Helyén a XVI. század második felében kőház állt, tudjuk, kőkerítéssel vették körül, aztán romladozott, később helyreállították, bővítették, részben lebontották, a maradékhoz hozzátoldtak, új formát adtak, végül ismét szomorú évek következtek. Szolgált családi fészekként, termelőszövetkezeti székházként, kicsit műhelyként és raktárként is. Legutóbbi helyreállítása évekbe telt, de szépen sikerült, jó bejárni, néhány ponton több száz éves részleteire rácsodálkozni. Igen, egy újabb kastély született újjá. A sepsikőröspataki Kálnoky-kastély nincs még teljesen kész, emeleti részén és az udvaron tavaszig még lesz tennivaló bőven, de szombaton a sepsikőröspatakiak és kálnokiak abban a kiváltságban részesültek, hogy végigjárhatták. Az eseményen felszólalók közül többen is a Kálnoky családot méltatták: kitartásuknak hála láthatjuk ma újból ragyogni a történelmi épületet, és köszönetet mondtak, amiért nyitottak a kastélyt kitárni a köz előtt is.
A faluközpontban a híd előtt, a kastély magas fallal övezett hatalmas telkére sokat látott vaskapun lehet belépni. Már az első lépések után érezni, valami különleges helyre érkeztünk. A magas fasor kellemes hangulatot ad, középtájon, ahol kicsit kiszélesedik az út, új padok kaptak helyet, a jobb oldalon régi, az uradalmat kiszolgáló régi kisebb épület. Hirtelen mindkét oldalról félkész kis tavacska száraz medre tárul szemünk elé, aztán mélyzöld pázsit és a fehér törtkő-rengeteg, végül maga a hatalmas U alakú kastély. Fehérsége ragyogását még az egyre gyűlő szürke felhők sem tudják elvenni. Az épületen a homlokzati felirat rögtön szembeötlik: Világ proletárjai, egyesüljetek! – hirdetik az öles betűk. Az ember első gondolata, hogy nagyon nem illik oda; ha ott volt, le kellett volna mázolni. Ezt az első gondolatot gyorsan el lehet hessegetni: jó helyen van az! Mementója az elmúlt száz év felének, emlékeztet arra, hogy a valaha történelmi időket látó főúri lakból mi lett az új korszak során. Jól, nagyon jól tette a jussát visszaszerző grófi család, hogy nemcsak ott hagyta, hanem kicsit ki is emelte azt.
Köszönet a kitartó munkájukért
Időközben több száz falubeli gyűlt be az udvarra. Sokan vannak, de a hatalmas térben csak maroknyinak tűnnek. Néhány meghívott késik, de senki sem veszi zokon a várakozást. Jó a hangulat, lehet örvendeni a találkozás alkalmának, lehet élvezni a fúvósok játékát.
A bejárat előtti lépcsők tetejéről gróf Kálnoky Tibor emelkedik szólásra. Mint hangsúlyozza, az eseményt nem szabad hivatalos megnyitásnak tekinteni, mindössze meg szerette volna köszönni a sepsikőröspataiak és kálnokiak kedvességét, ezért teremtett alkalmat a betekintésre. Nincs még kész, nincs berendezve sem, csak néhány szobában akad bútor, de már érezni hangulatát. Mondhatni a nehezén túl vannak. Az, hogy sikerül célt érniük, harminc év kitartó munkálkodásának köszönhető – jelentette ki.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke örömét fejezte ki, hogy a vargyasi Daniel- és az oltszemi Mikó-kastély után egy újabb történelmi lak megújulását ünnepelhetjük Sepsikőröspatakon. A Kálnoky család nem csak ennek az egyetlen régi épületnek az érdekében vállalt cselekvő szerepet. Miklósvári kastélyukat is felújították, majd látogathatóvá tették. Azzal, hogy kinyitották az emberek előtt a régi pompáját idéző kastélyt, Székelyföld érdekében is cselekedtek.
Tamás Sándor örömét fejezte ki, hogy az RMDSZ-nek a Kelemen Hunorral és Hegedűs Csillával közösen kigondolt, kastélyok és kúriák felújítását uniós források bevonásával lehetővé tevő programja kézzelfogható eredményekkel járt. „Ez a megújult kastély ma már nemcsak egy család vagy nemcsak egy kisebb faluközösség ékköve, hanem kicsit mindannyiunké” – jelentette ki, és reményét fejezte ki, hogy a szép kastély kedvéért ide látogatók Háromszék jó hírnevét is hetedhét országon túlra viszik.
Vincze Loránt, az RMDSZ európai parlamenti képviselője örömét fejezte ki, amiért az unió pénze láthatóan jó helyre került. „Ami járt ennek a térségnek, az jutott is, mert voltak dolgos kezek, vezetők, akik tettek azért, hogy ez megtörténjen” – mondta. A gróf Kálnoky Tibornak címzett gratulációjában a kitartó munkát emelte ki, az épületnek a köz szolgálatába emeléséért és a nyitottságért pedig köszönetet mondott.
Kisgyörgy Sándor helybeli polgármester Sepsikőröspatak múltjának felemlegetésével kezdte beszédét: a falunak a XI. században Fenyőtetőn már vára volt, de sokat mesélhetnének történelemről a kastély falai is. „Bár az elmúlt évszázadokban törököktől kommunistáig sokan rombolták, elpusztítani sosem tudták, mindig újjáépültek a falak. Most egy újabb újjászületés pillanatait éljük” – jelentette ki a községvezető, és köszönetet mondott a grófi családnak a fáradalmas munkájukért. Nem vitás, hogy a kastély megmentése érdekében cselekvőknek ötven-száz év múlva is hálás lesz a közösség.
Kisgyörgy Sándor Kálnoky Tibor és testvére, Kálnoky Boris mellett dicsérte édesapjukat, Kálnoky Farkast is: annyi időt töltöttek az ősi földről távol, mégis visszataláltak, és mondhatni újratanulták az általuk nemigen beszélt elődeik nyelvét, az egykor „villogó-csillogó nyugati világot” maguk mögött hagyták, és szinte észrevétlen váltak sepsikőröspatakivá. „Nagyon büszke vagyok önökre” – mondta, majd háromszor is megéljeneztette az éppen 60. születésnapját ünneplő Kálnoky Tibort.
Évszázadok tanúja
A megnyitóbeszédeket követően szabad a vásár: meglátogatható az épület. A vendégek nem egyszerre, hanem spontán alakuló csoportokban lépnek be a termekbe, eligazodásukat pedig idegenvezetők segítik. Csoportunkat régi ismerősünk, a még igencsak fiatal és tehetséges középajtai orgonista (de nem kizárt, talán a történészi pályát választó), Román Ábel kalauzolja. Hozzáértően szól az építés korszakairól, a szobák egykori hasznosításáról, a falakon helyet kapó festmények szereplőiről, az ott egykor megforduló hadvezérekről és egyházi elöljárókról, irányítja figyelmünket az eredeti darabokra, mesél legendát a grófi család címerének létrejöttéről és fed fel apró érdekességeket.
Bő fél óra alatt lejárt a „kastélymustra”, ám jóval több időbe telt a birtok bejárása. Jó végighaladni az istállón, betekinteni a szép lovakhoz, a kis épületek között bóklászva találgatni, egykor vajon mi lehetett, impozáns a hatalmas lovas sátor.
Aki teheti – megéri a látvány –, térjen be a híd előtt a hatalmas vaskapun.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
