Női kézilabdaJanurik Kinga megtalálta helyét Brassóban

– A szakmai stáb július 10-én fújt gyülekezőt, vagyis másfél hónapja Brassóban tartózkodsz. Pályafutásod során először váltottál országot. Hogyan élted meg ezt a fordulópontot? Hogy érzed magad Erdély egyik legszebb városában?
– Karrierem során korábban mindig csak Magyarországon játszottam, ez a fordulópont pedig úgy jött az életembe, hogy muszáj volt váltanom. Szerettem volna egy olyan bajnokságban játszani, amely nagyon erős, ezáltal némileg kihívást jelent számomra. Beszéltem több olyan játékossal, aki a román pontvadászatban szerepel, és mindegyikük arra biztatott, hogy jöjjek ide, mert remek próbatétel, 34 évesen is új impulzust jelenthet számomra. Végül úgy döntöttem, hogy belevágok, az elején minden ismeretlen volt, meg kellett szoknom a környezetváltozást, viszont másfél hónap elteltével megtaláltam a helyemet, nagyon jól érzem magam, a csapattársaim rendkívül kedvesek. Örülök, hogy új embereket ismerhettem meg, ráadásul kiléptem a komfortzónámból, és azt is el kell mondanom, hogy Brassó gyönyörű város, a szabadidőmben próbáltam már felfedezni bizonyos részeit.

– A vezetőség tizenkét játékost igazolt a nyáron, ami nagy változás az alakulat életében. Az elmúlt hetekben sikerült összeszoknotok? Az edzések és felkészülési mérkőzések mellett összerázódtatok a pályán kívül is?
– Az elmúlt években a csapat nagyon jól teljesített, 2025-ben második, 2026-ban harmadik helyen végzett a román bajnokságban. Idén nyáron nagyobb változás várt az együttesre, azonban nagyon jól összerázódtunk, tíz napot edzőtáborban töltöttünk, ami a kezdeti időszakban rengeteget adott, az összezártságnak köszönhetően megismertük egymást, nemcsak kézilabda terén, hanem emberileg is. Szerintem jól összeszoktunk, több edzőmérkőzésünk volt, amire azt mondom, hogy a Szuperkupára többé-kevésbé felkészített. Úgy mentünk Besztercére, hogy tisztában voltunk vele, nem számítunk esélyesnek, viszont közös erőbedobással mindent elérhetünk. Meg akartuk mutatni az igazi arcunkat, bizonyítani szerettük volna, hogy az elmúlt másfél hónapban keményen dolgoztunk.

– Több edzőmeccset játszottatok. Ezeket hogyan értékeled? Milyen következtetéseket vontatok le?
– A védekezésre és a támadásra egyaránt figyeltünk, ezen találkozóknak köszönhetően több következtetést leszűrtünk, világossá vált, hogy miben kell javulnunk, illetve a lerohanások alkalmával miből kell visszább vennünk. Láttuk, hogy leginkább mire kell összpontosítanunk, ugyanakkor nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy szeretnénk egy nagyon hatékony védekezést kialakítani, mert fontos lenne számunkra, hogy az ellenfeleket kevés gólon tartsuk. Az első felkészülési meccs némileg könnyebb volt a Zilahi HC ellen, aztán az Universitatea Craiova következett, illetve egy színvonalas tornára is elutaztunk, ahol összecsaptunk a Bukaresti CSM, a Bukaresti Rapid és a HC Dunărea Brăila csapatával, végezetül pedig a Nagybányai Minaur és a Besztercei Gloria együttesével is játszottunk.

Fotó: Ferencvárosi Torna Club

– Van egy kisebb magyar különítményetek is, hiszen rajtad kívül Afentáler Sára és Varga Emőke érkezett Vácról, illetve a zetelaki Kerekes Éva Besztercéről igazolt Brassóba. Könnyebb volt ennek tudatában a beilleszkedés?
– Mivel új környezetbe csöppentem, az elején jól esett, hogy az anyanyelvemen is beszélhettem, azonban mindenkivel nagyon jól érzem magam, mindegyik csapattársam felé nyitok. A poszttársam, Renata de Arruda és Bianca Bazaliu sem volt ismeretlen számomra, így nekik köszönhetően is könnyebben sikerült a beilleszkedés, mondhatni támpontnak számítottak a kezdeti időszakban, velük mindenképp könnyebben alakultak az elmúlt hetek, mintha teljesen ismeretlenbe érkeztem volna.

