadgesztenye, nyár és cseresznyeszilva korhadó maradványain egyaránt sikerült megfigyelnem. Szívósságát jól mutatja, hogy a szárazabb időszakokban sem tűnik el teljesen: egy kisebb eső után is gyorsan képes új termőtesteket fejleszteni.
Ha valaki konyhai alapanyagként tekint rá, fontos tudni: ehető, de gasztronómiai értéke szerény. Illata és íze a retekre emlékeztet, húsa puha és vizenyős. Nem véletlen, hogy a neves erdélyi gombaszakértő, Veress Magda találóan „hézagpótló” gombának nevezte. Inkább csak más fajokkal együtt, vegyes gombás ételekben
használják.
Érdekesség, hogy a faj szinte az egész északi féltekén elterjedt: Európától Észak-Amerikán át Ázsiáig megtalálható. Latin fajneve, a cervinus („szarvashoz tartozó”) és román neve (ciuperca cerbilor) egyaránt a szarvasra utal. A névadás eredete nem teljesen tisztázott: egyesek szerint a kalap színe emlékeztet a szarvas bőrére, mások szerint mikroszkóp alatt bizonyos sejtek végződései agancsszerűen elágaznak.
A barna csengettyűgomba az erdők, városok igénytelen lakója, ugyan nem tartozik a leglátványosabb vagy legízletesebb fajok közé, mégis izgalmas színfoltja városi gombavilágunknak. Ha rátalálunk, ne rúgjuk fel, ne tapossuk el! Hadd dolgozzon szorgalmas lebontóként ott, ahol a fa visszatérni készül a földbe.
Farkas János
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
