A miniszteri vallomás és a kettős mérce

Derék dolog, hogy a tárcavezető rövid időn belül immáron többször ismerte el fennhangon, hogy az egész medvekérdés, az ember–nagyvad együttélés kicsúszott a hatóságok kezéből, az eddigi felemás döntések pedig legfeljebb szépségtapasznak elegendők. Ahhoz, hogy érdemben kezelni lehessen a jelenséget – állítja ugyanő –, megelőző, állományszabályozó és beavatkozási kvótákra van szükség; egyszerűbben szólva: kontrollált vadászatra. El kell ismerni, nagy szavak ezek az USR-s politikustól. Ne feledjük ugyanis, hogy 2016-ban pont ezen alakulat berkeiből érkezett az a tárcavezető, aki teljes egészében betiltotta – szigorúan védett mivoltukra hivatkozva – a medvék vadászatát. Az akkori döntés hatásait pedig pár év alatt már a bőrünkön érezhettük, a helyzet pedig azóta csak rosszabb lett, még úgy is, hogy közben sikerült valamelyest enyhíteni a szigoron.

Az is értékelendő, hogy Diana Buzoianu a településekre bemerészkedő medvék kapcsán sem köntörfalaz, kijelentve: veszélyeztetik a lakosságot, így esetükben az egyetlen megoldás a közvetlen beavatkozás, vagyis a kilövés. Amit ráadásul most már könnyebben véghez lehet vinni, a hatóságoknak ugyanis nem kell végigjárniuk a korábban előírt fokozatos beavatkozási lépcsőfokokat (elűzés, befogás-áttelepítés, kilövés). Első látásra durva, érzéketlen hozzáállásnak tűnhet, ám a gyakorlat bizonyította, a lépcsőzetes beavatkozás nem vált be, és az állapotok oly súlyossá váltak mostanra, hogy csak a pragmatikus, száraz, gyakorlatias viszonyulás segíthet. Arról nem beszélve, hogy a medvék által a gazdaságokban, ingatlanokban, haszonállat-állományban okozott károk elszenvedőinek az átmeneti megoldások már nem elfogadhatóak – a medvetámadás emberáldozatairól nem is beszélve.

Nagy kár ugyanakkor, hogy a miniszter már sokkal megengedőbb hangnemben viszonyul azokhoz, akik különböző indokokkal továbbra is akadályozni próbálják az állományszabályozó, megelőző kvóták bevezetését, soraikban az államfővel, Nicușor Dannal. Mert igaz ugyan, hogy elnökként alkotmányos joga visszaküldeni újbóli elemzésre a parlamentnek az állományszabályozásról szóló jogszabályt, az is teljesen helytálló, hogy az ellenzők, kifogásolók normakontrollt kérhetnek a taláros testülettől az idei és jövő évi kvótákat előíró törvényre, ám a helyzet súlyosságát alapul véve mindezek luxusnak számítanak. A medvék ugyanis nem várják meg sem egy újabb tudományos, a kvóták helyességét igazoló tanulmány megszületését, sem a kilövéseket összesítő országos elektronikus rendszer felállítását vagy bármilyen más, „a vadászok körmére néző” megoldást. Amint azt sem, hogy a honatyák mikor hajlandóak újra átnézni a már elfogadott törvényt.

Mindennél fontosabb lenne már tudatosítani, hogy ebben a kérdésben nincs sem ideje, sem helye a magyarázkodásnak, a kettős mércének, a szépen tálalt halogatásnak, mentegetésnek, időhúzásnak. Már ha legalább elfogadható megoldást akarnak, ami így sem lesz egy sétagalopp.

Fotó: unsplash.com