A természetben járva az ember elszakad a város nyüzsgésétől, és – mintegy varázsütésre – a hétköznapi problémák is veszítenek súlyukból. Minden alkalommal, amikor sikerül részt vennem egy-egy túrán, az a gondolat ötlik fel bennem, hogy mennyi fölösleges dologért „harcolunk” a mindennapokban, legyen az tárgy, pozíció vagy haszon, és elfelejtjük, hogy mi, emberek nem különálló entitások vagyunk, hanem egy nagy egész részei.
Településeinken és otthonainkban olyannyira kialakítottuk a kényelmet, illetve azt, hogy minden kéznél legyen és gombnyomásra működjön, hogy ezzel mondhatni elszigeteltük magunkat embertársaink közelségétől is. Már nem szokás csak úgy „betoppanni” senkihez előzetes bejelentkezés nélkül, sőt, egyenesen illetlenségnek tartjuk. Így saját magunk által kialakított világunkba „zártuk” magunkat, ami a saját „szigetünk”, és ezt foggal-körömmel védjük/óvjuk. Olyannyira felbecsültük lakóhelyünket, hogy ez lett életünk középpontja, azaz minden e körül forog. Így nem csoda, ha ez lett életünk mozgatórugója is. Ez az elzárkózás önzővé, magányossá tehet, ha nem nyitunk kifelé. Kifelé, más emberek, új nézőpontok irányába is. Mert ha csak magunkba/otthonunkba bújunk, ha csak a magunk gondolatait és „igazságait” ismerjük, ez korlátolttá tesz, gondolkodásmódban és érzelemvilágban egyaránt. Ha kis világunkból nem keresünk mindig új utakat, új eszméket, új embereket, akkor megrekedünk egy szinten.
A természet olyan hely, ahol megnyílnak a korlátok, megmutatja magát a végtelen, érezhető az erő és egy olyan „hatalom”, amely nagyobb nálunk, embereknél. A természetben kitisztulnak gondolataink, a mindennapi gondjainkat már nem érezzük olyan hangsúlyosan, hiszen a természet szépsége és nagyszerűsége mellett eltörpülnek az ember kicsinyes törekvései. A természetben megmutatkozik az Élet, annak méltósága és értéke. Hiszen a maga ritmusában „él”: éled, változik, átalakul, megújul, elhal. Nem hivalkodik, nem verseng. Tanulhatnánk ebből együttérzést, együttműködést, türelmet és kapcsolódást. Megtanulhatnánk, hogyan lassítsunk le, csendesedjünk el, figyeljünk jobban egymásra és magunkra, befelé. Nem utolsósorban óvjuk a természetet, a levegőt, a vizet, a földet, hiszen ha erre nem vigyázunk, azzal saját létünknek ártunk.
Törekednünk kell arra, hogy vigyázzuk és tápláljuk a külső és belső erőforrásainkat. Ezek biztosítják a testi-lelki egyensúlyunkat, és lehetővé teszik, hogy a nehézségekkel szemben is rugalmasak maradjunk.
Keresztes Erika bizalmi tanácsadó
Egyéni konzultáció igényelhető felnőttek és diákok részére önismeret, személyes fejlődés és lelki egészségvédelem témakörben Facebook-on a LelkizZen Erikával oldalon vagy a 0744 780 709-es telefonon.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
