Középajtai szülők, a helyi képviselő-testületi tag és a falu egyetlen óvónője tiltakozik a Kriza János Általános Iskola vezetőségének tantermi használati utasítása ellen: tizenhét gyermek nem kényszeríthető egyetlen kicsi terembe – állítják. Nem fogadják el alternatív lehetőségként azt sem, hogy iskolás gyermekeik egy részét Nagyajtára vigyék: a felvetést zsarolásként értelmezik, annak pedig nem engednek. Bár többen vannak, mint a nagyajtaiak, mégis az ő 5–8. osztályos gyermekeik azok, akik kénytelenek ingázni, most a kicsiket is vinnék? Nem értik, miért ragaszkodik a pénzügyi központ vezetősége ahhoz az egy megoldáshoz, amelyet ők javasoltak, amikor más, mondhatni észszerűbb lehetőség is létezik.
Régi történet
A középajtai iskola tetőzetével folyamatosan gondok voltak, de a volt iskolaigazgatónak, Gazdag Katalinnak nem sikerült olyan pályázatot találnia, amellyel ezt a jelentősebb beruházást megvalósíthatta volna. Köztes megoldásként merült fel az óvoda odaköltöztetése, mert úgy annak nevében már sikeresen részt lehetett venni a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Program kiírásán. A sikeres pályázat után, 2021-ben az óvoda elköltözött a közbirtokosság tulajdonában levő ingatlanból a felújított iskolaépületbe, hiszen hely volt elég, a körülmények pedig kiválóak, korszerű feltételek között tanulhatott, fejlődhetett a kicsi és a nagyon kicsi gyermek is.
Az épületben öt terem található, amiből kettőt az iskolások kaptak meg (két összevont osztályban tanulnak a 0–4. osztályosok), kettőt az óvoda vegyes csoportja vett használatba, egy pedig üresen maradt, és időnként tornaórákat tartanak benne.
Időközben a gyermeklétszám növekedése miatt két óvodai csoport is működött, jelenleg egy tizenhetes létszámú vegyes csoport van. A termek eredetileg iskolának épültek, méretük nem felel meg az óvodai szabványnak. A csoport viszont nagy, kell a hely a mozgáshoz, ezért két termet használnak. A nagyobbat a szakkövetelményeknek megfelelően berendezték. Helyet kapott benne a helyreállítási terv (PNRR) keretében elnyert bútorzat, ide telepítették a digitális és szemléltetőeszközöket, valamint a könyvespolcokat, a kisebbet pedig főként étkezőként és asztali tevékenységekhez használják. „A gyermekek imádják a nagy termet, amit nem is csodálok, mert elég mozgásterük van, ráadásul minden játék és eszköz kéznél van” – mondta Szabó Eszter óvónő.
Új konfliktus
Június végén a nagyajtai Kriza János Általános Iskola igazgatója, Kovács Mihaela arról értesítette Szabó Esztert, hogy az új tanévtől már három osztály lesz Középajtán, mivel Nagyajtán jelentősen csökkent a gyereklétszám, és egy tanítónőnek Középajtára kell mennie. Az iskolakezdők a második osztállyal, a harmadikosok a negyedikesekkel lesznek összevonva, az elsősöknek pedig külön tanítójuk lesz, ezért az óvoda által használt nagyobb teremre szüksége van az iskolának. Költözzön át az óvodai csoport a kicsi terembe.
A hír hallatán az érintett gyermekek szülei igencsak felháborodtak. Hogyan lehet abba a kicsi terembe minden eszközt és felszerelést bezsúfolni úgy, hogy ott még mozogni is lehessen? Tizenhét gyermeknek ülőhelyet is nehéz lesz találni ott, nemhogy játszani és tanulni lehessen. Nem az lenne a logikus, hogy az amúgy is üresen álló termet bocsássák az iskola rendelkezésére? Az nem indok, hogy szükség van tornateremre, hiszen tavasszal és ősszel az új sportpályát használják a sportoláshoz, télen pedig csak heti néhány alkalommal van arra szükség. Ha mégis akkora terem kellene a tornászáshoz, miért nem az új iskolával szemben álló régi iskola elhanyagolt épületére fordítanak némi gondot? Ott felszerelt tornaterem is van, 2024-ig ott voltak a tornaórák, és lehetne most is használni – vetették fel a nemrég megtartott szülői gyűlés résztvevői.
„Amikor az igazgatónőnek elmondtam az érveinket, és kértem, hagyja, hogy a régi termeinket használjam, előbb azt mondta, ő ősztől amúgy is lemond, oldjuk meg, ahogy akarjuk. Erre másnap összehívta a vezetőtanácsot, és megszavaztatta a költözésünket. Semmi más alternatívát nem fogadott el. Pedig mindkét középajtai tanítónő kolléga felajánlotta: bármelyikük szívesen átköltözik az üres terembe, és használhatja az új osztály az ő termüket. Csak az óvodát hagyják békén, ne kényszerítsék költözésre! Azt a lehetőséget viszont felajánlották, hogy ha meggyőzöm a szülőket, vigyék Nagyajtára a 0–2. osztályos gyermekeket, akkor nem kell költöznünk, mert a tanító néni amúgy sem akar Közepajtára jönni. Ez kétszer is elhangzott! Ami felháborító számomra és a szülők számára is, hogy megint – amint tették a felsős diákjainkkal is – el akarják vinni a gyerekeket Nagyajtára, megpróbálnak felszámolni egy közösséget, holott van észszerű megoldás. Az a gyerek, aki nem a saját falujában jár iskolába, elveszíti identitását, kevésbé érzi magát a közösség tagjának, nem vesz részt a közösségi életben, ezt pedig szeretnénk elkerülni” – nyilatkozta Szabó Eszter.
