A történelem nemcsak hősökről, hanem árulókról is szól, még ha igencsak keveset emlegetjük őket. A sport világában is beszélhetünk eredményességről és eredménytelenségről egyaránt, sztárokról és – antisztárokról. A sokszorosan aranylabdás – és a világbajnokság többi meccsén amúgy jól szereplő – Lionel Messi nevét mondhatni mindenki ismeri. Most viszont elérkezett az ideje, hogy mélyen az agyunkba véssük Leandro Paredes nevét is.
A Boca Juniors 82-szeres középpályás válogatottja Rómában, Szentpétervárott, Párizsban és Torinóban is rúgta a pettyest, aztán visszatért klubjához, de immár New York stadionjában vonult be végérvényes a futballtörténelembe. Nála sportszerűtlenebb futballistát, a teljesen kiérdemelt vereséget el nem viselő és agresszíven megnyilvánuló sportolót életemben nem láttam. Paredes már kapott egy sárga lapot a pályán a világbajnoki döntőt romboló védekezésre, a kapura törés élményének megvonására, az ellenfél szétrúgására, majd úgy két és fél órás focitlanságot követően a tizenegyesek berúgására készülő argentin válogatott tagjaként. És mivel a negyven-ötven millió euróra taksált játékos zsebei csak az ezüstéremmel járó busás dollárkötegek és nem az aranyéremért járó még vastagabb pénzpiramisok befogadására predesztináltattak, a különbség elvesztése miatti újabb jachtozások, netán dorbézolások és dicsőségre törekvések teljesen elborították az agyát. A birkózás, a dzsúdó, a karate és a szumó mindenféle fogását bevetette a döntőt teljes erkölcsi és focifölénnyel megérdemelten megnyerő ellenfelei ellen. Ellenségeknek tekintette őket, akiket le kell teperni a földre. Mindezt sok tízezer jelen levő és pár milliárd tévénéző, világhálót követő embertárs meghökkenésére.
Paredes parádéja minősíthetetlen, a foci és Argentína szégyene. Lehet-e más oka, mint az antifoci pénzszagú bálványa? Mert arról szó sem lehetett, hogy bármiféle igazságtalanság frusztrációjával telítődött volna. Egyrészt minden bírói ítélet teljesen igazságos volt, másrészt az alapszabályzatában a gólszerzés célját rögzítő futball szégyene világbajnoki döntőt játszani úgy, hogy az argentin csapatnak egyetlen kapura lövésig sem sikerül eljutnia a rendes játékidő és a vele járó hosszabbítások száz percében, majd a 106. percben bekapott góltól is csak háromra futotta kapun kívül. Adott helyzetben 20–0 volt a kapura lövések aránya, a legjobb dél-amerikai pedig Shakira volt a pályán a meghosszabbított szünetben zajló show-műsor szereplőjeként. Messi száz perc alatt 29-szer ért labdához, az argentin játékosok pedig szinte ennyiszer az ellenfél lábához. Ez a látvány pedig minimum tizenegyezer dollárjába került az argentin antifutballt a helyszínen is megtapasztaló pénzes szurkolónak.
Esetleg azért lehetett frusztrált az anyai ágon paraguayi származású Paredes, mert már nem beszéli anyanyelvét, a guarani nyelvet, csak a spanyolt? Netán történelmi igazságtételt akart véghezvinni az egykori konkvisztádorok ősbirodalma ellen? Vagy a Falkland-szigetek hovatartozásáért állt volna bosszút, mert jachtjával éppen ott szeretett volna vakációzni idén nyáron? Félretéve az iróniát: aligha. Persze kíváncsiak vagyunk, hogy milyen megrovásban minősíti majd a FIFA a sportszerűtlenség határait feszegető játékost, meg arra is, hogy a totális antifutballt játszó Argentína kap-e sárga lapot. De leginkább arra várjuk a választ – az idei futball-világbajnokság halaszthatatlanná teszi –, hogy miképpen lehetne visszatérni a foci szeretetére a pénz bálványozása helyett.
Végül egy személyes vallomás és élmény. Az argentin futballhoz mindig vegyesen viszonyultam. Ma sem feledhetem Kempes színészkedéseit és időhúzó fetrengéseit, meg a csodagyerek Maradonának sem volt könnyű megbocsátani a tudatos kezezést Anglia ellen (a híres Isten keze-gól…), amiért a mai VAR-technika alapján bizonyára piros lap járt volna. De a nyolcszoros aranylabdás Messi képességei, no meg az argentin foci meg-megvillanásai mindezeket feledtették. Paredes totális sportszerűtlensége után azonban nehéz lesz új Messit találnia Argentínának...
Argentína fővárosa, Buenos Aires egyik negyedének névadója a Boca Juniors focicsapat, amely a River Plate társaságában az egyik legendás argentin klub. Itt rúgta a pöttyöst Diego Maradona és Lionel Messi. A Boca negyed színesre festett házsorait járva gipszszobruk, arcképük sok helyen fellelhető. Akárcsak Ferenc pápáé, az argentin főváros korábbi kardinálisáé, aki amúgy elfogadta a Boca Juniors díszklubtagságát. Javaslom, hogy a gyónást végző Paredes szobrát is mintázzák meg mindenki okulására. Maradona, Messi, Paredes és Ferenc pápa. Focit, cirkuszt a népnek – némi vallásossággal dúsítva.
Dr. Ábrám Zoltán
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
