Ursula von der Leyen augusztus 27-én Párizsban ismét megszólalt a La Rencontre des Entrepreneurs de France nevű 2026-os nyári fórumon, hogy elmondja, milyen állapotban van az Európai Unió gazdasága.
A helyzet valóban nem rózsás. Drága az energia, menekül a tőke, Kína letarolja az európai piacokat, a vállalatokat bürokratikus előírások terhelik, az innovációban lemaradhatunk, és ideje diverzifikálni a kereskedelmi kapcsolatokat. Van azonban mindebben egy aprócska probléma: ezek közül több gondot nem természeti katasztrófa okozott. Sok esetben éppen azok a politikai döntések segítettek előidézni azokat, amelyekért ugyanaz a brüsszeli intézményrendszer felelős. Olyan ez, mintha valaki felgyújtaná a házat, majd a tűzoltók megérkezésekor megkérdezné: „De vajon miért van itt ilyen meleg?”
Energia – ki gondolta volna, hogy az energiaárak számítanak?
Az első probléma az energia. Von der Leyen szerint az európai energiaárak két-háromszor magasabbak, mint az Egyesült Államokban vagy Kínában, miközben Európa továbbra is jelentős mértékben importált fosszilis energiára szorul. Micsoda meglepetés.
Európa hosszú éveken át egyre bonyolultabb energiapolitikai rendszert épített, majd, amikor az energia drága lett, kiderült, hogy az energia drága. A megoldás most: több hazai energiatermelés, nukleáris energia, megújuló források, hálózatfejlesztés, tárolás és villamosítás. Von der Leyen még azt is elismeri, hogy a megújuló kapacitások jelentős része vár hálózati csatlakozásra, miközben 10 terawattóra megtermelt zöld energia veszett el a hálózat és a tárolás hiányosságai miatt.
Vagyis most gyorsan fel kell építeni mindazt, amire az elmúlt években nagyobb szükség lett volna. Az ipar számára azonban az energia nem ideológiai kérdés. Ha egy európai gyár kétszer-háromszor annyit fizet érte, mint amerikai vagy kínai versenytársa, száz stratégiai tervtől még nem lesz versenyképesebb.
Tőke – Európában van pénz, csak éppen nem itt dolgozik
A második probléma még cifrább. Európában rengeteg pénz van, a háztartások megtakarításai hatalmasak, mégsem jut elegendő tőke az európai vállalkozásokhoz. A pénz ugyanis elvándorol.
Von der Leyen erre a megtakarítási és beruházási uniót (Savings and Investment Union) kínálja megoldásként, amely szerinte akár 470 milliárd eurónyi további beruházást szabadíthatna fel. Reméljük.
Csak közben nem ártana megkérdezni: miért kell külön uniós program ahhoz, hogy az európai megtakarítások európai vállalkozásokhoz kerüljenek?
Talán azért, mert a tőke oda megy, ahol kiszámítható szabályokat, gyors döntéseket és növekedési lehetőséget talál. Egy új program önmagában ezt nem fogja megteremteni.
Kína – az olcsó kínai termékek most hirtelen problémává váltak
A harmadik pont különösen pikáns. Kína támogatja vállalatait, olcsón termel, elárasztja az európai piacot, miközben Európa kritikus nyersanyagokból is súlyosan függ tőle. Most Brüsszel felfedezte, hogy ez baj.
Persze hogy baj. Csakhogy Kína nem tegnap kezdett iparpolitikát folytatni. Miközben évtizedeken át építette ipari kapacitásait, infrastruktúráját és beszállítói láncait, Európa jelentős része abban hitt, hogy a szolgáltatások, a szabályozás és a klímapolitikai célok majd megoldják a versenyképességet.
A kínai gyár közben gyártott. Európa szabályozott. A kínai vállalat újabb gyárat épített. Európa újabb hatástanulmányt készített. Most pedig meglepődtünk, hogy a kínai termék olcsóbb.
Brüsszel válasza már az iparpolitika felé is fordul. Az Ipari Gyorsító Rendelet (Industrial Accelerator Act) európai preferenciát, gyorsabb engedélyezést, stratégiai közbeszerzést és állami támogatást ígér olyan ágazatokban, mint az acél, az akkumulátorok és a tiszta technológiák. Vagyis Európa lassan újra felfedezi az ipart. Kína mindenesetre valószínűleg nem fogja megvárni, amíg az európai iparpolitika elkészül.
Bürokrácia – a probléma, amelyet maga a bürokrácia fedezett fel
És végre elérkeztünk a kedvenc ponthoz: a bürokráciához. Von der Leyen szerint 2029-ig 25 százalékkal csökkentenék az adminisztratív terheket, a kis- és középvállalkozásoknál pedig 35 százalékkal.
