Hálával a múltért, felelősséggel a jövőért

A Kossuth téri meghatóan ünnepélyes országzászló-felvonás, valamint torokszorítóan lelkesítő tisztavatás és eskütétel, a Duna feletti lenyűgöző légi parádé, a Magyar Szent István Rend kitüntetés szívmelengetően felemelő átadása a Sándor-palotában, a Szent István-bazilika előtt celebrált magasztos szentmise, a főváros utcáin méltóságteljesen hömpölygő Szent Jobb-körmenet és a letűnt évszázadok üzenetét lélekemelő káprázatossággal közvetítő tűzijáték látványa. Mára a megcsonkított magyar hazában más szelek fújnak, hatásukra pedig az ünnep szellemisége és kisugárzása megváltozott. Ez nem nyerte el az őseik értékrendjéhez ragaszkodó székelyek tetszését. Így nem véletlen, hogy idén részünkről Budapest az eddigieknél kevesebb figyelmet kapott. És ez nem jó! Az viszont már igen, hogy a magaslatainkon ez alkalomból immár hagyományosan fellobbanó őrtüzeket idén többen állták körül, mint az elmúlt esztendőkben. Egymás jelenlétébe kapaszkodva, imára kulcsolt kézzel révedtek bele a szilaj táncot járó lángok látványába, majd megtisztult gondolatokkal és leülepedett indulatokkal hagyták el a helyszínt. Tudatukban a felismeréssel, hogy Székelyföld továbbra is Mária országának része maradt.

Nem történt ez másként a Maksa fölé magasodó Óriáspince-tetőn sem, ahol a község elöljárójának hívó szavára körülbelül háromszázan gyűltek össze, hogy együtt hajtsanak fejet Szent István királyunk emléke előtt. A tisztelgők magas létszámán kívül az életkoruk is derűlátásra ösztönöz, hiszen zömében fiatalok voltak.

Elsőként Dénes-Szabó Lajos Levente sepsibesenyői református lelkipásztor szólt az ünneplőkhöz, aki ez alkalomból Ezékiel könyve 37. fejezetének 27. és 28. versét választotta igehirdetése alapjául. „Közöttük lesz a hajlékom, és Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek.” „Akkor megtudják a népek, hogy én vagyok az Úr, aki megszentelem Izráelt, amikor szent helyem közöttük lesz örökre.” 

Augusztus 20-án, nemzeti ünnepünkön két gondolat fogalmazódik meg bennünk: a hála és a felelősség. „Hálát adunk azért, hogy ebben a nehéz és viszontagságos időben is ünnepelhetünk. Hogy van történelmünk, múltunk, jelenünk, és vannak gyökereink, amelyekből merítkezhetünk. De keresztény emberként az ünnepen ezen felül feltevődik bennünk néhány kérdés is. Mi az, ami egy népet valóban megtart? Mi az, amire az ország jövőjét érdemes építeni? Annak idején a kereszténység volt az. Szent István királyunk megalapította a keresztény államot, és ezáltal megmaradt az egyház, megmaradt a nép, megmaradt a nemzet.” 

A lelkipásztor szerint ennél jobb választás a jelenben sincsen, mert amint az idézett versben Ezékiel rámutat, Izráel népét sem a falak, az épületek tartották meg, hanem Isten jelenléte. Emlékeztet és egyben figyelmeztet minket, hogy egy közösség legmélyebb biztonsága nem az önmaga, hanem Isten megtartó erejében van. Éppen ezért augusztus 20-án az ország, az államiság, a Szent Jobb, a Szent Korona és nemzeti hagyományaink mellett ne feledkezzünk meg Róla.

Ezékieltől ugyanakkor azt is megtudjuk, hogy Isten nem távolról akarta szemlélni Izráel népének életét, hanem közöttük akart élni. „A magyar nép életét sem szemlélte távolról, mert Ő közöttünk akar lenni, az otthonainkban akar lenni, határon innen és túl, bárhol, ahol magyar ember él a Földön, hogy megtartson bennünket. A földi dolgok változnak. Államok születnek és tűnnek el. Határok módosulnak. Kormányok mennek és jönnek. Nemzedékek váltják egymást. Isten hűsége azonban nem változik. És ez a valódi reménysége augusztus 20-nak. Az anyaországi eseményeket figyelembe véve nem tudjuk, hogy milyen lesz egy év, négy év, ötven vagy száz év múlva, azt viszont igen, hogy Isten kezében van és vagyunk. A mai ünnepünk nem pusztán visszatekintés tehát, hanem előretekintés is. Hálát adunk a múltért és felelősséget vállalunk a jelenért. Felelősséget vállalunk azért, hogy miként neveljük gyermekeinket, hogyan tanítjuk őket, milyen magokat hintünk el bennük. Istenre bízzuk a jövőt. Éppen ezért augusztus 20-án jó lenne egy pillanatra elcsendesedni a zászlók és őrtűz mellett, valamint a hagyományok között, és meghallani, hogy Isten ma azt mondja nekünk: közöttük lesz a hajlékom. Azt kívánom, Isten adja meg nekünk, hogy itt, Székelyföldön, Délvidéken, Felvidéken, Kárpátalján, az anyaországban, családjainkban, gyülekezeteinkben Isten hajléka legyen közöttünk” – zárta igehirdetését a lelkipásztor.

A közösen elmondott ima és az áldás után Vitályos Lajos polgármester üdvözölte az ünneplőket, egyúttal megköszönve az ifjúság tevékeny hozzájárulását az esemény létrehozásához. Az őrtűz lángjainak fellobbanását a magyar és a székely himnusz felcsendülése tette még magasztosabbá.