Egyszer egy kisfiú a vakáció első napján eldöntötte, hogy az egész nyári szünidőt azzal fogja tölteni, hogy kincseket keresgél, olyan kincseket, melyeket majd más gyerekek megirigyelhetnek tőle.
Elővett egy tiszta lapot és gyorsan írt egy „bakancslistát”, melyre a következő dolgok kerültek fel: csodaszép kagylók és különleges csigaházak, színes madártollak, madártojások, ritka pénzérmék, négylevelű lóhere, pillangók, rovarok. És valóban, azzal töltötte el az egész nyarat, hogy vagy a földet leste vagy a fákat kutatta, hátha talál egy-két kincset magának, hátha kipipálhat egy-két dolgot azon a listán.
Nyár végére a kisfiú büszkén nézett tükörbe: kosara és zsebei egyaránt tele voltak különleges kincsekkel. Talált egy galambtojást és mellé színes tollakat, a nagymamája varrógépfiókjából régi pénzérmék kerültek elő, sőt, néhányat a földön is talált, a partról szebbnél szebb kagylókat gyűjtött és négylevelű lóherét is talált, nem is egyet, hanem hármat. Mennyi szerencsém lesz az elkövetkezendő tanévben! – gondolta magában és képzeletben megveregette a saját vállát.
Aztán fogta a kincseit, és megmutatta a nagytatájának is, arra számítva, hogy majd nagy dicséretet kap érte. A nagytatája azonban egy cseppet sem volt büszke, dicsérni sem dicsérte, még csak nem is mosolygott, hanem komor arccal ennyit mondott:
– Ez mind szép és jó fiam, de mond, míg a kincseidre koncentráltál, volt-e időd barátkozni? Hányszor mosolyogtál úgy igazán? Segítettél-e szüleidnek? Figyeltél-e magadra, a lelkedre?
A kisfiú elszégyellte magát, de nem szólt semmit. Figyelte, ahogy nagytatája egy másik listát vesz elő és átnyújtja neki. A listán a következők szerepeltek: őszinte mosoly, segítségnyújtás, egy új barát, bocsánatkérés és megbocsátás, vigasztaló szó, dicsérő szó…
– Tudod, fiam, ezek azok a kincsek, melyek nem törnek össze, nem veszíted el, nem rozsdásodnak meg, nem lopja el a tolvaj. Ezek azok a kincsek, melyeket magaddal viszel egész életedben!
A kisfiú akkor értette meg igazán, mire tanít Jézus a hegyi beszédben: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a rozsda és a moly megemészti, a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a te kincsed van, ott van a szíved is.” (Máté 6,19-21)
Úgy töltsétek a vakációt, úgy éljétek az életet, hogy egy percig se feledkezzetek meg erről!
Marosi Tünde
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