Ez nagyszerű. Csak van egy apró logikai kérdés: ki építette fel azt a bürokratikus rendszert, amelyet most csökkenteni kell? Nem a kínaiak, nem az amerikaiak, nem Kanada, és nem a Mars-lakók.
A beszédben ráadásul szerepel az úgynevezett „28. rezsim”, vagyis az EU Inc.: egy vállalkozást állítólag 48 óra alatt, 100 eurónál kevesebbért, teljesen online lehetne létrehozni egyetlen uniós keretben. Ez valóban jól hangzik. Csak akkor miért kellett harminc évig 27 jogrendszerrel és több mint 60 cégformával együtt élni? Az egyszerűsítés örvendetes, különösen akkor, ha végre tényleg sikerül egyszerűsíteni.
Mesterséges intelligencia – most már ezt is gyorsan kellene
Az ötödik pont az AI. Európa nem akar lemaradni, ami teljesen érthető. A kérdés az, hogyan akarunk amerikai és kínai óriásokkal versenyezni, ha minden új technológiára először egy komplett szabályozási rendszert építünk.
Von der Leyen most húszmilliárd eurót mozgósítana MI-gigagyárakra, és a csipektől a felhőn át az adatokig és modellekig erősítené az egész európai értékláncot. Ez már nem pusztán szabályozás, hanem iparpolitika. Csakhogy az innovációt nem lehet kizárólag pénzzel felgyorsítani. Ahhoz olyan környezet is kell, ahol a fejlesztő először azt kérdezi, mit tud létrehozni, nem azt, hogy mit szabad egyáltalán létrehoznia.
Diverzifikáció – soha ne függj egyetlen szereplőtől!
És végül jön a bölcs tanács: soha ne függj egyetlen szereplőtől. Valóban. Csodálatos gondolat. Kár, hogy Európa ezt nem mindig alkalmazta a gyakorlatban.
Évtizedek alatt stratégiai függőségek alakultak ki energia, ipari termelés, nyersanyagok, technológia és beszállítói láncok terén. Most pedig felfedeztük a diverzifikációt. Kanada például jó példa: Ursula von der Leyen szerint 2017 óta ebbe az országba a francia áruexport 45 százalékkal nőtt, a szolgáltatásexport pedig több mint megduplázódott.
Remek. Új piacokat keresni valóban jó dolog. De a valódi gazdasági függetlenség nem azt jelenti, hogy több országtól függünk egy kicsit. Hanem azt, hogy vannak olyan területek, amelyeken saját termelési, technológiai és energiakapacitással rendelkezünk.
És akkor mi a tanulság?
Von der Leyen mostani megvilágosulása valójában egy meglehetősen korrekt diagnózis, a Bizottság elnökének az őszödi beszéde, azon ritka alkalmak egyike, amikor őszinte mondatokat hallunk a problémákról. Európa versenyképességi problémái valósak. Az energia drága, a tőke nem mindig itt fektet be, Kína komoly versenytárs, az európai bürokrácia túlterhelő, az AI-versenyben Európa lemaradhat, a stratégiai függőségek pedig veszélyesek.
A beszéd végén azért van egy erős ellenérv is: Európa még mindig 450 milliós piac, világszínvonalú vállalatokkal, képzett munkaerővel, jelentős kutatási kapacitással és megtakarításokkal. Ez valóban komoly alap. Csakhogy éppen ebből következik a kellemetlen kérdés: ha ennyi adottság mellett is ilyen nehéz növekedni, akkor talán nem csak a külső körülményeket kellene okolni.
Mert a történet végül mégiscsak ugyanaz. A túlzott szabályozást most szabályozáscsökkentéssel akarják megoldani. Az energiafüggőséget új energiainfrastruktúrával. A beruházási lemaradást új uniós pénzügyi programokkal. A kínai versenyt kereskedelmi és iparpolitikai eszközökkel. A technológiai lemaradást gyorsított innovációval.
Mindez szükséges lehet. De talán egyszer érdemes lenne feltenni az egyszerű kérdést: vajon az európai gazdaság nem azért beteg, mert túl kevés Brüsszel van benne, hanem részben azért, mert túl sok?
Mert az igazán ironikus helyzet az, amikor egy rendszer először megoldást gyárt minden problémára, majd évekkel később ugyanennek a rendszernek a vezetői kiállnak és felsorolják a „megoldásokból” keletkező problémákat, amelyeket most meg kell oldani.
Európának valóban új gazdasági modellre lehet szüksége. Kevesebb bürokráciára, olcsóbb és biztosabb energiára, több beruházásra, erősebb iparra, technológiai innovációra és valódi versenyképességre. És talán első lépésként nem ártana felismerni: ha ugyanazok akarják megjavítani a rendszert, akik ilyen állapotba hozták, akkor legalább ne tegyünk úgy, mintha a problémák valahonnan kívülről érkeztek volna.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
