Se pénz, se reform — Farcádi Botond

Nem csoda hát, ha a két rossz közül választani kényszerülő tanügyiek ismét tiltakozó megmozdulásokra készülődnek. Arra ugyanis feltehetőleg még a legborúlátóbbak sem számítottak, hogy az ötvenszázalékos béremeléssel kampányoló — és ezzel szavazatokat szerző — jelenlegi kormánypártok nemcsak hogy nem tartják be ígéretüket, de még sokkal fájdalmasabb intézkedéseket hoznak. Az oktatási miniszter sem tudja, mitévő legyen, ide-oda kapkod, nem akarja magára haragítani a pedagógusok képviselőit, ezért inkább saját kormányával szegül szembe, amikor azt nyilatkozza, nem ért egyet a tanügy költségvetésének csökkentésével. Megfeledkezni látszik arról, hogy nemrég ő maga javasolta a heti óraszám csökkentését — ami óhatatlanul befolyásolja a pedagógusok létszámát is. A tárcavezető magatartása azonban nem csupán a koalíciós kormányon belüli feszültségekről tanúskodik, hanem leginkább arról, hogy a kabinetnek semmiféle konkrét elképzelése nincs az oktatási reformról. Az eddig elhangzott javaslatok — az idegennyelv- és a testnevelési órák számának csökkentése — elégedetlenséget váltottak ki a tanárok, a szakszervezetek, sőt, a diákok részéről is, másokat pedig — például a tej-kifli program helyett a délutáni tevékenységgel egybekötött, iskolában elfogyasztott ebéd bevezetéséről szóló tervet — egyelőre szinte lehetetlen megvalósítani.

S miközben a kormány a tanügyben tapasztalható mindennapos gondokkal szemben is tehetetlennek bizonyul, a Traian Băsescu államfő által a kampány idején kezdeményezett ,,pénzt reformért" elképzelés megvalósításához egyelőre se pénz, se reform, de talán még akarat sincs.