Erdővidék MúzeumaTörténelem néhány négyzetméteren

Mi történt Tordánál?

Homoki Gyula a hatalmas, 5×1,8 méteres makett mellett áll, és épp „füvet” szór a miniatűr domborzat egyik részére. Nagyon látványos a terepasztal! Tele van katonákkal, harckocsikkal, tankokkal, jól kivehető az Aranyos-patak, az azon átívelő hidacska, a Ridó-magaslat, a vasút, a lövészárkok, a különböző huzalokat tartó oszlopok, a kukoricatábla, az égő és füstbe burkolózó épületek, a hatalmas sógödör és a rengeteg különböző egyenruhájú és felszerelésű katona.

Egy ekkora terepasztal elkészítése hat-nyolc hónapot vesz igénybe – árulta el Homoki Gyula. Előbb tanulmányok sorát kellett elolvasnia ahhoz, hogy a történelmi eseményt apró részletekbe menően megismerhesse: hogyan történt a csata, milyen kiterjedésű volt, milyen volt a domborzat, a szemben álló felek milyen harcállást vettek fel, milyen felszereléssel rendelkeztek a csapattestek, majd azt a sorsfordító momentumot kell megkeresnie, ami elég látványos, hogy mesélni lehessen róla, és érdemes legyen bemutatni. Következő lépésként korabeli harcászati térképek felhasználásával meg kell alkotni a terepasztalt. Fontos, hogy a tömörítés úgy történjen, hogy a helyszín felismerhető, a méretarány viszont érzékelhető legyen. Ezzel egy időben megtörténik a harcjárművek és a figurák megrendelése, majd kifestése és a terepasztal domborzatának véglegesítése. Van úgy, hogy a festék- és/vagy ragasztórétegek egymásra kerülnek, közben pedig napokat kell száradniuk.

Sepke Bernd makettjei

A hadászati leírásból pontosan tudjuk, hol voltak a T-34-es szovjet tankok, hol a Csaba páncélgépkocsik, a Nimród légvédelmi lövegek, a kukoricásba milyen harcászati eszközöket rejtettek el, hol voltak az árkok, s még ezernyi apró részletet ismerünk ezen napok történéseiből. 

Több mint egy hónapig állták a sarat a németek által megerősített magyarok. A terepasztal a szeptember 21–22-i állapotot mutatja, amikor az oroszok áttörtek, és a belső völgyön keresztül próbálták meg a Torda mögött húzódó műutat kettévágni. Az első nap nem jártak sikerrel, de aztán igen, a magyar állásokat elvágták és átszorították a magyar védvonalat. 22-én az oroszokat egy ellentámadással visszaszorították, de október elején mégis felszámolták ezt a frontot, mert a szovjeteknek sikerült megkerülniük a magyarokat. „Ennek a csatának a jelentősége abban rejlik, hogy a szovjetek egy hónapra való feltartoztatása elég volt arra, hogy a magyar és német alakulatok, valamint a magyar adminisztráció ne kerüljön harapófogóba és Erdélyből biztonságban visszavonuljanak” – mutatta be a korabeli helyzetet Homoki Gyula.

Tankok a kukoricásban

Ezernyi apró darab

Sepke Bernd kétlaki életet él. Otthona egy kisebb település Bréma mellett, de sok időt tölt Erdővidéken is. Nem véletlenül van ez így: felesége, Beke Mária baróti. Amikor megismerte Erdővidék Múzeumát, úgy döntött, hogy a több évtizedes kitartó munkája nyomán létrejött makettgyűjteményének zömét nekik adományozza, mert úgy véli, annak ott jobb helye lesz, többeknek fog örömet szerezni látványuk.

Az első tankot formázó makettet valamikor 12–13 évesen vásárolta Csehszlovákiában, amit lelkesen meg is épített. Kénytelen-kelletlen lemondott új keletű érdeklődéséről, mivel ahol akkor élt – Németország „demokratikus” részén –, nem lehetett hozzájuk férni. Csak a katonaság letöltését követően kezdhetett el ismét hobbijának hódolni. Egyik követte a másikat. Az elmúlt évtizedekben szabadidejének zömét az első és második világháborús német, angol, szovjet és amerikai tankok, repülők, ágyúk és vonatok összeállításának szentelte. Nemcsak elfoglaltságnak remek, hanem rengeteget lehet tanulni a leírások tanulmányozásából és a fényképek aprólékos szemrevételezéséből. Egy-egy nagyobb darab ezernél is több alkatrészből áll, szóval nem árt, ha az embernek nemcsak türelme és kézügyessége, hanem némi technikai tudása és érzéke is van – árulta el.

Most mintegy százötven darabot hozott el, de amikor novemberben újból jön, újabb két-három tucatnyi makettet hoz. A napokban is lesz mit dolgoznia, mert szállítás közben néhány darab jobban megsérült, javítani kell, hogy kiállítható legyen.

A nagy sógödör

Kiállítóteremről álmodik

Demeter László, Erdővidék Múzeumának muzeológusa a nagy terepasztalnak és a maketteknek is rendkívül örvend. A Miniatűr történelem – Erdély története az őskortól a második világháborúig címet viselő ólomkatona-kiállítás tizenkét év alatt jelentősre bővült, s ma már nemcsak Erdélyben, de jóformán Magyarországon sincs hozzá hasonlatos méretű és egy régió történelmét ilyen alaposan bemutató gyűjtemény.

A kiállítás anyaga az elkövetkezendő években minden bizonnyal tovább gazdagodik. Anyaintézményük, a Székely Nemzeti Múzeum minden évben rendelkezésükre bocsátja az újabb terepasztalok és diorámák elkészítéséhez szükséges 25–30 ezer lejt, és jut a volt ipartestületi székház belső felújítására is, ezáltal a kiállítótér is biztosított. Most is kiürítés alatt van egy terem, amit aztán az ólomkatonák foglalhatnak el.

Demeter László reményei szerint egyszer arra is lesz pénz, hogy egy 200–250 négyzetméteres teremhez jussanak, azt pedig úgy rendezhessék be, hogy Erdély történelmét és kulturális gazdagságát kronológiai sorrendben tudják bemutatni. Már jelen állapotában is sokak számára vonzó a kiállítás, de akkor minden bizonnyal turistacsalogatóvá válna – mondotta Demeter.