Nem adjuk gyerekeinket!
A jelen lévő tanácstag, Gyárfás Éva (EMSZ) Szabó Eszter minden szavával egyetért. Úgy véli, az iskola és a község vezetősége is azt szeretné elérni (tanácsülésen többször szóba került a kérdés), hogy a középajtai iskolát felszámolják, a gyermekek pedig – legyenek azok kicsik vagy nagyobbak – mind Nagyajtára járjanak iskolába. Középajtán harmincnégy gyermek tanul alsó tagozaton, Nagyajtán mintegy tízzel kevesebb. A községközpont iskolája nem volt felújítva, meglehetősen mostohák, primitívek a körülmények, de az sem számít, mégis nekik kellene lemenniük a községközpontba – panaszolták. Naponta huszonnégy felső tagozatos gyerek ingázik Nagyajtára, míg a középajtai régi iskolaépület két éve üresen áll, állapota pedig folyamatosan romlik.
„Ha nagy létszámú, különálló osztályokat akarnak létrehozni, legyen, de ők jöjjenek Középajtára. Többen vagyunk, és többen is leszünk! Ha jól tudom, idén kilenc gyermek született a faluban, és még, hála Istennek, születnek, míg Nagyajtán az év első felében egy sem. Sok az olyan kérdés, amire nem kapunk választ” – mondotta az Erdélyi Magyar Szövetség színeiben tanácstagnak választott Gyárfás Éva.
A szülők egyként emelték fel hangjukat: miként képzeli az iskolavezetőség, hogy egy kicsi és zsúfolt teremben fog tanulni annyi gyermek, vagy azt, hogy a 6–8 éves apróságok naponta kora reggel már buszra szállnak? Semmiképp sem fognak hozzájárulni ahhoz: nem fogják gyermekeiket csak azért korábban költeni, majd buszra tenni, hogy az iskola vezetősége vagy a Középajtára menni nem akaró tanítónő kedvére tegyenek. Gyermekeiknek joguk van arra, hogy otthon, a megszokott környezetben kezdjék el tanulmányaik legszebb éveit.
Nem először tiltakoznak
A Háromszék 2020. augusztus 4-i lapszámában megjelent, Megújul a középajtai óvoda c. írásunkban számoltunk be arról, hogy a magyar kormány nemzetpolitikai államtitkárságának Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Programja támogatásával által újul meg a középajtai Benkő József Általános Iskola és óvoda. Az anyaországi segítség a lehető legjobbkor érkezik: saját forrásból nem tudnák fedezni a halaszthatatlanná vált beruházást.
A következő tanévnyitóra el is készült a felújítás. Szeptember 21-i lapszámunkban Felújított tanintézmények Középajtán címmel megjelent cikkünkben arról számoltunk be, hogy a felszólalók úgy fogalmaztak: „az épület szép, a berendezés új, felszereltsége modern – minden bizonnyal bármelyik városi tanintézmény szívesen mondaná magáénak”. Az ünnepségen azonban a köszönőbeszédek nem mindegyike volt ennyire nyájas: Berszán István, az Erdővidéki Református Egyházmegye azóta nyugdíjba vonult esperese áldásában úgy fogalmazott, az elmúlt harminc esztendőben Nagyajta „mostohagyerekként” kezelte a falu iskoláját. Hogy mégis történt valami fejlesztés a tanintézménynél, az egy osztrák házaspárnak, Walter és Erna Böhmnek köszönhető, akik a gyermekeknek írószereket, az óvodásoknak játékokat hoztak, az informatikai labort egykor felszerelték és modern mosdókat építtettek, az pedig, hogy a volt óvoda udvarára játszótér létesült, az iskolát pedig bútorzattal lehetett felszerelni, a holland Oest Europe Commisie Egyesület áldozatos tevékenységének tudható be.
A középajtaiak és az őket „mostohagyerekként” kezelő nagyajtaiak következő csörtéjére alig néhány hónapot kellett várni. 2021 december 14-én Hova járjanak iskolába a középajtai gyermekek című írásunkban arról számoltunk be, hogy a Benkő József-iskola felső tagozatára járó diákokat gyerekhiányra hivatkozva – teljesen vagy részben – Nagyajtára vinnék. Sok a gyermek, kell még egy óvónő (2022. október 6.) című írásunkban pedig arról cikkeztünk, hogy a középajtaiak azt követelik a nagyajtai Kriza János Általános Iskola vezetésétől, tegyék lehetővé még egy óvónő alkalmazását, mert a huszonnégy gyermek számára egy tanerő kevés. Értelmezésük szerint azzal, hogy ennyi gyermek számára mindössze egyetlen összevont csoportot hagyták jóvá, voltaképpen a neveléshez, oktatáshoz való jogtól fosztanák meg a falut.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
