„A városok történelme és karaktere érték, amelyet őriznünk kell, még akkor is, ha az átalakulás folyamata már-már visszafordíthatatlanná vált” – írja József Álmos legújabb helytörténeti kiadványa, a Lebontott házak, eltűnt utcák, megváltozott terek – Sepsiszentgyörgy című könyv bevezetőjében. És aki kézbe veszi, fellapozza a kötetet, elmerül a régi fényképek világában, minden bizonnyal arra a következtetésre jut: a városnak nemcsak történelme és karaktere van, hanem lelke is.
A Tortoma Kiadó gondozásában idén megjelent könyv Sepsiszentgyörgy arculatának változásaiba nyújt betekintést az 1968-as megyésítéstől 1990-ig, a Ceaușescu-rezsim bukásáig. Azért éppen ezt az időszakot veszi górcső alá a szerző, mert ha annak előtte az évszázadok során Sepsiszentgyörgy arculata természetes módon formálódott, tükrözve az ott élő székely közösség hagyományait, életmódját, értékeit, Nicolae Ceaușescu iparosítási és urbanisztikai, településrombolási programja révén e két évtized során a hatalom brutális beavatkozást hajtott végre a városképen. József Álmos idézi a történelmi hátteret: az 1970-es, 80-as években a rendszer szándéka túlmutatott a modernizáción, a társadalmi kontroll kiterjesztését célozták egy jól kigondolt, mérnöki szemléletű program révén, egy központosított, uniformizált építészeti stílus erőltetésével, amely városrendezés címén is a társadalom radikális átformálását célozta, beleértve a települések etnikai összetételének megváltoztatását, tehát az elrománosítást is.
E változásokat József Álmos már-már nagyítóval mutatja be: hihetetlenül gazdag képanyaggal, korabeli és jelenkori fotókkal, térképekkel, tervrajzokkal, saját ábrákkal, részletes és precíz leírással. Megelevenedik, hogy milyen volt a városközpont északi része, a Sugás Áruház környéke, a 105-ös tömbház szomszédsága, az 1918. december 1. út és az állomás, az Olt utca és környezete. Műholdas navigációs rendszer pontosságát idéző precizitással mutatja be a szerző, hogy a lebontott házak helyén mi létesült, az újonnan létrejövő utcáknak milyen épületek estek áldozatul, miként alakultak át a település régi terei. S bár a képekhez fűzött magyarázatok voltaképpen tömör, információban gazdag, mondhatni tárgyilagos leírások, az egymás mellé állított képek, a rövid történelmi háttér, a tényként közölt számok mögött felsejlik a folyamat drámaisága is, hiszen a lebontásra ítélt épületekben mind-mind emberek éltek, akiket a családi, szülői házból igénytelenebb tömbházlakásokba költöztettek, nagyon sok esetben jelképes kártérítést sem fizetett az állam.
Szerkezete és gazdag képanyaga révén nemcsak a régi kort megélt olvasóknak lehet izgalmas a kötet, hanem az ifjabb nemzedék számára is – az „ilyen volt – ilyen lett” képpárosítások révén félig tréfásan akár Instagram-kompatibilisnak is nevezhetnénk a képanyag feldolgozását. Jóllehet az Y, Z generációk vagy az újonnan beköltözöttek számára a jelen a természetes – írja a szerző –, a kötet révén alkalmuk adódik megismerni, milyen város állt a jelen mögött, és közben tudatosíthatják, hogy a városfejlesztés lehet tudatos, és nem feltétlenül jár együtt múltrombolással. Miközben a romániai társadalomban egyre inkább teret hódít a kommunista rendszer iránti nosztalgia, különösen tanulságos lehet azon térkép böngészése, amely a Mi lett volna, ha...? kérdésre válaszol: József Álmos a régi rezsim által megálmodott, az 1987-es rendezési tervben rögzített új központot is részletesen bemutatja, megjelölve, hogy mely belvárosi utcaszakaszokat kellett volna felszámolni a grandomán elképzelés kivitelezéséhez.
Különleges, interaktív színfoltja a kötetnek az a városismereti tudáspróba, amelyben a szerző játékra hívja az olvasót, a képes feladványokat megfejtőkre pedig sorsolás után könyvjutalom is várhat.
József Álmos könyvének fő vonzereje, hogy a képek révén a történelem, Sepsiszentgyörgy történelme szemmel láthatóvá, ismerőssé, személyessé válik, a múlt beépül így jelenünkbe, és megtanít más szemmel tekinteni a város egy-egy utcájára, épületére, hiszen akkor lesz igazán a miénk a tér, ha történetek, emlékek, élmények fűznek hozzá. És ekkor derül ki az is, hogy a helynek nemcsak történelme, karaktere, de lelke is van. Valahol a régóta álló vagy most épülő házak között, a megváltozott terek sarkában, eltűnt utcák porában, új utak zajában – a város lelkét a benne élők formálják, mindazok, akik otthonuknak vallják e helyet, aki számára nem térkép e táj. József Álmos egész munkássága és e kötete révén is minden bizonnyal hozzájárul ahhoz, hogy Sepsiszentgyörgy lelkét megtaláljuk, megismerjük.
(A könyv megvásárolható a sepsiszentgyörgyi LibriM Könyvudvarban is.)
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
