Az élet törékenységének sugallata akkor érint vállon minket, amikor biztosnak hitt oszlopot látunk megroppanni, a számunkra eligazodási pontként rendelt ember kilép életünkből, a reális találkozás helyett szellemi kötődéssé nemesül.
Mocsáry-Gondos Irén tanárnő (1947–2026) a Nagy Mózes Főgimnázium közösségében közel öt évtizedig a szilárd emberi tartás, értelmiségi tisztánlátás, észszerű mérlegelés, bölcs derű és elfogadó jóság képességével volt köztünk. Nem vonunk határokat az iskolánkban harminc évet szolgáló pályaképe után, mert nyugdíjazása után is az a kantás tanár tudott maradni, aki éber figyelemmel és aggódó szeretettel őrködött iskolája fölött. A tanár néni mértéktartó bölcsességével mindig akkor lépett szolgálatba, amikor eligazításra volt szükség, amikor megértő szeretetével mások dúlt hitein kellett egyensúlyozni. Bölcsessége megfékezte a támadókat és erősítette a bizonytalanokat. Jellemző volt rá egy kortalanság, hiszen mindig kifinomult ízlésével, árnyalt stílusérzékével, makulátlan rendezettségével, sajátos hanghordozásával élt köztünk.
Volt diákjaként emlékszem a rendszerváltás utáni újjászervezett magyar nyelvű oktatás kilencedik osztályában megélt magyarórákra. Az első hónapban már tudtam, magyar szakra megyek. Számomra ő volt az igazi tanár. Sose akart dominálni. Kijelentések helyett kérdései voltak. A magyaróra egy folyamat volt: a csermelytől elvezetett az óceánig. Ma már tudom, hogy a maga higgadt temperamentumában mégis több nyelven beszélt az emberi kapcsolataiban. Mindig csak annyit mondott, amire az adott helyzetben szüksége volt a hallgatójának. Mindenkinek másképp tudta mérni a szavak súlyát. Tudta, hogy az élet értelme nem az igazságkeresés, hanem az elfogadó szeretet. Ő az az ember, aki mindenkiről csak jót mondott. A másikban a hitet erősítette. Az élet bölcs tanítója volt, hiszen gyakran a hallgató szerepében segítette környezetét egyensúlyba kerülni.
Mocsáry-Gondos Irén élettörténete tanulság számunkra. A református parókiáról hozott kulturális áramkörből indult, a kolozsvári magyar–francia szak értelmiségi szerepkörével hét évig a berecki iskola szolgálatában, majd 1978-tól a Nagy Mózes Főgimnáziumban szakmailag kiteljesedve élte életét. Minden magyaróra elején verset mondtunk, amikor az élménypedagógia még csak ébredezett, mi már a véleményalkotást napirendként gyakoroltuk, gyakori kis utalásokkal a kulturális hálót szőtte körénk. Kitekintése volt a világra, így egy bölcsebb világképet mutatott felénk. Szerette az egyértelmű igazságokat, a sallangmentes ábrázolást, az intellektuális állásfoglalást. Nem véletlen, hogy Ady Endre költészeténél hosszabban elidéztünk, a szittya magasság felé terelte lelkünket. Erős hittel közvetített megtartó értékrendeket. Közben ő egy nagyon modern ember volt, de sosem hivalkodó, mintha stílusában kortársai előtt járt volna. A kortárs művészetet nyitott szívvel fogadta. Diákjait kulturális rendezvényekbe vonta be.
Nyugdíjas tanárként önzetlenül sokat segített volt kollégáin. Helyettesíteni mindig hívható volt. Betegszabadságaink idején teljes felelősséggel átvette a terhet. A Székely Hírmondónál sok éven át hetente kétszer korrektúrát vállalt, helyi monográfiák szöveggondozását segítette, Ozsdola franciaországi testvérkapcsolatát támogatta nyelvtudásával. Tette a dolgát, így nem láttuk megöregedni. Szerénysége szeretetet hozott közénk, bölcsessége erőforrássá vált. Sokat kaptunk Tőle, de főleg az egymás iránti tiszteletet sajátíthattuk el.
Az iskola közössége nevében a gyászoló család számára kívánok vigasztalást. A tanár néni erős és töretlen hite legyen köztünk erős kötődés, mert lélektől lélekig jelölte az utat közel nyolc évtizeden át. Nyugalma legyen csendes, emléke áldott.
Deák Ferenc
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
