Számos olyen esetről lehet olvasni az árkosi hadi tudakozóiroda aktáiban, ami azt bizonyítja, a remény mindig a végsőkig élt a hozzátartozókban, hogy a halálhír nem igaz. Steigerwald János neve Sepsiszentgyörgy hősi halottjai között szerepel, ám története épp e drámai sors egyik beszédes példája. A várakozás két éve nagy megpróbáltatást jelentett a családnak, nem beszélve arról, hogy a segély folyósítása csak hivatalos értesítés kézhez vétele esetében történhetett meg.
Steigerwald János 1879-ben született Gyulán. Kőművesmesterséget tanult, és Sepsiszentgyörgyön telepedett le családjával, ahol megélhetését biztosító munkát talált. Gyermekek is születtek, bár leveleiből nem tudjuk megállapítani gyermekeinek számát.
Levél a távolból
Mozgósításkor Békéscsabán jelentkezett 1915. március 5-én a 101. gyalogezrednél, ahol a 13. század közlegényeként szolgált. Galíciába került a harctérre, ahonnan 1915. augusztus 27-én keltezett levele még megérkezett a családhoz. A következő év április 5-én a sepsiszentgyörgyi Palló utca 38. szám alatt lakó felesége, Steigerwald Ilona fordult az árkosi hadi tudakozóirodához eltűnt férjének megkereséséért. A katona aktájában az a megjegyzés állt, hogy állítólag fejlövést kapott és eltűnt.
A fennmaradt, 1915. augusztus elején írt két tábori levelezőlapja beszédes tanúsága a harctéri valóságnak. 1915. augusztus 2-án keltezett levelében így ír: „Szeretett kedves Iluskám, még egy lapot írok, mielőtt mindennel végeznék, mire lapom hozzád jut, talán már nem is létezek, de azért ne búsulj, légy erős, Isten majd csak megsegít. Vigyázz a gyermekekre, ha bajom lenne, majd megtudod, de bízok Istenbe, és rátok gondolok az utolsó pillanatba is, mely erőt ad a küzdelembe.”
Rá öt napra a harctéri pokol közepéből ír levelet: „Szeretett, kedves Iluskám ezen lapom a Kárpátok közül, […] azért írom ilyen össze-vissza mert hason fekve írok, azt sem tudva mit, mert a golyók nagyon jönnek, de mégis írok, hogy megnyugtassalak, hogy a csomagot, mind a kettőt megkaptam, a dohányt ki is bontottam, a másikat nem volt időm.”
A hősi halál híre
A Vörös Kereszt Egylet Tudósító Iroda azt az értesítést küldte a bárónő tudakozódására, hogy Steigerwald János 1915. augusztus 15-e és 31-a között hősi halált halt. A bárónő 1916. április 28-án értesítette a családot. Ugyanakkor az árkosi tudakozóiroda az elhunyt katona halotti bizonylatát kérte. A budapesti iroda július 29-én jelezte levélben, hogy megtette a szükséges lépéseket ennek elérésére, majd augusztus 19-én elküldte a császári és királyi 101. gyalogezred pótzászlóaljának parancsnokságától érkezett hiteles halotti bizonyítványt: „Fennírt katona parancsnokság ezennel hivatalosan igazolja, miszerint halotti anyakönyvének 1535 t. alatt a következő bejegyzés található: népfelkelő Steigerwald János, aki 1879. évben született, 1914-ben soroztatott, gyulai illetőségű, 1915. augusztus hó 27-én Wisnowczik mellett, fejlövés következtében hősi halált halt.”
A bizonylatot Neuhausban állították ki 1916. augusztus 14-én. Emellett érkezett még az az értesítés is, hogy a temesvári tábori lelkészet főpapi hivatala is eljuttatta a népfelkelő halotti bizonylatát, mely szerint Steigerwald János 1915. augusztus 27-én a Wisniowczyk (podhajcei kerület, Galícia) melletti ütközetben hősi halált halt, és még aznap a helység mellett eltemették.