– A romániai gárdák egy része nem ismeretlen számodra, hiszen számtalanszor játszottál már ellenük a Bajnokok Ligájában. Az idényt idegenben kezditek, majd a második fordulóban érkezik hozzátok a címvédő. Mit gondolsz a bajnokságról, illetve hogyan látod az erőviszonyokat?
– A felkészülési meccsek során lehetőségünk volt megmérkőzni a legerősebb alakulatokkal, ezek alapján pedig azt mondom, hogy a bajnokság teljesen kiszámíthatatlan. Talán a címvédő Beszterce és a Bukaresti CSM némileg kiemelkedik a mezőnyből, hiszen kiváló játékerőt képviselnek, ráadásul mindketten szerepelnek a Bajnokok Ligájában. Az eddig látottak és tapasztaltak szerint azt mondom, adott esetben bárki képes meglepetést okozni, ezért tisztában vagyunk vele, hogy nehéz feladat előtt állunk, viszont felkészültünk rá.

– Korábban többször kihangsúlyoztad, hogy nem vagy vándormadár. Az érdi csapatban tíz évet játszottál, aztán 2020-ban a Ferencváros kapusa lettél, ahonnan hat év után távoztál. Miért Brassóra esett a választásod?
– Amikor tárgyaltam velük, nagyon szép jövőképet festettek, kezdve a 10 ezer férőhelyes sportcsarnokkal, amelynek az átadása már egyre közelebb van, egészen a Bajnokok Ligája-szereplésig. Bár nem tudom, hány évem van még a kézilabdában, jelenleg azt érzem, hogy ez a klubváltás és az új kihívás érzelmileg feldobott. Úgy gondolom, még több év van bennem, a testem jó formában van, lelkileg is remekül vagyok, és ha az elmondottak megvalósulnak, akkor szeretném, ha Brassóban is több időt tölthetnék. Mindent megtaláltam, amire szükségem lehet, Magyarország is közel van, valamint a családom is bármikor jöhet látogatóba.

Fotó: Corona Brașov

– Milyen együtt dolgozni a norvég Bent Dahl vezetőedzővel és Paula Ungureanu kapusedzővel? A poszttársad, a brazil Renata de Arruda. Milyen a közös munka?
– Nagyon jó érzés, hogy van mellettem egy olyan kapus, aki az én sikeremnek is annyira örül, mint a sajátjának, és ez természetesen fordítva is igaz. Másfél hónap után azt mondhatom, ha mérkőzés közben kinézek rá a kispadra, akkor már a szemkontaktusból is tudja, hogy mit szeretnék kérdezni vagy mondani, ezért szerencsésnek tartom magam. Ismerem a vezetőedző mentalitását, nem nehéz vele kommunikálni, tetszettek a tervei, minden téren megtaláltam vele a közös hangot, kézilabdában és emberileg egyaránt, teljesen nyitott. Tetszik, hogy mindig azt mondja, ha jó a lelked, akkor a pályán is jól teljesítesz. A kapusedzővel is az első pillanattól kezdve jól kijöttem, empátiával és odaadással beszél velünk, csak jót mondhatok a szakmai stábról.

– 2024-ben Európa-bajnoki bronzérmet szereztél a magyar válogatottal, illetve két olimpián is szerepeltél már. Tartasz attól, hogy az országváltással nem leszel úgy szem előtt, mint eddig?
– A válogatott számomra a csúcsot jelenti, mivel a legjobbak között szerepelhetek. Brassóban szeretnék olyan teljesítményt nyújtani, amelynek köszönhetően a szövetségi kapitány akkor is számít rám, ha nem Magyarországon játszom és nem vagyok szem előtt.

– Számos székelyföldi kézilabda-kedvelő szurkol a magyar válogatottnak, illetve a magyar klubcsapatoknak. Várhatóan Brassóba is ellátogatnak a mérkőzéseitekre. Mit üzensz nekik?
– Nagyon örülnénk, ha miattunk jönnének meccsekre. Jól esik, amikor mérkőzés után magyarul szólnak hozzám, mindig hatalmas boldogság a szívemnek és a lelkemnek. Arra buzdítom őket, hogy jöjjenek, mert szeretettel várjuk őket, minden alkalommal azon leszünk, hogy a legjobbunkat nyújtsuk a pályán. Amúgy mindegy, hogy valaki román, magyar vagy bármilyen más nemzetiségű, mert a kézilabda mindenkit képes összehozni.