Az emberek többsége kétkedve vagy egyenesen félelemmel tekint a galócákra. Nem is alaptalanul: e nemzetség (Amanita) soraiban találjuk vidékünk legveszélyesebb gombáját, a gyilkos galócát (A. phalloides). De a galócák világa ennél jóval árnyaltabb, a több mint száz európai faj között pedig akad olyan is, amely Háromszéken különösen nagy népszerűségnek örvend. Augusztusi főszereplőnk a piruló galóca (Amanita rubescens), vagy ahogy errefelé sokan nevezik, ismerik: a borsgomba. Megfelelő elkészítés után kiváló étkezési gomba, amelyet a helyi piacon is gyakran kínálnak.
A borsgomba, amely elpirul, ha megsértik
A piruló galóca nevét nem a szemérmességéről kapta. Ha megsérül, megvágjuk, vagy akár egy csiga megrágja, húsa lassan rózsaszínűre, majd borvörösre színeződik. Ez a különös jelenség annyira jellemző rá, hogy a gyakorlott gombászok számára az egyik legfontosabb fajtabélyeg.
Sepsiszentgyörgy környékén nyáron és ősszel az egyik leggyakoribb ehető erdei gomba. Lombos és fenyőerdőkben egyaránt előfordul, gyakran ugyanazon az ösvényen találkozhatunk vele, ahol vargányát vagy rókagombát keresünk. A fákkal mikorrhizás kapcsolatban él, ezért mindig erdőkhöz, facsoportokhoz kötődik.
Kalapja rendszerint 5–15 centiméter átmérőjű, de kedvező időjárás esetén ennél nagyobbra is megnőhet. Színe rendkívül változatos: a szürkésbarnától a vörösesbarnán át egészen a rózsás árnyalatokig terjedhet, de akár fehéresre is kifakulhat. Felületét általában világosabb, szürkés-rózsaszínes pettyek díszítik, amelyek a fiatal gombát takaró általános burok maradványai. Egy nyári zápor azonban könnyen lemossa ezeket, így az idősebb példányok olykor megtévesztően sima kalapot viselnek.
Lemezei fiatalon hófehérek és sűrűn állnak, később azonban rajtuk is megjelennek a jellegzetes rozsdás-rózsás foltok. Tönkje eleinte vaskos és tömör, majd megnyúlik, felső részén pedig egy jól fejlett, felül finoman bordázott gallért hordoz. Bocskora nincs, töve azonban gumósan megvastagodott.
A faj legfontosabb ismertetőjele mégsem a kalap színe vagy a tönk alakja, hanem a hús elszíneződése. Ha a tönköt kettévágjuk, különösen a tövénél figyelhetjük meg, hogy a fehéres hús rövid idő alatt rózsaszínű, majd borvörös árnyalatot vesz fel. Ugyanez a pirulás gyakran a kukac rágta járatok körül is jól látható.
A piruló galóca nemcsak gyakori, hanem kifejezetten jó étkezési gomba is. Sok helybeli gombász szerint íze felveszi a versenyt számos nagyra becsült erdei fajjal. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy nyersen mérgező, ezért fogyasztása előtt mindig alapos hőkezelést igényel. A benne található hőérzékeny méreganyagok csak megfelelő sütés vagy főzés során bomlanak le. Legalább húszpercnyi hőkezelés ajánlott.
A piruló galóca különleges színváltozása évszázadok óta felkelti a gombászok figyelmét. De vajon mi történik valójában a gomba húsában, amikor „elpirul”? A következő részekben ennek a látványos jelenségnek járunk utána, és megismerkedünk azokkal a hasonló fajokkal is, amelyekkel a kezdő gombászok összetéveszthetik.
Farkas János
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
