A tinóruk a tudomány számára is különleges csoportot alkotnak. Régebben szinte minden tinórut a Boletus nemzetségbe soroltak. A mikológia fejlődésével azonban egyre több különbségre derült fény, a modern genetikai vizsgálatok pedig valóságos családfa-átrendezést hajtottak végre. Számos korábbi „Boletus” új nemzetségbe került, mai tudásunk szerint a tinóruk rokonsági viszonyai sokkal összetettebbek, mint azt néhány évtizede gondolták.
Aranyos tinóru
(Xerocomellus chrysenteron)
Sokan úgy vélik, hogy a gombászathoz gumicsizma, fonott kosár és egy távoli, hegyvidéki erdő szükséges. Pedig a természet néha a betonfalak közé is beköltözik, és a legváratlanabb helyeken rendezi be apró kiállításait. Sepsiszentgyörgy lakónegyedeinek szerény zöldövezeteiben vagy akár egy forgalmas utcai fasor tövében is rábukkanhatunk egyik kedvencemre, az aranyos tinórura.
Ez a gomba nem akar versenyezni a vargányák tekintélyt parancsoló méretével. Kalapja többnyire 4–10 centiméteres, mégis szinte lehetetlen nem észrevenni, ha elsétálunk mellette. Legkülönlegesebb ismertetőjele a barnás, bársonyos felületű kalapbőr, amely az idő múlásával jellegzetesen felrepedezik. A hajszálvékony hasadékokból, illetve a csigák és rovarok rágásnyomai mentén élénk málnavörös hús villan elő – mintha egy kopott antik festmény lakkrétege alatt sejlenének fel élénk rubinvörös ecsetvonások.
Ha megfordítjuk, szemünk elé tárul tág pórusú, sárga termőrétege, amely idővel olívzöldes árnyalatot ölt. Karcsú, gyakran kissé görbült tönkjét sárga alapon vöröses pontok tarkítják, ám hiányzik róla a vargányákra jellemző hálózatos mintázat. Érintésre vagy vágás esetén a hús és a pórusok lassan kékeszöldre színeződnek.
Az aranyos tinóru a fák csendes szövetségese: városi környezetben különösen a hársak és tölgyek barátságát keresi, amelyekkel szoros gyökérkapcsolatban (mikorrhizában) él. Latin fajneve, a chrysenteron szó szerint „arany belsejűt” jelent, míg több európai nyelvben inkább jellegzetes mintázatára utalnak, az angolok például „vörösen repedező tinóruként” (red cracking bolete) emlegetik.
Bár ehető, gasztronómiai értéke elmarad nemes rokonaiétól. Húsa viszonylag puha, az idősebb példányok pedig hamar szivacsossá válnak, ezért önálló csemege helyett inkább vegyes gombaételek kiegészítőjeként érdemes felhasználni.
A természet drámája azonban még a városi aszfalt mellett sem ér véget. Az aranyos tinórura egy különleges élősködő, az aranypenész (Hypomyces chrysospermus) vadászik. Ez a gomba – hiszen a penészfélék is a gombák birodalmához tartoznak – előbb fehéres, majd aranysárga bevonattal fojtja meg áldozatát, végül teljesen feléli azt. Különös látvány: egy gombán élő másik gomba. A természet olykor nem a vadon mélyén, hanem közvetlenül a járdaszegély mellett villantja fel csodáit.
Farkas János
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
