Pálmai Tamás
Kicsit lebutítva az aszály olyan időszakot jelent, amikor az éghajlattól elvárhatóhoz képest sokkal kevesebb csapadék esik, a magas hőmérséklet miatt a talaj párolgási vesztesége jelentősen megnő. Időtartama akár évekig is eltarthat, szélsőséges esetben pedig tömeges elvándorlást is okozhat. Magyarországon egyre gyakrabban fordul elő aszály. A legnagyobb 1863-ban volt, amikor az Alföld legnagyobb részén nemcsak termés nem volt, hanem sok haszonállat is elpusztult, éhínség tört ki.
A meghatározás szerint létezik meteorológiai, hidrológiai és gazdasági aszály. A meteorológiait a csapadékhiány okozza. A hidrológiai azt jelenti, hogy kiszáradnak a felszín fölötti vizek. A gazdasági aszályban a növényzetet sokkoló stresszhatás éri a nagy párolgás és a talajvíz szintjének csökkenése miatt.
Okairól sok vita folyik, de egyre inkább úgy tűnik, hogy mi, emberek vagyunk a kiváltói. Egyre beszélünk róla, mégis sokan összeesküvésnek tartják, pedig a dolog egyszerű: a semmire tekintettel nem levő pénzéhség a fő ok. No nem a miénk, kisembereké – bár mi sem vagyunk egyáltalán szentek –, hanem a Föld lakosságához képest valóban csak maréknyi világuraké, akiknek csak egy számít: a haszon. Eszméletlenül sok felesleges dolog vesz körül, amelyek nélkül vígan élhetnénk, de belénk sulykolják, hogy ez vagy az nélkül nem is vagyunk emberek, nem is számítunk senkinek. Csak el kell menni valamelyik bevásárlócentrumba bárhol a világon – hisz uniformizáltak, egyformák mindenhol –, és odafigyelve meg kell számolni, hány olyan termék van a polcokon, melyek valóban létfontosságúak.
Nem azt mondom, hogy vissza kell menni a kőkorszakba. Elég csak fél évszázadra visszagondolni. Most én is ezt teszem. Gyerekkoromban megműveltük a kis földet, amit a kommunizmus engedett. Tartottunk baromfit, disznót. A tejet a tehenet tartó gazdától vettük. A megtermelt fölös krumpliért cserébe búzát kaptunk Moldvából. A kenyeret sütöttük, a pálinkát főzettük. Önellátóak voltunk csaknem. A boltba csak két dologért küldtek: petróleumért a lámpába és kékítőért a mosáshoz. Fát az erdőről vettünk. Az anyák, nagymamák fontak, kötöttek, varrtak. A játék is „házi gyártású” volt: bodzasíp, parittya, nyíl, fakard, csuhébaba.
Most mindezt mintha elfelejtettük volna. Pedig a Földanya egyfolytában jelez, üzen, a Jóisten folyamatosan küldi jeleit, mi mégis süketnek, vaknak tettetjük magunk, pedig a lelkünk mélyén rég tudjuk, hogy baj van.
Nos, mára aztán kinyílhatott a csipánk. Nem langyos, de forró mosogatórongyként csapódik arcunkba a valóság. A természet, a gazdaság, a társadalom sokkhatás alatt áll. Ha ez sem ébreszt fel, hát két választásunk van: a purgatórium vagy a pokol. Pedig mennyországban is élhetnénk.
Fotó: Pixabay.com
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