Nem halhatott meg
Az Árkosra érkezett hivatalos iratot 1916. augusztus 23-án juttatták el a családhoz. Igen ám, csakhogy az elhunyt katona felesége jelezte, hogy ő a bizonylatban jelzett napról keltezve, sőt, augusztus 30-áról is levelezőlapot kapott a férjétől! A két levelezőlapot az árkosi tudakozóiroda 1917. február 24-én felküldte a pesti irodához egy kivágott újságközléssel együtt, mely az Est folyóiratban jelent meg 1916. május 11-én, s mely szerint egy Steigerwald János, az első honvéd gyalogezred katonája orosz fogságból adott hírt magáról. Később kiderült, hogy az adat téves volt, mert a fent nevezett fogolykatona a 101. gyalogezredben szolgált. Mindez azonban csak 1917. március 24-én történhetett meg, a román betörés következtében való menekülés után az árkosi tudakozóirodát vezető Szentkereszty Mariette Budapesten tartózkodott. A budapesti tudakozóiroda március 29-én a beküldött két levelezőlap tüzetes megvizsgálása után azt állította, hogy az augusztus 27-én, vagyis eltűnése napján írt levelezőlap nem zárja ki a halotti bizonyítvány hitelességét, mert megtörténhetett, hogy az elhunyt katona halála előtt írt feleségének.
Kijavított dátum
A második levél esetében alapos megtekintés után arra a következtetésre jutottak, hogy az eredeti dátum augusztus 26 volt, ezt valaki kijavította, a 2-es helyett 3-ast írt, a 6-os fölé pedig egy 0-st. Abban az esetben, ha a feleség mégis hisz abban, hogy a férje fogságban van, azt tanácsolták, hogy kutassák az eltűntet a Katona Nyomozó Jegyzékben, amely tudvalevőleg eljutott a fogolytáborokba, és így hírt szerezhet róla, illetve bajtársainál, akik felvilágosítást adhatnak. Segítségül mellékelték a Katona Nyomozó Jegyzékre vonatkozó tájékoztatót.
Május 10-i keltezéssel Steigerwald Jánosné levelet írt Szentkereszty Mariette bárónőnek: „Engedje meg, igen tisztelt bárónő, hogy én, aki olyan lelkes tisztelője kifejezhessem őszinte szerencse kívánságaimat, melyek valóban lelkemből fakadnak, legyen áldás hosszú működésén és legyen még egyszer olyan hosszú az élete, mint amilyen becsületben és jóságban irántunk tanúsított s találjon elismerést és tiszteletet oly mértékben, ahogy megérdemli. Bárónő büszkén tekinthet vissza múltjára és mély megelégedéssel és felemelt fővel fogadhatja tisztelőinek hódolatát. Ezek közé engem is számítson, legelső sorban.”
Névazonosság
Arról is panaszkodik, hogy a segély, mely 23 forint volt, a sokgyerekes családnak nem volt elég, és nehéz a megélhetésük. Közben a budapesti Vörös Kereszt Tudósító Iroda az 1. számú honvéd gyalogezred pótzászlóaljának parancsnokságánál tudakozódott az Estben jelentkező Steigerwald János után. Onnan az az értesítés érkezett, hogy az ezred kötelékébe tényleg tartozott egy Steigerwald János nevű katona, akit 1915. évben soroztak, 1891-ben született, és polgári foglalkozása pincér volt. A parancsnokság közlése szerint 1915. szeptember 15-e óta Pensában, Orenburg kormányzóságban van fogolyként internálva. Ebből kiindulva a budapesti iroda arra a következtetésre jutott, hogy az Est újságban jelentkező fogolykatona nem a keresett Steigerwald János, ami bizonyossá teszi, hogy a keresett katona az, akiről a temesvári tábori főpapi hivatal által kiállított halotti bizonyítvány szól, és akiről a 301-es veszteségi lajstrom azt írta, hogy augusztus 15-e és 31-e között hősi halált halt. A budapesti Tudósító Iroda ahhoz, hogy irattárukból ki tudja venni és visszaküldeni Steigerwald János levelezőlapjait, kérte Szentkereszty Mariette-től az utolsó értesítést. A bárónő személyesen kereste fel az irodát. A levelezőlapok 1917. augusztus 17-én érkeztek vissza Árkosra.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
